Pezsgőlovagnő

Van abban valami szürreális, ha az ember „Elvis Presley autóján”, ráadásul rendőri felvezetéssel gördül végig a pesti belvároson. A pesti belváros persze jelenlegi állapotában kevéssé alkalmas az akadálymentes gördülésre: „Elvis Presley autója” éppúgy elakad a délutáni csúcsforgalomban, mint egy kopott átlagjárgány. Mindazonáltal szerencsés egybeesés, hogy a veterán gépkocsikat hírverés céljából megjárató Budafok éppúgy rendelkezik elegáns autómúzeummal, mint egy igen kiterjedt borospincerendszerrel. Ez utóbbihoz pedig jelentékeny bor- és pezsgőkultúra is tartozik. Ami formailag üti ugyan az autósportot, az isteni Elvis azonban köztudomásúlag nem tartóztatta meg magát az alkoholtól: talán azért is volt olyan kiismerhetetlen a rongylábmozgása. Arról viszont nem maradtak fenn hitelt érdemlő adatok, hogy kóstolt-e valaha budafoki (promontori) nedűt – ki tudja, talán egészen másként alakult volna a karrierje.
Húsz nemcsak gombócból, de pezsgőből is sok – hát még pezsgőfesztiválból! Márpedig a hét végén huszadszor fesztiváloznak Budafokon a bizsergő bárzsing szerelmesei – amely rendezvény persze csak mellékesen szól a mámorról: sokkal fontosabb a mögötte rejtőzködő polgári kultúra. Hírlik, hogy a temérdek program mellett mindannyiunk Rúzsa Magdiját is lovaggá üti a Törley József tiszteletére alapított pezsgőlovagrend. Pezsgőlovagnő lesz, s ennek már épp ideje is volt. A magam részéről örömest meghallgatnék egy szívhez szóló duettet is Magdi meg Elvis előadásában – ha élőben nem is, de a hiperszuper médiatechnika jóvoltából ez már különösebb erőfeszítések nélkül megvalósítható. Arról ugyan végképp nem áll rendelkezésre hiteles információ, hogy Rúzsa borissza vagy bornemissza-e, ám hogy némi bordalénekléstől nem hátrál meg, az bizonyosra vehető.
A bordalszerzésben egy korábbi alkalommal e sorok írója is exponálta magát – sőt, a felkért poétatársakkal együtt a pezsgődal műfaját is igyekeztünk meghonosítani. (Az utóbbinak szinte semmi hagyománya nincsen, ami egyrészt érthetetlen, másrészt agypezsdítő távlatokkal szolgál.) Álltunk a budafoki szabadtéri színpadon, kíméletlenül tűzött a nap, s azzal kellett szembesülnünk: jobb lett volna talán a kóstolót a fellépés utánra hagyni…
Maga Budafok valójában sohasem tartozott egyetlen borvidékhez sem, pincéiben mégis megtalálható az ország valamennyi tájegységéről származó nemes nedű, így a budafoki pincékbe látogatva teljes keresztmetszetet kaphatunk neves borvidékeink kínálatából. Magyarországon elsőként Budafok–Tétényben indult borászképzés 1901-ben, a szőlőművelésről pedig megannyi helyi utcanév is megemlékezik: Akó, Borkő, Donga, Pezsgő, Pincemester, Rizling utca. Egész Európában egyedülálló az a negyven kilométernyi feltárt, összefüggő pincerendszer is, amely a városrész alatt húzódik. A hegyek gyomrában lévő közel százmillió liter tárolókapacitás, a palackozóüzemek, a pezsgőérlelő pincék, hangulatos pincelátogatások és borkóstolók, a művészien faragott ódon hordók és borászati eszközök mind-mind részei Budafok–Tétény mai arculatának. Ráadásul itt nem téglából kirakott pincéket találunk, hanem vájt és fúrt üregeket. A világ legnagyobb, használatban lévő fahordója is itt, a Leanderes pincében látható 1974 óta.
Ezek persze csak az adottságok. A pincészetek kínálatát azonban a fesztiválszervezők előzékenyen kitelepítik az Oroszlános udvarba: aki nem akar pincéről pincére járni, egy helyen is megkaphatja a betevő esszenciát. Lesz minden, ami szemnek, szájnak és fülnek ingere – bár a rászervezett melegfelvonulás komoly konkurenciát jelent. Tessék választani!