A függőavartól a törpegémig

Budapesten élő biológusként szégyellem, hogy még sohasem hallottam a Háros-szigetről. Ez az ötvenhat hektár területű földdarab, amely a Duna egyik ágának 1911-es feltöltése miatt ma már félsziget, Budafok és Nagytétény között terül el. „A terület leginkább trópusi esőerdőre emlékeztető függőavaráról híres. Ez olyan módon alakul ki, hogy a szigeten található szőlőfajok felkúsznak a fák felső ágaira, és onnan lecsüngve szinte teljesen befonják azokat. Ez a liánszerű növényzet egyedülálló képet kölcsönöz a sziget ártéri erdejének” – olvasható Bajor Zoltán Budapest természeti kalauza című könyvében. Hasonlóan sok más, érintetlenül megőrződött természeti értékhez, a Háros-sziget élővilága is a katonaságnak köszönheti fennmaradását. A múlt század húszas éveiben ugyanis laktanyát létesítettek a szigeten, szinte elzárva azt a külvilágtól. A sziget faunájára jellemző, hogy a kutatók ismeretlen gerinctelen állatfajokat is felfedeztek ott. Gyakran fészkel a szigeten a jégmadár, és sok mocsári teknős is pihen a vízből kiálló fatörzseken. Bár a sziget a 33-as vagy a 114-es busszal könnyűszerrel megközelíthető, katonai terület és védett státusa miatt csak engedéllyel látogatható.
Bajor Zoltán kötete, címéhez híven, valóban kalauz. Sorra veszi a főváros országos és helyi jelentőségű védett területeit, lápjait, kertjeit és barlangjait, de a tudományos igényű bemutatók és a szerző több száz fotója mellett nem mulasztja el a praktikus információkat sem. Minden természeti értékhez pontos cím, térkép tartozik, megtudhatjuk, hogy milyen tömegközlekedési járatokkal lehet megközelíteni például a Naplás-tavat, a Turjánost vagy a Denevér utcai gyepfoltot, és a csalódás elkerülése végett a terület látogathatóságát is megismerhetjük. E helyszínek bejárása érdekesebbnek ígérkezik a vártnál. Budapesten ugyanis százötven védett növényfaj és kétszázötven madárfaj fordul elő.
A Naplás-tó, amely Cinkotán található, Budapest legnagyobb területű helyi jelentőségű védett területe. A tizenhat hektáros tó nem természetesen, hanem a Szilas-patak hetvenes évekbeli, árvízvédelmi célú felduzzasztásával jött létre. Bár a Naplás út leaszfaltozása után a területen áthaladó forgalom megnőtt, a tó környezete még napjainkban is a főváros egyik legérdekesebb természeti értéke. Állatvilága is változatos: a barna varangytól a törpegémig sok vízparti élőhelyre jellemző fajt megtalálhatunk itt. Télen is érdemes kilátogatni, hiszen ha a víz befagy, korcsolyázni lehet rajta.
A Budapest természeti kalauzában mindenki találhat olyan természeti értéket, amelyről eddig nem is hallott, pedig lehet, hogy csak egy buszmegállónyira lakik tőle.
(Bajor Zoltán: Budapest természeti kalauza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 3990 forint)