Konstantinápolyban a telet Sester Keresztély úrnál, a császári kertek főigazgatójánál töltöttem, kivel mindjárt Konstantinápolyba jöttemkor ismerkedtem meg; télen által kis rovargyűjteményét rendbe szedtem, számára több madarat tömtem ki, s élelmet és lakást nyertem nála. Ezen derék úr asztalánál ritkán hibázott valami utazó vendég, s Magyarhont beszélgetéseikbe gyakran beszőtték, mikből kiviláglott, hogy Kína viszonyait jobban ismerik, mint honunkéit, s mégis ítélnek felettök. Leggyakrabban szlávokat emlegettek, azt állítván, hogy a magyar parasztok helyzete csak olyan, milyen volt az orosz muzsikoké, kiket előbb egyesen is eladhattak, vagy urasága egy pár kutyáért is elcserélhetett; de ennek már ott is vége, s csak nagyobb számban lehet őket a földbirtokkal együtt áruba bocsátani. Menynyire tehetségemben állt, mentém hazámat, s némely balvéleményeket cáfoltam, igazítottam, felvilágosítottam.
Magyar népnek egyébiránt odakünn híre sincs (nehány értelmesb s tapasztalt törököt tekintetbe sem lehet venni), s nyelvünkről annyi fogalommal bírnak, valamint én a szibériai jakutokéről vagy a floridai indusokéról. A törökök, kik velünk századokig harcoltak s közlekedtenek, most legkevésbé ismernek bennünket, kivévén a körmöci aranyat, melyet „magyar altin”-nak hínak, de nem tudják, honnan ered…
Brussában nagy számban léteznek a félholdas gerlicék, mely fajt Frivaldszky úr utazói a Balkán vidékén födöztek fel. Ezen galambokból szerettem volna pár tucatot kitömni, de a városban lőni nem szabad. Egy kavász jött hozzám, intve, hagynék fel a gerlicevadászattal. Törökhonban nem tanácsos némely madarak s állatokat, például: galambot, gólyát, saskeselyűt, macskát bántani, mert vallási elveknél fogva tiszteletben állanak a nép előtt…
Ritka pillangókra akadtam, s több napot gyűjtésre szenteltem. A gránátalma-erdőcskén túli szép daphne- s más cserjéktől benőtt hegyen mindig igen ritka rovarokat találtam. Eleinte sok bosszúságot kelle nehány ifjú töröktől csupa fanatizmus miatt kiállanom, minek azzal vetettem végét, hogy a falu alatti sziklahalmon, hol igen sok hegyi teknősbéka s kígyó tartózkodik, egypár kígyót fogtam, s velök a kávéházban, melyben rendesen tartózkodtam, az ismét faggatózó fiatalokra nehányat húztam, mire a törökök nagy ijedtséggel hagyták el a kávéházat, s akit a kígyóval megütöttem, alig tudta rémületében pisztolyát derékövéből kivonni, s midőn azt felém irányozná, nagy komolyan elibe tartám a kígyót, mondván törökül, ha el nem takarodik, tüstént megvarázsolom, mire ő meghunyászkodva rejté vissza övébe pisztolyát, s ott hagya bántatlanul. A törökök iszonyúan félnek a kígyótól, mikkel derviseik különösen tudnak bánni, és a nép őket azért valami felsőbb erővel bírókként tiszteli. Azonnal békével jártam köztük, sőt később baráti viszonyba is szövődtem velük.
(Nogel István utazása keleten, 1847)
Az orosz hadsereg rakétákkal és drónokkal támadta Ukrajnát
