Tanyasi nyomor

Szinte középkori körülmények között él Szegedtől nem messze egy tanyán egy középkorú testvérpár; kettejük havi jövedelme nem éri el a hatvanezer forintot. Düledező, százévesnél is régebbi vályogházukban eddig áram sem volt, víz még most sincsen. A Vöröskereszt szerint a Csongrád megyei tanyavilágban az ilyen körülmények nem jellemzők, de a válság hatására vélhetően egyre többen kerülnek ilyen kilátástalan helyzetbe.

Munkatársunktól
2009. 09. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy alig kétméteres belmagasságú, százévesnél is idősebb, düledező vályogházban élnek a Tari testvérek Szeged mellett a tanyavilágban. Az épületben négy helyiség van, a pici ablakokon keresztül fény alig szűrődik be a szobákba. A tanyán nincs vezetékes víz, a házban nincs fürdőszoba, a kerti vécét a néhány héttel ezelőtti vihar darabokra törte. A javítására a testvéreknek, Ferencnek és Jánosnak gyakorlatilag nincs esélye. Ferenc ugyanis veleszületett belgyógyászati betegsége miatt rokkantnyugdíjas, havi jövedelme a nyugdíjminimum, azaz 28 500 forint. Néhány hete János ápolási díjat kap, mert ellátja Ferencet, az ő jövedelme így bruttó 26 500 forint, amiből levonják a nyolcszázalékos tb-járulékot. Ebből az összegből tartják fenn magukat a testvérek. Pénzük java része Ferenc gyógyszereire megy el, a maradékból ételt vesznek maguknak.
Körülményeik finoman szólva is nyomorúságosak. Az épület düledezik, az egyik ablakot zacskó takarja, mert azt nemrégen valaki betörte. A házban egy rissz-rossz kályha jelenti a téli fűtési lehetőséget, főzni a ház előtt, egy hasonló állapotú tűzhelyen szoktak. Vízhez a ház melletti kútból jutnak, ám ez sem veszélytelen: nemrégiben egy macska tetemét húzták ki belőle. A ház melletti kicsi veteményeskertben paprikát, paradicsomot termelnek, a vetőmagot ajándékba kapták. Nyomorúságos körülményeik ellenére a bűnözők sem kímélik őket: az ablak betörésekor a házból több dolgot is elvittek, például egy kerékpárt, amelyet a testvérek egy segítőjüktől kaptak, de többször is feltörték már a házukat, és mindent elvittek, ami mozdítható volt.
Dolgozni állapota miatt Ferenc egyáltalán nem tud. A rendszerváltás környékén még elhelyezkedett a szegedi konzervgyárban, ám amikor kiderült a betegsége, kirakták. Bátyja szintén a rendszerváltás környékén vesztette el munkáját, amikor a kiskundorozsmai faipari céget felszámolták. Azóta csak alkalmi munkát talált, elsősorban napszámot, de egyre kevesebb a lehetősége erre is. A szüleiktől örökölt tanyához tartozó 600 négyzetméteres szántót kölcsönadták egy gazdálkodónak, aki pénzt nem fizet nekik a területért, néha esetleg egy kis terménnyel segíti ki őket. Az ápolási díjat János csak néhány hónapja kapja, ám elintézése nem volt egyszerű: első fokon elutasították a testvérek kérelmét. Az ügyintéző ugyanis úgy vélte, hogy a testvérek lakóhelyén a körülmények miatt nem lehet tisztességesen ápolni senkit, így megítélése szerint az ápolási díj sem jár. A másodfokon eljáró ügyintéző már könyörületesebb volt, ő megítélte a díjat Jánosnak.
A testvéreket Csorba László szociális gondozó segíti. Ő mossa ki a testvérek ruháit, ágyneműjét, és néhány hete az ő közbenjárására vezették be az áramot a házba. – Így legalább az életkedvük visszatért – mondja Csorba László, aki szerint nem is csoda, hogy a testvéreknek abban a sötét lukban semmihez nem volt kedvük. Azóta viszont már azt tervezik, hogy az immáron két izzóval megvilágított házat kimeszelik, meszet már kaptak is hozzá. A fivérek hozzálátnának a ház felújításához is, de ez egyelőre várat magára, mert nincs hozzá építőanyaguk. A villanyszámlát is Csorba segítségével fizetik majd ki, aki néhány ezer forintot előre befizetett már. Ez az összeg egy ideig elég lesz a két lámpa és a most kapott kávéfőző fogyasztására. A szociális gondozó azt tervezi, hogy a telefont is bevezetteti a testvérekhez, hogy baj esetén segítséget tudjanak kérni.
– Az ilyen körülmények nem általánosak a Csongrád megyei tanyavilágban – mondta lapunknak Pádár Lászlóné, a Vöröskereszt megyei igazgatója. Sokan élnek a tanyavilágban, de nem ennyire nyomorúságos körülmények között. Azt valószínűsíti azonban, hogy a testvérek esete nem sokáig lesz egyedi, tapasztalataik szerint ugyanis a válság miatt egyre többen kerülnek itt is a nyomor környékére. Az adományozásra vonatkozó adószabályok változása miatt ráadásul a nagy cégek már nem segítik a szeretetszolgálatokat (az adományozott áru után a cégnek áfát kell fizetnie). A Vöröskeresztnél egyébként még nem hallottak a Tari testvérekről, Pádár Lászlóné azonban ígéretet tett rá, hogy megkeresi őket, és próbál nekik segíteni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.