Szétszórják az ország vagyonát

Felülértékelt és feleslegesen megszerzett gyümölcsös, kisemmizett helybeliek, megalapozatlanul átutalt százmilliók, az állam tudta nélkül aláírt bérleti szerződés, figyelmen kívül hagyott törvények – ez csupán néhány abból a tucatnyi negatív észrevételből, melyet az Állami Számvevőszék az állami vagyonnal való gazdálkodásról készített. A tavalyi évet górcső alá vevő jelentés azt sugallja: szinte semmi sem megy rendben ezen a területen.

Maradnak a vízművek?
Különálló társaságok maradhatnak az állami vízközművek, lapunk információi szerint ugyanis a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) mai ülésén elvetik az öt cég összevonására vonatkozó korábbi elképzelést. Még áprilisban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) azt közölte, hogy az Észak-magyarországi Regionális Víziközmű Zrt. vagyonkezelésébe adja a Tiszamenti Regionális Vízműveket és a Duna Menti Regionális Vízmű egy részét. A vállalat másik felét az Észak-dunántúli Vízműhöz csatolták volna, így a meglévő öt állami víziközmű-cégből három maradt volna meg. Mindezt akkor a hatékonyság javításával indokolták, sokan viszont „lopakodó privatizációs” kísérletet sejtettek az átszervezés mögött. A társaságok összevonását a nyár során azonban felfüggesztették, mivel az arról szóló döntést megelőzően nem történt egyeztetés sem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal, sem pedig az érintett önkormányzatokkal. A Fidesz később a parlament elé terjesztett egy törvényjavaslatot, mely tartós állami tulajdonba kívánta visszahelyezni a vízműveket, melyet az MSZP – egyszerűsítő jellegű – módosításával el is fogadott az Országgyűlés.

