Szobafogság

Már lábra sem tud állni, nem lesz abból ló soha, legyintenek a versenypálya környékén, ha Overdose-ra terelődik a szó. Tipikus magyar csoda, mondják, nagy fellángolás, aztán a nagy semmi. Mikóczy Zoltán, a különleges galoppló tulajdonosa nemcsak a siker idején vállalta, a bajban is segíti Overdose-t, és őszintén beszél az elmúlt időszak rossz döntéseiről.

Hanthy Kinga
2009. 09. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lovas körökből származó hírek szerint Overdose lábproblémáit patkolási hiba, elrontott abrakolás, a rosszul karbantartott alagi tréningpálya okozta – együtt vagy külön-külön –, ehhez járult, hogy elvitték rehabilitációra Franciaországba, ahol pihentetés helyett tréningbe fogták, ezért megszakadt az ina. Mi igaz mindebből?
– Mindegyikben van valami kis igazság.
– Hol van most a ló?
– Október végéig, november elejéig Angliában, Pulboroughban marad, ott gyógykezelik.
– Mi a baja pontosan?
– A hat fokot elferdült patacsontnak megfelelően kell megváltoztatni a pataszerkezetét. Ez nem valami extra beavatkozás, arra van szükség hozzá, hogy a ló stresszmentesen, nyugodtan álljon a bokszpihenőben, ne végezzen koordinálatlan mozgást. Ha ez sikerül, akkor az állás során megerősödik a pataszerkezete, és február–márciusban már elkezdhetjük a folyamatos terhelését. Meg vagyok győződve róla, hogy a ló rendbe hozható. A lényeg most a minimális mozgás. Ezt a terápiát korábban el kellett volna kezdeni.
– Megéri ennyit áldozni rá?
– Overdose jelenleg a leghíresebb médiaállat. Szokványos esetben egy versenyló a sportrovatban szerepel, Overdose viszont címlapot kapott a The New York Timesban és az International Herald Tribune-ban. Seabiscuittel állították párhuzamba. Ez a ló nem csak az én ügyem. A sikerre kiéhezett magyar nép lett rá büszke, azután, amikor nem minden úgy sikerült, ahogy az emberek elképzelték, változott meg fokozatosan a megítélése. De ez természetes, hiszen a ló körül mindent túlságosan felnagyítottak. Olcsó ló volt, ismeretlen csikó, amelyikről kiderült, hogy rendkívüli képességei vannak. Két-három éves korában előbb hazai pályán, azután már nemzetközi mezőnyben nyert. A lóversenyzésben vannak első és másodosztályú bajnokságok, a bajnokok ligájába csak az angolok, a franciák és az írek tartoznak. Náluk gyengébb a német és az olasz vonal. Overdose háromévesen Németországban bizonyított, látszott, hogy túlnőtt a szlovák–magyar reláción, ezért tavaly elvittük Párizsba. És ott történt, ami történt, a ló nyert is meg nem is.
– Azt beszélik, jól átverték a világversenyeken tapasztalatlan csapatot Párizsban a ravasz milliárdosok.
– Ilyeneket az angolok szoktak feltételezni a franciákról. Tény, hogy a múlt vasárnap a 300 ezer eurós összdíjazású versenyen, szintén a longchampi pályán, a győztes angol lovat diszkvalifikálták, így nyert a franciák üdvöskéje. De a mi történetünket inkább szerencsétlen véletlennek tartom. Végül is kizárólag a mi döntésünk volt, hogy nem engedtük még egyszer futni a lovat, mert nem akartuk túlhajtani. Így lógó orral, 125 ezer euróval szegényebben tértünk haza. A meglepő az volt, hogy ez a döntésünk rendkívül pozitív megítélést kapott, óriási visszhangja lett. Ezt követően tört ki az Overdose-őrület. Azután jött még tavaly ősszel a római verseny, majd a téli pihenő. Tavasszal kezdődött a szezon, az őrület tovább tartott, szakmán belül pedig azt tanácsolták, hogy az európai nagy versenyek előtt még fusson egyet itthon is a ló. Ez volt április 19-én a Kincsem parkban.
– Tehát ott, azon a versenyen történt valami nemkívánatos?
