Számítástechnikai eszközök 43 milliárdért

Július 17-én egyszerre három központosított közbeszerzési pályázatot is közzétett a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) alá tartozó Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) az Európai Unió Hivatalos Lapjának kiegészítésében: a tárgyalásos formában kiírt tenderek közül az elsőben 20 és 25 milliárd forint közötti keretösszegben, míg a második ajánlati felhívásban „mindössze” 8 milliárdos értékben keres partnert számítógéprendszerek szállítására és kapcsolódó szolgáltatások teljesítésére a KSZF. A harmadik tendert különböző fejlesztői platformok szerinti adatbázis-kezelő szoftverek, fejlesztőeszközeik és azokhoz kapcsolódó szolgáltatások szállítására írta ki a közigazgatási beszerzéseket intéző hivatal, körülbelül 10 milliárd forintos keretösszegben. Így egyetlen napon 43 milliárd forint értékben indított tendereket a MeH irányítása alá tartozó cég kizárólag számítástechnikai eszközök és különböző programok beszerzésére, miközben a kormányzat „kőbe vésett” jövő évi hiánycélról, 120 milliárdos önkormányzati elvonásról, és – mint azt a napokban Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője bejelentette – további megszorításokról beszél.
A Magyar Nemzet szerette volna megtudni, hogy a KSZF 2004-es működése, azaz a központosított közbeszerzési rendszer bevezetése óta – amely évben az első Gyurcsány-kormány megalakult – összesen milyen nagyságrendben írt ki a Kiss Péter, majd Szilvásy György által vezetett MeH hasonló tartalmú közbeszerzéseket. Imre János, a KSZF főigazgatója válaszában közölte, „összesítés nem készült a felhívásokban szereplő értékekről”. Véleménye szerint „jobban jellemzi a rendszer használatát az, hogy a központosított közbeszerzés több mint 12 éves időszaka alatt évente 60-70 milliárd forint forgalom realizálódik az alábbi országosan kiemelt termékkörökből”.
Az adatnyilvántartás hiányában lapunk úgy döntött, magunk járunk utána annak, mekkora értékben írt ki állami tendereket a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány különböző számítástechnikai beszerzésekre az elmúlt öt évben. Az eredmény annak ellenére is megdöbbentő, hogy kizárólag a nagy értékű ajánlatokat vettük szemügyre: ebben az időszakban számítógépek és tartozékaik, nagyszámítógépek, adatbázis-kezelési rendszerek, szoftverrel kapcsolatos szolgáltatások, szoftvercsomag és információs rendszerek, operációs rendszerek, illetve szoftverlicencek kategóriájában összesen 250 milliárd forint értékben tett ajánlatot az állam, amely az elmúlt években mindvégig a kisebb és hatékonyabb közigazgatás megvalósításáról beszélt.
A júliusi tenderek másik pikantériája, hogy hasonló módon a Hiller István által támogatott botrányos „Microsoft-tenderhez”, ezek a közbeszerzési felhívások is nevesített termékhez, illetve gyártókhoz kapcsolódnak. Emlékezhetünk rá, az MSZP oktatási miniszterének támogatásával született meg 2008 elején az a központosított közbeszerzési ajánlat, amelyben az állam 25 milliárd forintos keretösszegben vásárolt volna „kizárólag a közérthetőség érdekében” Microsoft-licenceknek nevezett termékeket az oktatási és közintézmények számára. (Az évi másfél milliárdos Microsoft-szerződés így került át felduzzasztva az SZDSZ-es vetetésű gazdasági tárcától a szocialista irányítású MeH-en keresztül a KSZF-hez.) A nyílt forgalmazású szoftverek forgalmazóinak és támogatóinak (köztük az IBM és a Sun Microsystems) felháborodását követve perre került sor, aminek végén a Fővárosi Bíróság úgy döntött, nem volt törvénybe ütköző a Microsoft nevének használata, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ítélete szerint azonban a KSZF megsértette a versenysemlegesség elvét, a márkanév használata gyakorlatilag megszüntette az ajánlattevők esélyegyenlőségét. 2009 elején a KSZF újra nekifutott a 25 milliárdos – változatlan tartalmú – tender kiírásának, de azonnal vissza is vonta azt, majd szinte a teljes főigazgatóságot „lefejezték”. Meg nem erősített sajtóhírek szerint a korábbi főigazgatónak, illetve közbeszerzési igazgatónak azért kellett mennie, mert „politikai vitába” keveredtek egyéb kormányzati (értsd: szocialista, szabad demokrata) szervekkel, azaz a milliárdos tender biztosította forrás felosztásáról nem tudtak megegyezni. A „Microsoft-tender” szép lassan feledésbe is merülhetett volna, de idén áprilisban a KSZF harmadszorra is kiírta a már kompromisszumokat tartalmazó tendert: az új felhívásban ugyanis 12 milliárd forint szerepelt a nyílt forráskódú szoftverek beszerzésére, míg 12 milliárd a „Microsoft-termékekre”. Azóta már döntés is született, és ahogyan az egyik győztes cég ügyvezetője fogalmazott: „Megtörni látszik az a hagyomány, hogy bizonyos gyártók termékeire írnak ki közbeszerzést.”
Itt akár happy enddel is zárulhatna a történet, de a Magyar Nemzet által vizsgált július 17-i ajánlati felhívások mindegyike nevesített gyártók termékeire (vagy azzal egyenértékű termékekre) szól, például a korábban a „Microsoft-tender” ellen hevesen kikelt IBM-et két tenderben is szerepelteti a KSZF. Hasonló szövegkörnyezetben szerepelnek még az Oracle, a Sybase, a HP, a Sun termékei – bár ahogy a tenderek szövege fogalmaz: „A gyártmány megjelölés használata csak példálózva, a tárgy jellegének egyértelmű és közérthető meghatározása érdekében történt.” Ennek ellenére Imre Jánostól megkérdeztük azt is, nem tartja-e aggályosnak a tenderekben szereplő, nevesített gyártók (márkák) használatát. A KSZF főigazgatója elismerte azt a tényt, hogy mind az EU-irányelvek, mind a hazai szabályozás csak igen kivételes esetként engedi meg a meghatározott gyártmányú, eredetű, típusú dologra, eljárásra, tevékenységre, személyre, illetőleg szabadalomra vagy védjegyre való hivatkozást. Szerinte „a KSZF is csak azért kényszerült erre, mert a központosított közbeszerzés körülbelül ezer intézményénél meglévő eszközök kiegészítése, pótlása során a közbeszerzés tárgyának egyértelmű és közérthető meghatározása másként teljes pontossággal nem lehetséges.” Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a közbeszerzésekről szóló törvény főszabálya szerint sem szabad(na) konkrét márkára hivatkozni a beszerzés tárgyának meghatározása során. Szakértőink nem állítják, hogy egyenlőségjelet lehet tenni a botrányos „Microsoft-tender” és a jelenlegi kiírások közé, mindenesetre az állami közbeszerzések rendszerében rejlő veszélyekre és szabályozatlanságokra utal az a tény, hogy a korábban hevesen tiltakozó gyártók most, a másik oldalon állva már nem hallatják olyan erőteljesen a hangjukat. Ami viszont biztos: az elmúlt öt év 250 milliárdos számítástechnikai közbeszerzései eddig valahogy rendre elkerülték a közigazgatás reformját sürgetők figyelmét is.