Egy alig kétméteres belmagasságú, százévesnél is idősebb, düledező vályogházban élnek a Tari testvérek Szeged mellett a tanyavilágban. Az épületben négy helyiség van, a pici ablakokon keresztül fény alig szűrődik be a szobákba. A tanyán nincs vezetékes víz, a házban nincs fürdőszoba, a kerti vécét a néhány héttel ezelőtti vihar darabokra törte. A javítására a testvéreknek, Ferencnek és Jánosnak gyakorlatilag nincs esélye. Ferenc ugyanis veleszületett belgyógyászati betegsége miatt rokkantnyugdíjas, havi jövedelme a nyugdíjminimum, azaz 28 500 forint. Néhány hete János ápolási díjat kap, mert ellátja Ferencet, az ő jövedelme így bruttó 26 500 forint, amiből levonják a nyolcszázalékos tb-járulékot. Ebből az összegből tartják fenn magukat a testvérek. Pénzük java része Ferenc gyógyszereire megy el, a maradékból ételt vesznek maguknak.
Körülményeik finoman szólva is nyomorúságosak. Az épület düledezik, az egyik ablakot zacskó takarja, mert azt nemrégen valaki betörte. A házban egy rissz-rossz kályha jelenti a téli fűtési lehetőséget, főzni a ház előtt, egy hasonló állapotú tűzhelyen szoktak. Vízhez a ház melletti kútból jutnak, ám ez sem veszélytelen: nemrégiben egy macska tetemét húzták ki belőle. A ház melletti kicsi veteményeskertben paprikát, paradicsomot termelnek, a vetőmagot ajándékba kapták. Nyomorúságos körülményeik ellenére a bűnözők sem kímélik őket: az ablak betörésekor a házból több dolgot is elvittek, például egy kerékpárt, amelyet a testvérek egy segítőjüktől kaptak, de többször is feltörték már a házukat, és mindent elvittek, ami mozdítható volt.
Dolgozni állapota miatt Ferenc egyáltalán nem tud. A rendszerváltás környékén még elhelyezkedett a szegedi konzervgyárban, ám amikor kiderült a betegsége, kirakták. Bátyja szintén a rendszerváltás környékén vesztette el munkáját, amikor a kiskundorozsmai faipari céget felszámolták. Azóta csak alkalmi munkát talált, elsősorban napszámot, de egyre kevesebb a lehetősége erre is. A szüleiktől örökölt tanyához tartozó 600 négyzetméteres szántót kölcsönadták egy gazdálkodónak, aki pénzt nem fizet nekik a területért, néha esetleg egy kis terménnyel segíti ki őket. Az ápolási díjat János csak néhány hónapja kapja, ám elintézése nem volt egyszerű: első fokon elutasították a testvérek kérelmét. Az ügyintéző ugyanis úgy vélte, hogy a testvérek lakóhelyén a körülmények miatt nem lehet tisztességesen ápolni senkit, így megítélése szerint az ápolási díj sem jár. A másodfokon eljáró ügyintéző már könyörületesebb volt, ő megítélte a díjat Jánosnak.
A testvéreket Csorba László szociális gondozó segíti. Ő mossa ki a testvérek ruháit, ágyneműjét, és néhány hete az ő közbenjárására vezették be az áramot a házba. – Így legalább az életkedvük visszatért – mondja Csorba László, aki szerint nem is csoda, hogy a testvéreknek abban a sötét lukban semmihez nem volt kedvük. Azóta viszont már azt tervezik, hogy az immáron két izzóval megvilágított házat kimeszelik, meszet már kaptak is hozzá. A fivérek hozzálátnának a ház felújításához is, de ez egyelőre várat magára, mert nincs hozzá építőanyaguk. A villanyszámlát is Csorba segítségével fizetik majd ki, aki néhány ezer forintot előre befizetett már. Ez az összeg egy ideig elég lesz a két lámpa és a most kapott kávéfőző fogyasztására. A szociális gondozó azt tervezi, hogy a telefont is bevezetteti a testvérekhez, hogy baj esetén segítséget tudjanak kérni.
– Az ilyen körülmények nem általánosak a Csongrád megyei tanyavilágban – mondta lapunknak Pádár Lászlóné, a Vöröskereszt megyei igazgatója. Sokan élnek a tanyavilágban, de nem ennyire nyomorúságos körülmények között. Azt valószínűsíti azonban, hogy a testvérek esete nem sokáig lesz egyedi, tapasztalataik szerint ugyanis a válság miatt egyre többen kerülnek itt is a nyomor környékére. Az adományozásra vonatkozó adószabályok változása miatt ráadásul a nagy cégek már nem segítik a szeretetszolgálatokat (az adományozott áru után a cégnek áfát kell fizetnie). A Vöröskeresztnél egyébként még nem hallottak a Tari testvérekről, Pádár Lászlóné azonban ígéretet tett rá, hogy megkeresi őket, és próbál nekik segíteni.
A börtönkórház sem jött be, feladta a nembináris antifa
