Viszály Berlusconi és az EU között

A bevándorlás kérdésében a héten vita tört ki az olasz kormányfő és a brüsszeli politikusok közt. Miután az Európai Bizottságból bírálat érte migrációs politikáját, Berlusconi kijelentette, hogy országa ezek után csak a szervezet elnökével hajlandó tárgyalni. Ha beváltja ígéretét, az egész uniós munkát blokkolni tudja.

Az olasz határőrség a Földközi-tengeren visszafordított a minap Líbia felé egy afrikai menekültekkel zsúfolt hajót anélkül, hogy ellenőrizte volna, kik és miért akarnak menedéket kérni Olaszországtól. Ezt követően Brüsszelben Jacques Barrot igazságügyekért felelős francia biztos szóvivője kijelentette, az olasz hatóságok nem megfelelően jártak el, hiszen meg kellett volna vizsgálni a 75 menedékkérő kilétét. Silvio Berlusconi, akit már otthon is számos kritika ért a bevándorlás kérdésében, most annyira feldühödött, hogy még a gdanski világháborús megemlékezésen sem tudott megnyugodni. Kijelentette, azoknak a biztosoknak, akik nem tudják ellenőrizni a szóvivőjüket, le kell mondaniuk. Ám még ezen túl is ment: akár kész megakadályozni az Európai Unió munkáját, ugyanis csak a bizottság elnökével, José Manuel Barrosóval hajlandó tárgyalni. „Ha valamilyen probléma merül fel az egyik tagállammal, legyen az akár Olaszország is, akkor nekünk tájékoztatást, magyarázatokat kell kérnünk – állt ki Barrot biztos a szóvivője védelmében. – Csupán arról van szó, hogy feladatainkat látjuk el.”
Hát pont ez az – vághatják rá az olaszok –, Európa süket és vak, ha a bevándorlás szóba kerül. A földrész déli szakasza van a legjobban kitéve az illegális bevándorlóknak. Spanyolország, Málta, Ciprus, Görögország és Olaszország a legkedveltebb célállomás, minden egyes nap menekültekkel zsúfolt hajókat kénytelenek fogadni. Tavaly mintegy hetvenezren – főleg afrikaiak és közel-keletiek – próbáltak meg a Földközi-tengeren át bejutni az Európai Unióba, az „ígéret földjére”.
„Eddig az Európai Unió egyedül hagyott minket ezzel az áradattal szemben” – jelentette ki Andrea Ronchi, az olasz európai ügyekkel foglalkozó miniszter, aki nemcsak arra hívta fel a figyelmet, hogy e téren földrészünk milyen súlyos késésben van, hanem bírálta a szövetség északi országainak önzését is. „Halljuk a szép szavakat – mondta Franco Frattini olasz külügyminiszter –, de az Európai Unió nem tudja, hogy vajon mit is kellene tenni, ha egy ilyen menekülthullám eléri partjainkat.”
A pohár kicsordult, és ez nem csak Berlusconi indulatos fellépésén mérhető le. Tavasszal az olasz parlament rendkívül szigorú törvényt fogadott el az illegális bevándorlásról: tízezer eurónyi büntetés is járhat annak, aki engedély nélkül tartózkodik az országban, ezt követően kitoloncolják, de ha valaki szállást ad egy ilyen személynek, az is fél évig börtönben ülhet. Az „Olasz Gárda” errefelé a rendőrökkel együtt járőrözik, többek közt ellenőrzik a bevándorlótelepeket. Már évtizedek óta ezzel volt tele a nemzetközi sajtó: mi lesz, ha egyszer megindul a „fekete sereg”, Afrikából tömeges lesz a bevándorlás. A napokban haladta meg a fekete földrész lakossága az egymilliárdot. Kétségtelen, az érintett országok gazdaságának igencsak jót tett a beáramló olcsó munkaerő, ám most a válság napjaiban még a saját dolgozóiknak sem tudnak munkát adni.
Eközben olyan riportok látnak napvilágot a dél-európai menekülttáborokról, amelyek elborzadást váltanak ki az északi államokban, ahol nemegyszer „Guantánamót” kiáltanak. A déli államok viszont ehelyett északtól nagyobb szolidaritást kérnek. Huszonhét ország részvételével erről folyik majd tanácskozás szeptember közepén, amelyen meg kellene állapodni a gyors teendőkben. Talán nem is árt ez a Róma–Brüsszel-vita, hogy felhívja a figyelmet a tovább nem halogatható problémák megoldására.