Egyértelmű, hogy nem a 4-es út építése miatt, hanem a befektető érdekében cserélte el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. az állam tulajdonában lévő Velencei-tó-parti területet az izraeli– magyar állampolgárságú Joav Blum gyümölcsöseire – legalábbis ez derül ki az Állami Számvevőszék végleges jelentéséből. A számvevők megállapítják, hogy a csereszerződés semmisnek tekinthető, mivel nem állt fenn a hivatkozott közérdek. Emellett arra is rámutattak, hogy Joav Blum gyümölcsöseit döbbenetes szinten felülértékelték. Az MNV Zrt.-ben megtalált feljegyzések alapján a környéken egy hektár föld 450 ezer és 650 ezer forint körüli áron kelhet el. A legmagasabb árral számolva ez azt jelenti, hogy Joav Blum 81,5 hektáros albertirsai földje legjobb esetben is 53 millió forintot ért. Az MNV Zrt. ezt a területet ezzel szemben 291 millió forintos értéken számolta be. A Velencei-tó északi partjának hetven hektárjáért cserébe – mint arról már beszámoltunk, a Blum vezette befektetőcsoport ide építené fel a King’s City kaszinóvárost – az állam 182 hektár földet szerzett, miközben az útépítésre csak 10,31 hektárra van szükség.
Törvénytelen működés
A számvevők kijelentik: a csereszerződést támogató Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagjai nem tartották be a rájuk vonatkozó törvényeket, vagyis felelősségre vonhatók az okozott kárért. Az ÁSZ továbbá több, a cserét előkészítők által eddig eltitkolt levelezést is közöl. Ezek mind arra mutatnak rá, hogy a szerződés megkötése több jogszabályba ütközött.
Az állami földdel más területeken is hanyagul bánt a vagyonkezelő. A jelentés szerint Bábolnán tovább folytatódott az állami vagyon felélése. A Bábolna Zrt. felszámolása után a felmondott földbérleti szerződések és a megkötött kényszerhasznosítási, illetve hosszú távú földbérleti szerződések során nem valósultak meg a jogszabályi célok, a helyben lakók földhöz jutásának elősegítése például nem érvényesült. A Bábolnához tartozó kerteskői gazdaság vagyonelemeit értékük 9,3 százalékáért adták el, mégpedig nem a legtöbbet ajánló pályázónak. Az elbírálás nem volt szabályos. Az MNV Zrt. úgy bízta meg a Bábolna Ménesbirtok Kft.-t volt anyavállalata, a Bábolna Zrt. mintegy 13 ezer hektár földterületének kényszerhasznosításával, hogy annak sem eszköze, sem szakértelme nem volt ehhez. A Ménesbirtok Kft. által a felszámolónak átutalt 365 millió forint kártérítés nem volt megalapozott.
Méregdrága költözések
A MÁV és a Magyar Posta székházváltását is elemezte a számvevői jelentés. A vasúttársaság esetében többek közt azt állapította meg az ÁSZ, hogy a bérleti szerződéseket a MÁV Zrt. vezérigazgatója írta alá anélkül, hogy azt a tulajdonos, vagyis az állam képviselője megismerhette volna. A MÁV szerint ehhez nem is volt szükség tulajdonosi jóváhagyásra, ezzel szemben az ÁSZ kimondja: a működési szabályzat minden, az üzleti tervben nem szereplő, a kétmilliárd forintot meghaladó összeget tulajdonosi hatáskörbe utal. Mivel pedig a MÁV nem rendelkezett jóváhagyott üzleti tervvel, a közbeszerzési eljárás lefolytatásának előzetes jóváhagyását a miniszternek kellett volna megtennie. De más furcsaság is akadt a székház bérlésekor. A közbeszerzési eljárásban a három pályázati ajánlat közül kettőt a MÁV Zrt. vezérigazgatója érvénytelennek nyilvánított, az egyik esetében azért, mert a kiírás 600 méteres távolságával ellentétben 682 méterre helyezkedett el egy metrómegállótól. Így aztán a közbeszerzési eljárás tárgyalási szakaszában már csak egy pályázó vett részt. Ennek is lehet az eredménye, hogy a piaci viszonyokhoz mérten kedvező bérleti díjakat nem sikerült érvényesíteni, és a központ költözésének indoklásában szereplő magas üzemeltetési költségek az új helyen nem csökkentek. A MÁV Zrt. bérleti díjában az sem eredményezett csökkenést, hogy az irodaház frekventált földszinti és első emeleti részeit egy autókereskedelmi cég bérli. Ráadásul az elhagyott, Andrássy úti székházat érdeklődés hiányában nem sikerült értékesíteni.
A MÁV-éhoz hasonló konstrukcióban váltott székházat a Magyar Posta (MP) Zrt. is. Esetében annyival előbbre tart a folyamat, hogy a székházat sikerült eladni, azonban a bevétel 23 százalékkal elmaradt a tervezettnél, a Szugló utcai ingatlan értékesítéséből tervezett 7,2 milliárd forint bevétel helyett mindössze 5,5 realizálódott. Mind a két székházbérletre igaz, hogy az euróalapú bérleti díjakat forintban kell fizetni, ez pedig előre nem látható költségnövekedést idézett elő.
Kiüresített jogkörök
Számos hiányt vagy szabálytalanságot tárt fel az ÁSZ az MNV szervezeti működésével kapcsolatban is. Ilyen például az, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) döntési jogköre csak részben érvényesülhetett. Mint írták, „a különböző kormányzati akaratmegnyilvánulásoknak megfelelően döntéseket odáztak el, vontak vissza, függesztettek fel, míg másokról rendelkeztek, majd felhagytak megvalósításukkal”. A döntések előkészítése is hiányos volt, ami miatt az NVT kiszolgáltatott helyzetbe került. A jelentés szerint a vezérigazgató saját és átruházott hatáskörében hozott döntései nem voltak átláthatók, a döntéshozatal pedig formálissá vált. A döntések egy része ellentétes volt a jogszabályokkal. A számvevők kifogásolták, hogy a három megszűnt szervezet és az MNV nem készített vagyonleltárt. A KVI-től és az NFA-tól átvett nyilvántartórendszer adatállománya nem mindenhol volt naprakész, másrészt nem voltak hitelesek az adatok. Mindezek nem akadályozták meg a részvényesi jogokat gyakorló Pénzügyminisztériumot, hogy jóváhagyja az MNV tavalyi beszámolóját.