Finoman szólva is továbbgondolásra érdemes nyilatkozatot adott Sisa Tibor, a Honvéd edzője a sportnapilapnak a Kecskeméttől hazai pályán elszenvedett 1-0-s vereség után, amellyel a csapat viszszacsúszott az utolsó előtti, tizenötödik helyre a labdarúgó NB I tabelláján. „Pontosan tudom, hogy a siker a játékosoké, a kudarc pedig az edzőé” – fogalmazott a tréner. A kispestiekéhez hasonló helyzetben az az általános forgatókönyv, hogy a hét végét követően a felek „átbeszélik” a történteket, amelynek következtében a vezetőedző szerződését közös megegyezéssel felbontják. Illetve, ismerve Sisa habitusát, még logikusabb folytatás lett volna, ha az edző önként távozik. Nem távozott; s egyelőre a tulajdonos, George F. Hemingway is kivár.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben: nem velem kellene folytatnia a csapatnak – vágott bele a monológjába Sisa Tibor. – Ám alig egy éve, hogy önként távoztam az MLSZ-ből, majd Diósgyőrben is félbehagytam a munkát, csak mert úgy éreztem, nem változtathatom meg az egyszer már kimondott szavamat. Nem szeretném, ha az a kép alakulna ki rólam, hogy a Sisa sértődős ember. Márpedig itt, Kispesten kire, mire sértődhetnék meg? Talán egyedül a kapufára, amiért nekünk rendre kifelé, az ellenfeleknek pedig befelé pattan róla a labda. Tanárember vagyok, tanítványaim, sőt gyerekeim is vannak, akiknek példát kell mutatnom. Nem helyes, ha az ember meghátrál a nehéz feladatok elől. Fejemhez vághatják az MLSZ-t és a Diósgyőrt, de én tudom, hogy ott más volt a helyzet. Higgyék el, nem azért maradok, mert nem akarok lemondani a szerződés szerint nekem járó jussról. Mint mindig, ezúttal is feltettem magamnak a kérdést: mi az emberi megoldás? Ha feladom, vagy ha küzdök tovább? Egyedül a Videoton ellen nem volt esélyünk, a többi meccset kis szerencsével meg is nyerhettük volna. Sérülések is hátráltatták a munkámat. De nem magyarázkodni akarok. Az a lényeg, hogy bízom ebben a csapatban. Nagyon jó vezetőim vannak, s ameddig ők is bíznak bennem, addig dolgozom. S ha netán mennem is kell, véletlenül sem kieső helyen szeretném átadni a kispadot.
Fél éve, a tavaszi idénynyitón Pölöskei Gábornak egyetlen vereség elég volt ahhoz, hogy George F. Hemingway menessze, a tulajdonos Sisa Tiborral türelmesebb. Hogy meddig? Erre a rá jellemző stílusban így felelt:
– Ön tudja, hogy meddig lángol a szerelme választott hölgye iránt? Ráadásul egy futballedző sorsáról nem lehet csupán érzelmi alapon dönteni. Úgy látom, nem Sisa Tibor az első számú felelős a gyenge szereplésért.
Egyes hírek szerint Hemingway a közeljövőben nagyobb horderejű kérdésről fog határozni, mint az edző személye. Állítólag árulja a klubot, s a portéka értékét ötmilliárd forintban állapította meg.
– Miért nem mindjárt húszmilliárdban? – kérdezett vissza a tulajdonos. – Nézze, a tulajdon kérdése bonyolultabb, mint a vallásé. Az ember római katolikusként születik, s úgy is hal meg. Ám a tulajdon, legyen bár egy futballklub, könynyen gazdát cserél. Azonban nem tudok róla, hogy a Budapest Honvéd eladó lenne. Tudom, hogy a rosszakaróim mást szeretnének, de még kitart a lendületem.
Sisa Tibor, a – saját meghatározásként – népmesei figura és George F. Hemingway, a szenvedélyes üzletember egyelőre megérti egymást. Kiderül, a Honvéd égig érő fává terebélyesedik-e, vagy elszárad, mint nyár közepére a bármily szépen feldíszített májusfa.
Lezárták az Óbudai-szigetet
