Mátra, Bükk: két nap két keréken

Létezik hasznos és egészséges szenvedély is: például a kerékpár. Aki egyszer ráérez a két keréken tekerés ízére, nem szívesen választ más eszközt, legyen szó akár szabadidőről, akár közlekedésről. Én a kettőt összekapcsolva döntöttem úgy, hogy biciklivel jutok el Budapestről Miskolcra, első nap a Mátrán, a másodikon pedig a Bükkön átkelve.

Kerékpártámasz. A jó túra elengedhetetlen feltétele a jó térkép. A bikemap.net útvonalkereső és -tervező oldalon a világ minden táján böngészhetünk a túrák között, majd a megfelelőt kiválasztva ki is nyomtathatjuk azt, az útvonal mellett magassági keresztmetszetet is kapva, ami szintén nagy segítség.

Nem árt egy ekkora túra előtt – a terv szerint körülbelül 225 kilométer – egy rövid számvetést készíteni, mi az, ami feltétlenül szükséges az útra: a pótbelső és néhány alapvető szerszám mellett ne hagyjuk otthon az esőruhát se, legyen elég vizünk a folyadékveszteség pótlásához, és a fokozott igénybevétel miatt a szervezetnek is több energia kell. Mivel én egy országútival vágtam neki az útnak, amire csomagtartó nem szerelhető, és nem kívántam nehéz málhát cipelni, mást nem is pakoltam a hátizsákomba.
A túrára két napot adtam magamnak, de természetesen nem muszáj hajtani: a táj szépsége megengedi, hogy három vagy több nap alatt teljesítsük. A táv csak első hallásra tűnik ijesztőnek, valójában különleges edzettséget, erőnlétet nem követel, én mindössze négy hónap bringázás után indultam el.
Budapestről Fót, majd Erdőkertes felé tekertem, ezen a szakaszon a szűk út és a kora reggeli indulás miatt a főváros felé tartó kocsisor, forgalom volt zavaró, Aszódtól azonban már ez sem. Az első 50 kilométeren enyhe kaptatók jelzik, hogy előbb-utóbb lesz komolyabb erőpróba is, de kényelmesen, lassacskán jutunk fel körülbelül 250 méter magasságig. Utána, Gyöngyösig, nagyjából sík terepen lehet hallgatni a menetszél suhogását. Gyöngyösnél aztán alattomosan hosszú emelkedő visz fel Mátrafüredre, a város központjától kerékpárúton haladva: itt már nem csak az Üdvözöljük a Mátrában! feliratú tábláról tudható, merre járunk. Igazából azonban Mátrafürednél emelkedik meg az út, célszerű megpihenni az egyébként is kellemes környezetben. Ha nem szeretnénk magunkat ebéddel terhelni, Gyöngyös után akkor is érdemes csokival vagy a sokkal könnyebben felszívódó szőlőcukorral feltölteni szervezetünk energiatartalékait, szükségünk lesz rá. Az emelkedőkön válasszunk kisebb, pörgősebb áttételt, az alacsonyabb sebességért kárpótol, ha a térdízületünk nem fájdul meg a nagyobb terheléstől. Ha mégis, kíméljük, és enyhíthetünk a kínon bizonyos gyógynövényekből készült krémekkel, nekem a fekete nadálytő vált be.
Mátraházáig kemény emelkedőre kell számítanunk – jó nyolc kilométer Mátrafüredtől –, ha viszont oda feljutottunk, bár nagyon csábító az ereszkedés, de megéri még három kilométert taposni, hogy felérjünk az ország legmagasabb pontjára, 1014 méterre, a Kékestetőre.
Közben ne feledkezzünk meg arról, hogy a nagyobb teher több folyadék bevitelét követeli. Sajnos a régi, kék nyomóskutak nagy részét már lezárták, tehát ha valahol még működőre bukkanunk, ne habozzunk megtölteni a kulacsainkat. Szücsiben kissé langyos, de jó vizet vettem magamhoz, Mátraházán, a Kékes lábánál nagyon rossz ízűt, másnap, Felsőtárkányban viszont friss, hideg, finom vizet kaptam a kútból.
A Kékesről lefelé lehet pótolni a felfelé elvesztegetett időt, bár észnél kell lenni, mert a szerpentin minősége bizony hagy kívánnivalót maga után, és egy kátyúba ötvennel beleszáguldva könnyen fejre állhatunk.
Parádsasváron, Recsken és Sirokon át egy-két résztől eltekintve már nyugodt ereszkedéssel, illetve síkon jutunk el Egerig.
Egerben találomra kiválasztottam egy kellemes kis vendéglőt, ahol megvacsorázhatok. A bringámat látva szóba elegyedett velem a pincér, és hamar kiderült: annak idején Kónya Tamás is azért vett biciklit, hogy azzal járjon munkába, majd eljutott addig, hogy idén a hegyi országúti országos bajnokságot ő nyerte összetettben… Tőle jó tanácsot is kaptam, másnap ugyanis Szilvásvárad felől terveztem feljutni a Bükk-fennsíkra, majd le Miskolcra, de, mint mondta, arra nagyon rossz minőségű, töredezett az út, Felsőtárkány felé viszont a közelmúltban adták át az utat. Igaza volt, sima úton lehetett tekerni a meseszép Bükkben – egészen Borsod megye határáig, ahol mintha elvágták volna, rossz, felfestés nélküli úton, belógó lombok alatt folytathatjuk az utat. Répáshuta után kezdődik az ereszkedés. Fékezni nem csak a biztonság miatt érdemes. Gyönyörű tájak bukkannak elő, megéri bámészkodni. Az Eger– Miskolc közötti 60 kilométeren Lillafüreden vagy a Molnár-szikla alatt még utoljára meg lehet állni kávézni, pihenni, gyönyörködni, hogy aztán a bő 220 kilométer után célba érjünk Miskolcon.