Szélenergia: külföldiek előnyben?

Egyáltalán nem a hazai beruházóknak kedvez a Magyar Energia Hivatal által kiírt új szélerőműkapacitás-pályázat, amely ráadásul több ponton rendeletekbe és jogszabályokba ütközik – vélik szakmai szervezetek. A hivatal érdemben még nem reagált a felvetésekre, pedig a szakma szerint vissza kellene vonni a kiírást.

Komoly előrelépésnek számított, hogy a Magyar Energia Hivatal (MEH) nemrég megállapította: újabb 410 megawattnyi szélerőművi kapacitás illeszthető be a hazai villamosenergia-rendszerbe. Az erről szóló pályázati dokumentáció nyilvánosságra kerülése után azonban sokak arcára fagyott a mosoly: a szakmából ugyanis többen számos hiányosságot fedeztek fel a kiírásban, s egyenesen visszavonatnák a pályázatot.
A Magyar Szélenergia Társaság (MSZT) a MEH-nek eljuttatott levelében elsősorban azt kifogásolta, hogy a pályázat csak 0,5 megawattnál kisebb, illetve 0,5 és 50 megawatt közötti kategóriákra osztja az indulókat. Ehhez képest a kiírás kereteit meghatározó minisztériumi rendelet lehetőséget adott egy harmadik kategória létrehozására is, amely a 0,5 és 5 megawatt beépített kapacitású szeles áramtermelőket foglalta volna magában. Ráadásul ez elsősorban a hazai kisvállalkozóknak jelentett volna segítséget. Bár a rendelet hangsúlyozza az átlátható, befolyásmentes, az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő kvótakiosztást, ez így az MSZT szerint nem valósul meg. A kisebb méretekben gondolkodók a köztes kategória hiánya miatt hátrányból indulnak a jórészt külföldi nagyberuházókkal szemben.
A szakmai szervezet problémának látja azt is, hogy a kiírásban azok a pályázók élveznek elsőbbséget, akik nem akarják a kötelező átvételi körben (kát) értékesíteni az előállított villamos energiát. (A rendszerirányítónak jelenleg minden megawatt megújuló forrásból termelt áramot kötelessége átvenni, s ezért a normál hazai villanytarifánál magasabb árat fizet.) Ez többek között azért jelent gondot, mert a MEH nem osztott ki külön kvótákat azok számára, akik részt vesznek a kötelező átvételben. Vagyis ha azok, akik nem kérnek az emelt tarifából, megszerzik a meghirdetett 410 megawatt nagy részét, a kátosoknak nem marad kvóta – különösen nem a kisvállalkozók számára, akik csak a támogatott ár mellett tudják nyereségessé tenni az áramtermelésüket. Ráadásul aki a kötelező átvételi rendszeren kívül akar indulni, annak elegendő a minősítési szakasz követelményeinek megfelelni, tehát egyszerűbben tudnak kvótához jutni, mint a kátban részt vevők. Mint az MSZT fogalmazott levelében: „ennek alapján a pályázati eljárásban a kát-rendszeren kívüli pályázók üzleti terv kidolgozása nélkül szerezhetnek kapacitást”. Hozzátették: pedig a szélenergia-piacon a kát-rendszeren kívül üzemeltetett szélerőművek súlyosabb üzleti kockázatot hordoznak a kát-rendszerben részt vevő erőművekhez képest. Az MSZT értelmezésében ezzel a kiosztható kapacitásokat elsődlegesen olyan pályázók szerezhetik meg, akik esetében nem kerül sor valós versenyeztetésre, amire viszont a miniszteri rendelet nem adott a MEH-nek felhatalmazást.
A szervezet kifogásolta azt is, hogy a kiírás kizárja a pályázatból azokat, akik – akár részben – állami vagy önkormányzati garanciavállalás, illetve állami önkormányzati költségvetési támogatás igénybevételével szándékoznak megvalósítani a szélerőművet. Ez szintén túlnyúlik a már említett rendelet keretein, ráadásul a villamosenergia-törvény egyik paragrafusa is megfogalmazza, hogy a kát-rendszerben működő áramtermelő létesítményektől „nem idegenek a költségvetési támogatások”.
Az MSZT szintén nehezményezi, hogy ha a megpályázott menynyiség túlmutat a meghirdetett kvótamennyiségen, akkor az igényelt kapacitásokat arányosan csökkentik. Ez esetben kérdéses, hogy az arányosítás után van-e lehetőségük nyilatkozni a pályázóknak, hogy a csökkentett kvótamennyiség mellett is meg akarják-e valósítani a projektet, vagy sem.
Nemcsak az MSZT, hanem a Magyar Szélenergia Tudományos Egyesület elnöke is fogalmazott meg hiányosságokat. Tóth László szerint a kiírás csak azt határozza meg, hogy 280 megawatt erejéig az Édász és az Émász területén, míg a fennmaradó 130 megawattra a Démász, az Elmű és a Titász együttes területén lehet pályázni. A szakértő szerint azonban ennél konkrétabb térségekre kellett volna kiadni a kvótákat, hiszen így a beruházó nem tudja, hogy az általa kiszemelt területre osztanak-e ki kapacitást.
A MEH ugyan már reagált az MSZT levelére, ám a válasz csupán a műszaki kérdésekkel foglalkozik, a többi felvetéssel nem. A pályázat még a hivatal előző elnöke, Horváth J. Ferenc felügyelete alatt készült. Kérdés, hogy a hivatalt szeptemberben átvevő Matos Zoltán menynyire veszi majd figyelembe a szakmai szervezetek álláspontját.