– Overdose-nak vélhetőleg csikó korában volt már patairha-gyulladása. Ezt én nem tudhattam, amikor megvettem, aki eladta, az meg tudta, miért adja olcsón. Annyit azonban mi is láttunk, hogy érzékeny a lába. Két héttel a budapesti verseny előtt vagy kilenc tévétársaság közvetítette a ló patkolását, szegény szlovák kovács alighanem jobban izzadt, mint a ló. Meglehet, hogy a kelleténél többet vett el a patájából. A patkolás után a lónál szokásos érzékenység ezúttal nem múlt el, a kovács ezért a patkó alá behelyezett egy szilikonbetétet, egy alátétet, hogy kímélje vele a patairhát, amely gyakorlatilag a ló rugózását biztosítja a lábcsontja és a patája között. Ennyi történt, a verseny előtt Overdose színegészséges volt. Ennek ellenére ma azt mondom, ha nincs az a nagy várakozás, akkor kihagytam volna a versenyt. Ugyanis túlságosan kemény a pálya a Kincsen parkban, ami Overdose-nak nem fekszik. Ez alkati kérdés, van ló, amelyik kimondottan ezt szereti. Tetézte a bajt, hogy a ló a futás alatt letépte a patkót a hátsó lábával az elsőről a szilikonbetéttel együtt, amelyet a verseny után három nappal visszatettek a helyére. És itt történhetett a hiba. Mivel csak ugyanabba a lyukba lehetett visszatenni a szegeket, a nagyobb biztonság érdekében még be is ragasztották őket. A ragasztó alá kerülhetett valami fertőzés, a góc begyulladt, május 2-ára bedurrant a lába. Levették a patkót, a tályogos patagyulladás nem különösebben súlyos betegség, három-négy nap alatt helyre szokott jönni. Csakhogy következett a bonyodalom. Mivel nem lett drasztikusan leállítva a fehérjebevitel, a ló a másik lábára is patairha-gyulladást kapott, és ettől megsüllyedt és elferdült az addig egészséges lábában a patacsont. Ekkor történt megint egy hiba. A ló bajának híre ment, jelentkeztek híres klinikák vezetői, én is szaladgáltam fűhöz-fához, mindenkivel konzultáltam, és mindenkitől meghallgattam valamit. Bár ne tettem volna! Bár megbíztam volna egyvalakiben! Ebben a helyzetben érkezett a francia patkolókovács, akit a ló zsokéja, Soumillon ajánlott, és hozta magával a francia mentalitást. Ott az a nézet, hogy egy lovat minél hamarabb talpra kell állítani, nem kell kímélni, pihentetni, menjen, keressen pénzt, amíg tud. Overdose még nem volt rendben. Jött az öltet, vigyük Franciaországba, ott a kovács hetente kétszer-háromszor ellenőrzi. Így került oda Overdose június közepén. Ez is rossz döntés volt. Mi pihenni küldtük a lovat egy tréningközpontba, ahol kivitték bemelegíteni a többi lóval, pedig addig egyedül dolgozott. Nem volt fokozatos a terhelése.
– És akkor megszakadt az ina… És megint a franciák!
– Nem szakadt el, a patacsontferdülés következményei miatt lett sánta. Nem a franciák sántították le, nem kell mindjárt Trianonban gondolkozni. Tény, hogy ők nem a mi igényünk szerint működtek, azt mondták, nekünk kell alkalmazkodnunk. Ez három hétig zajlott így.
– Végül is mit akar még? Nem az lenne tényleg az okosabb, ha gyorsan talpra állítaná, nyerne, amennyit nyerne, azután menne tenyészménnek? Overdose lábát már régóta rosszallóan nézegették a szakemberek is.
– Rossz lábú ló, csámpás is, ezt fel is emlegetik. A szíve viszi előre. Ha mi nem akarnánk meggyógyítani, akkor is menne, amíg a lába bírná. Csakhogy azt szeretnénk, hogy százszázalékos legyen. Angliában másképp állnak a lovakhoz. Először azért vittük oda, hogy egy kis kezelés után nevezzük az október 5-i párizsi versenyre, és akkor legalább nem is kell olyan sokat utaztatni. Emellett ott van a barátom is, aki szemmel tartja. Az angol állatorvos győzött meg róla, hogy a mostani állapotában a verseny után gyakorlatilag vége lenne a lónak, tehát kezdjük meg inkább a lábkorrekciót. Ez történik most.
– Hogy bírja a szobafogságot? Végtére mozgékony, négyéves ménről van szó.
– Egyelőre gond nélkül, bár egy kicsit csibész. Nyolcadik hete pihen, és még négy hete hátravan. Most már olyan a patája, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ha minden jól megy, akkor nem egy-két, hanem tíz-tizenöt futása van még hátra. Egy galoppló öt-hat éves korában éri el ereje teljét.
– Milyen a döntésük szakmai visszhangja?
– Érzek egyfajta megbecsülést, hogy mindent megteszünk a lóért, de biztos van, aki kicsit hülyének néz. Ne feledjük, sokak szemében Overdose „nemzeti kincs”.
– Hogy lesz tovább? Visszahozza a lovat Alagra, a lepukkant istállóba?
– Természetesen visszahozom, de feltételem, hogy addigra elfogadható körülményeket teremtsenek számára. Nálam elvi kérdés, hogy a ló magyar tréningben marad.
– Már veszteséget termel?
– Szerintem még nem. Keresett már annyit, hogy fedezze a költségeit.
– Mit szól mindehhez a két tulajdonostársa?
– Az egyikük Czucz István osztálytársam, a Transzpetrol kőolajcég volt igazgatója, a másikuk Mario Hoffmann, Szlovákia egyik, ha nem a leggazdagabb embere. Velük kötöttem szindikátusi szerződést, valójában ezzel opciós jogot szereztek a későbbi eladást illetően a meghatározott ár fölötti rész ötven százalékára. De minden döntés nálam maradt.
– Overdose életének legnagyobb részét vélhetőleg fedezőménként éli majd le. Kapós lesz-e a piacon egy olyan apa, amelyiknek gyenge a lába?
– A robbanékonysága és a gyorsasága örökölhető, nem a patairha-gyulladása.
– A magyar kárörvendő fajta. Nem érzi, hogy sok az ellendrukker?
– Szerintem az emberek nagy része szorít ezért a lóért. Azt szeretnék, hogy folytatódjon a sztori. Biztos van, aki ártani akar, de kikezdeni úgysem tudnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.