Téves moszkvai riasztás

Az uborkaszezon után valami bombasztikusra vágyott az orosz közvélemény. Az elvárás szorításában a sajtó nem késlekedhetett az „ütős” sztorival, s a „bomba hír” feltálalásában örömmel segédkeztek a tengerpart után a kamerákat már hiányoló politológusok. Erre a hangulatra jól ráéreztek a politikusok is, s máris kész volt a szenzáció. A Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev közti állítólagos feszültségről szóló híreket azonnal felkapta a világsajtó. Az események kibontakozását a Valdaj Klub egyetlen magyar tagjaként testközelből kísérhette figyelemmel az önök tudósítója.

Medvegyev cikke már jelezte, megkezdődött az őszi politikai szezon. A Gazeta.ru internetes portálon megjelent Oroszország, előre! című írást a modernizáció manifesztumaként értékelték az elemzők, s azt olvasták ki belőle, hogy beleerősödve szerepébe, az utód jó egy év után igazi elnöki programmal állt elő. Az államfő körüli csapat egyes tagjai egyenesen új korszakról beszéltek. Ekkor jött Putyin szokásos találkozója a Valdaj Klub tagjaival, ahol a médiától finoman szólva nem idegenkedő politológus, Nyikolaj Zlobin feltette a kihagyhatatlan kérdést arról, mi lesz 2012-ben, a kormányfő pedig halvány mosollyal a szája szegletében kijelentette, meg fognak egyezni Medvegyevvel, ki induljon az elnöki székért. Kemény szavak, de az orosz belpolitikával foglalkozóknak nem okozhattak nagy meglepetést. Aztán a találkozó után a rezidencia folyosóján Zlobin megosztotta a „titkot” a sztárújságíró Andrej Kolesznyikovval, s másnap a Kommerszant már azt harsogta, hogy Putyin elszólta magát. No, ez az, ami biztosan kizárható! Innen mindenki izgatottan várta Medvegyev válaszát – többen már a kormány menesztését prognosztizálták –, amit az elnöki adminisztráció által jól érezhetően pozicionálási szándékkal rendezett jaroszlavli konferencián még nem született meg. Rá egy napra, szintén a Valdaj Klub tagjaival találkozva azonban az elnök már mosolyogva várta a kérdést, amit egyebek mellett Zlobintól meg is kapott, s közölte, hogy nem zár ki ugyan semmit, de ők Putyinnal tényleg egy nyelvet beszélnek, nincs kettejük között nézeteltérés, s felelősségteljesen meg fognak egyezni. A tandem egységét bizonygatta a hét végén a svájci sajtónak nyilatkozva is. A gépezet azonban már beindult, s Medvegyev szavait sokan már csakis az egyre erősödő szembenállás jeleként tudták magyarázni. Ékes bizonyítékként idézték például a korrupció bírálatát, amelyet egyébként már többször hallhattak Putyintól is.
Kétségtelen, hogy írásával Medvegyev először körvonalazott egyfajta saját programot, az adminisztráció egyes körei is érezhetően többre, nagyobb önállóságra vágynak, s ebben a helyzetben Putyinnak is érdekében állhatott figyelmeztetni bizonyos határokra. Mindez azonban nagyon távol van a töréstől, legfeljebb az apparátusok szokásos mozgását bizonyítja. Oroszország erős embere, a stabilitás biztosítéka továbbra is a rendkívül népszerű Vlagyimir Putyin, s Medvegyevnek akkor sem lenne ereje szembemenni vele, ha ez szándékában állna. Erről azonban most szó sincs. Bármennyire is szeretnék ezt sokan másképp látni, Medvegyev és Putyin egy csapat, eltérő stílusuk, a köztük lévő generációs különbség pedig inkább csak a tandem politikai mozgásterét tágítja. Az orosz hatalmon belüli törésről felröppent szenzáció tehát téves riasztás volt. Nem először.