Valós szükségletek

Az egyik legnagyobb hazai segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai a világ majdnem minden válságövezetében jelen vannak. Szilágyi Béla nemzetközi igazgatóval a fejlesztési munkával szerzett tapasztalataikról beszélgettünk.

2009. 09. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Jelenleg hol visznek fejlesztési projekteket és mit csinálnak egy-egy országban?
– Tizenhét országban vagyunk jelen. Afganisztánban nemrég fejeződött be egy bábanőképzés. Most éppen három felszerelt mentőautót küldünk Baglán tartományba, mellette öt afgán mentőápolót képzünk, ez a héten kezdődött Budapesten. Évek óta dolgozunk Kambodzsában, ahol kezdetben egy évtizedekkel korábban magyarok által épített árvaházba vittünk segítséget. A Fogadj örökbe! programban magyar támogatók jóvoltából folyamatosan segíteni tudjuk az ott élő gyermekeket. A 2006-ban indított FLAME program a fővárosban működik. A magyar konduktív pedagógiai módszerekre épülő speciális fejlesztő módszerrel ott is tudunk segíteni a mozgássérülteknek, ahol nem sok esélyük lenne terápiára. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak mi magunk foglalkozzunk a gyermekekkel, de képezzünk helyi szakembereket is. Így lehet biztosítani, hogy a munka tovább megy: az instruktorok később is segíteni tudnak honfitársaikon. Előbb a fővárosban indítottunk be egy intézetet, azóta tovább folyt a képzés, és ma már a khmer munkatársak egy új intézetet indítottak vidéken. A módszer hatékonyan működik Kambodzsában. Vietnamban európai uniós forrásból, olasz partnerek segítségével szintén mozgássérült gyermekek fejlesztésével foglalkozó tanárok, orvosok, ápolók képzése folyik hét településen, ehhez felépültek a fejlesztéshez szükséges eszközökkel felszerelt központok. Észak-Koreában egy megyei kórházat és árvaházat támogatunk évek óta. Gyógyszerszállítmányokat küldtünk ki több alkalommal, jelenleg úton van egy százmilliós értékű rakomány. A kórháznak orvosi műszereket, segédeszközöket adományoztunk. Mezőgazdasági szakembereket is fogadtunk, akik továbbképzéseken gyarapíthatták tudásukat. Srí Lankán a cunamit követő helyreállítási munka során egy árvaházat és egy úgynevezett Help falut építettünk. A Help faluban a katasztrófában árván maradt gyerekeket a velük egy háztartásban élő, saját gyereküket elvesztett házaspárok nevelik. Ez az első gyermekotthon a világon, amelyben a nagykorúvá váló fiatalok helyére nem kerülnek újak. Az egyes házak, valamint a felszerelési és beszerzési tárgyak a gyerekek nagykorúvá válásakor az ő vagy nevelőszüleik tulajdonává válnak. A falu szolgáltatóközpont a község és a régió lakosainak: van itt orvosi ellátás, mozgássérült gyermekek terápiája, óvoda és iskolai előkészítő különböző tanfolyamokkal, korrepetálással, művészeti képzéssel, könyvtárral, játszótérrel, színpaddal, sportolási lehetőségekkel. A kezdeményezés egészen új modell, de sikeres, azóta beillesztették a Srí Lanka-i gyermekvédelmi rendszerbe. Mianmarban a Nargis ciklont követőenm 2008 májusában kezdtünk. Az első két hónapban Rangunban és környékén segélyeztünk az oda érkezett legalább 30 ezer belső menekült között. Később a katasztrófa sújtotta területeken elkezdődött a helyreállítás, a házak újjáépítése. Egyszerű, 20-30 négyzetméteres, fából, pálmalevelekből vagy összesodort bambuszból készült lakóhelyek épültek, amelyekben rendszerint 6-8 fős család él. Ezek elkészítéséhez mi is hozzájárultunk, és elkezdtünk vízi bivalyokat venni a családoknak, hogy újraindulhasson a földművelés. Élelmiszert, ruhákat, vetőmagot, rizspalántát adományoztunk, hogy életük mielőbb visszatérhessen a normális kerékvágásba.
– Honnan szedik össze a pénzt a munkájukhoz?
– Felerészben hazai forrásokból, amiben vannak magán- és vállalati adományok, illetve az magyar állami nemzetközi fejlesztésre szánt források. A büdzsé másik fele külföldről érkezik.
– Hogyan kell ön szerint a pénzt értelmesen elkölteni? Milyen segítségre van szüksége a világnak?
– Az igazi segítség az ottani emberek valós szükségletein és nem elméleti elképzeléseken alapul. Ehhez elengedhetetlen a helyszín beható ismerete, amihez kellenek a megfelelő helyi kapcsolatok, partnerek. Nekünk nagy segítséget jelentenek a baptista kapcsolatok, ezek révén pontos képet nyerhetünk a szükségletekről és lehetőségekről. Fontos szempont a fenntarthatóság, hogy ne csak átmenetileg, egy-két alkalommal segítsünk, hanem lehetőség szerint olyan programokat vigyünk, építsünk ki, amelyek lezárulásuk után is képesek maguktól működni, fennmaradni. Ideális esetben pedig megsokszorozódni és továbbfejlődni.
– A forrásokat biztosító nagy szervezetek mennyire látják jól a problémákat? Arra írnak ki pályázatokat, amire valóban nagy szükség van, vagy néha azért mellélőnek?
– Általában arra adnak pénzt, amire kell, de ez nem mindig sikerül. Kirívó példa Indonézia, ahol az egyik szigeten a cunami után a nemzetközi segélyszervezetek telerakták a félig lerombolt kórházat lejárt szavatosságú, használhatatlan gyógyszerekkel, miközben csak tíz helyi orvos volt a területen. Százezer dollárba kerül a gyógyszerek szakszerű megsemmisítése, tehát a segély kárt okozott a közösségnek… Szerencsére ez ritka, a donorok legtöbbször alaposan tájékozódnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.