Szindbád, Tarquinius

Mennyit sápítozunk mi nők, hogy eltűntek a világból az igazi férfiak! Kivesztek a világból a szálfák, akikre gyengéd szeretettel, orchideaként kapaszkodhatnánk. De ha mégis jön egy férfi, aki naponta szerelmet, ételt, otthont, biztonságot kér tőlünk, s közben újra és újra elkalandozik, összetörve zokogunk. Rájövünk, hogy az igazi férfi mellé igazi nő is kell, csakhogy mi már elfelejtettük, hogyan kell olyannak lenni.
A remény még sincs veszve, egy kissé keletebbre kell keresni a mestereket, mondjuk a székely vagy csángó falvakban. Harcos férfiak és erős nők teremnek arrafelé, akik nem buknak bele saját szerepeikbe. György Attila Gyimes szülötte, Székelyföld lakója – ismeri és megfogalmazza őket. Bár a Hajós a kikötőben című legújabb könyve nem erről szól, mégis kiköszönnek sorai közül a volt szeretők és a nyughatatlan ősök, igazi asszonyok és emberek. György Attila minimum két dolog foglya: az etruszk kultúráé és a gömbölyű idomoké. Harc és nők: szabadság és szerelem. E kettőt kutatja a székely lélekben, a dicső történelemben és maradékában, a dacos jelenben. A nyolcvanöt oldalas könyvecske két, váltakozó szövegfolyam egymásra hatására épít. Az elveszett etruszk birodalom királya, Tarquinius elmélkedései és az elveszett székely haza vándora, Szindbád élete és meséi kapcsolódnak össze az elpergő idő, a harc, a szerelem, a dac, a hazaszeretet csapszegeivel. Az etruszk hős – mint a mai székelység történelem évszázadain át hajózó archetípusa – kurzívval szedett monológjaiban a fentiekről és az elvesztett hazáról elmélkedik. Nem tesz mást a székely Szindbád sem, őseit és szeretőit hívja a könyv lapjaira, emléket idéz, tart meg, miközben nagy szeretettel és beleérzéssel igyekszik felrajzolni a székelység arcvonásait.
Milyennek látja a csángó-székely a székelyt? Azt írja őseiről, hittek a sorsban, egymásban és önmagukban, a történelemben, a jelképekben és az erényekben. Mi más kell ahhoz, hogy egy nép megérdemelje hazáját és nevét? Mégis ez a nép az, és emiatt bús György Attila, amely mindkettőt elveszítette. És ezzel a veszteséggel mi, az ikertestvérek, a magyarországiak is elveszítettünk valamit. Hazánk és nevünk ugyan van, de egyikről sem tudjuk, mit jelent. De ha a székelységhez fordulunk, megismerhetünk talán magunkból is valamit. A csíki író segít, legalább szempontokat ad. Sorolja a fogódzókat, az ételeket, a borokat, a tájakat, a történelmet. Egy oldalt áldoz a jó csípős túró, a szalonna és a kenyér dicséretének, egy oldalt a kutyáknak, sokat a székely gondolkodásmódot tükröző vicceknek és sokat a nőknek, sokat az ősöknek és harcaiknak.
Szereti, ismeri és éli a népet, amelynek fia. Tépi, szidja, simogatja, és közben oktat minket, lelki hazátlanokat. Mert ha figyelmesen olvasunk, és megtanuljuk a leckét, előbb-utóbb mi is meglátjuk arcunkat a tükörben.
(György Attila: Hajós a kikötőben, Méry Ratio, 2009.)

Könyvbemutató. György Attila kötetének bemutatója ma este hatkor kezdődik a Magyar Írószövetségben (Bp. VI., Bajza u 18.). A könyvet Tiffán Zsolt borosgazda mutatja be, közreműködik Jánosi András és Kobzos Kiss Tamás.