Varga Tamás életjelet adott

Világszerte a kajak-kenu és az evezés nagyjából azonos népszerűségnek és elismertségnek örvend, Magyarországon azonban az arányok alaposan eltolódtak az előbbi javára. Olyannyira, hogy az evezés túlzás nélkül a létéért küzd. Ezért is volt nagyon fontos, hogy a másfél hete véget ért poznani világbajnokságon Varga Tamás életjelet adott. Könnyűsúlyú egypárban bejutott az A döntőbe, ahol ötödik lett, ami mindenképpen előrelépés a Hirling Zsolttal kétpárban elért pekingi tizennegyedik helyhez képest. A folytatást azonban Varga ismét dublóban tervezi, ha megkapja az esélyt, Londonban javítana.

2009. 09. 18. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Varga Tamást és Hirling Zsoltot az olimpia előtt az egyik titkos magyar éremesélyesként tartották számon. Arra alapozva, hogy Athénban ötödikek, 2005-ben világ-, 2007-ben pedig Európa-bajnokok lettek. Ehhez képest csalódást keltett, hogy Pekingben csak a C döntőbe jutottak be, avagy helyesebben fogalmazva, simán kiestek a középfutamban. A kudarc után a két versenyző és edzőjük, Kiss László egymásra mutogattak. A két evezős azt állította, Kiss László túlhajtotta őket, ezért rossz formában érkeztek az olimpiára, amire a tréner azzal vágott vissza, Vargáék azt hangoztatták, nyerni akarnak, amihez az általa előírt munkát kellett elvégezni, nem az ő hibája, hogy a tanítványai ezt nem bírták. A felszínes szemlélő számára az is újabb feszültségforrást sejtetett, hogy a mögöttünk hagyott idényre Varga Tamás új párral, Galambos Péterrel készült. Végül azért rajtolt a vb-n szólóban, mert a társa megbetegedett.
– Számomra nem kérdéses, hogy kifacsarva indultunk az olimpián – vágott bele a múlt felelevenítésébe Varga Tamás. – 2008 őszén volt egy edzői konferencia, amelynek a mi felkészülésünk vizsgálata volt az egyik központi témája. A 2004 tavaszától egészen 2008 őszéig rendelkezésre álló adatok alapján az edzők kimondták, hogy túl voltunk hajtva. S ha ez nem lenne elég, Petrekanits Máté, a TF terhelésélettani laboratóriumának a vezetője is kimutatta, hogy rendkívül ki volt zsigerelve a szervezetünk. Kiss Lászlónak abban sincs igaza, hogy másodperceket kellett volna fejlődnünk a győzelemhez, hiszen tavaly a rendkívül rangos luzerni regattát ugyanolyan idővel nyerték, mint amilyennel mi ugyanott 2005-ben a világbajnokságot. Mindezt nem a sárdobálás kedvéért mondom, hanem azért, mert a továbblépéshez feltétlenül szükséges a tisztánlátás. Sőt, azt is elismerem, sikereinket Kiss Lászlónak köszönhetjük, akivel 2007-ig felhőtlen volt a kapcsolatunk, utána azonban csökönyösen ment a saját elképzelése után, nem vette figyelembe a mi visszajelzéseinket.
A klasszis versenyző azt is cáfolta, hogy Hirling Zsolttal megromlott volna a kapcsolatuk. Szétválásuknak más az oka. Társa műegyetemi hallgatóként a tanulmányai végéhez közeledik, ám az elmúlt években a sportolás miatt sokat kihagyott, amit be akart pótolni.
– A mai napig nagyon jó barátok vagyunk, s azt sem tartom kizártnak, hogy újra egy hajóba ülünk. Az olimpiai programban könnyűsúlyban csak a kétpár szerepel, az egypár nem, ezért egyértelműen a csapathajó élvez előnyt. Sok múlik azon, hogy megkapjuk-e az esélyt a tisztességes felkészülésre – folytatta a 31 éves sportoló.
Lám, nem kell mélyre hatolni, amikor a magyar sport válságáról beszélünk. Világbajnok, olimpiai helyezett versenyzők a jövőben nem feltétlenül számíthatnak olyan támogatásra, ami lehetővé teszi, hogy csakis a sportolásra összpontosítsanak. Edzés, tanulás, munka nem csupán kiegészítik, hanem feltételezik egymást, miként azt Varga Tamás is elárulja:
– Másoddiplomás vagyok a Műegyetemen, négy órában dolgozom az EDF – Energia Hungária nevű cégnél, amely lehetőségért nagyon hálás vagyok, s emellett edzem. Most ez még belefér, de egy olimpiának nem lehet így nekivágni.
Vajon nem bánja, hogy annak idején gyerekfejjel nem a rokon sportággal, a kajak-kenuval ismerkedett meg? – adódik a kérdés.
– Egyáltalán nem – hangzik a határozott válasz. – Baján születtem, ahol az evezésnek sokkal nagyobb a hagyománya, olyannyira, hogy kajakszakosztály a mai napig sincs. Nem is irigylem a kajak-kenusokat, keményen megdolgoznak a sikerekért. Imádom a vizet, ha víz közelébe kerülök, egyből jobb a hangulatom. Ha pedig evezősbe ülhetek, akkor rögvest megszűnik minden gondom.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.