Amerikai párviadal: észak dél ellen?

Már-már érintettként várhatjuk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjainak mai döntését arról, ki rendezheti meg a 2016-os nyári olimpiai játékokat. Ha ugyanis Madrid lenne a kedvezményezett, lévén, hogy 2012-ben London a házigazda, Európa, azon belül is Párizs, Berlin, Budapest, Csepel és a Kopaszi-gát is lemondhatna 2020-as reményeiről. Persze, ne kajánkodjunk, hisz nincs még egy esemény, amely ennyi embert mozgatna meg a föld kerekén, a tét tehát óriási, és a négy vetélytárs is négy valós választási lehetőséget kínál.

Ballai Attila
2009. 10. 11. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Heten pályáztak, ám tavaly június 4-én hárman kirostálódtak. Baku, Prága és Doha találtatott könnyűnek, bár utóbbi kandidatúráját Rio de Janeiro elé sorolták, míg ellenérvként az hangzott el: egy félmilliós város ne akarjon olimpiát. A NOB szemlebizottsága idén májusban és júniusban tekintette meg a négy „bennmaradt” helyszínt, az utolsó prezentációkat ma ejtik meg az ülés helyszínén, Koppenhágában, 18.30-kor pedig eredményt hirdetnek. A menet a szokásos: amint az egyik pályázó megszerzi a szavazatok több mint ötven százalékát, megvan a nyertes, egészen addig minden körben kiesik a legkisebb támogatottságú jelölt.
Ezek a tények. Az esélylatolgatások egyetértenek abban, hogy Chicago és Rio között dől el a meccs, és e vélekedés alapja a földrészek közti rotáció elve. Peking 2008-ban volt, London 2012-ben lesz házigazda; legutóbb 1948-ban és ’52-ben fordult elő, hogy két, egymást követő olimpiának adhatott otthont Európa, arra ellenben még nem akadt példa, hogy nyolc éven belül máris visszatértek volna Ázsiába a nyári játékok. Amerika bezzeg 1996 óta hiába ácsingózik az öt karikára – akkor Atlanta rendezett, méghozzá pocsékul, de ki emlékszik már arra –, a déli szubkontinens pedig még debütálás előtt áll.
Kérdés, mennyivel. Mert a riói „közbizonytalanság” komoly viszszatartó erő, az El País című spanyol napilap nem véletlenül fogalmaz úgy a brazil rivális kapcsán: „Vajon hogy nem lehet jelentőséget tulajdonítani az ottani bűnözésnek, infrastrukturális, közlekedési és szálláshelybéli hiányosságoknak?” A madridiak egyébként irigylendő vagy szánni való módon hurráoptimisták. Koppenhágai küldöttségükben János Károly király és Zapatero miniszterelnök mellett ott díszeleg a NOB tiszteletbeli örökös elnöke, a 89 esztendeje dacára páratlan lobbista, Juan Antonio Samaranch, a legjellemzőbb mégis Alberto Ruiz-Gallardón polgármester válasza arra a kérdésre, 2020-ban is pályáznak-e: „Nem, mert még sosem rendeztek olimpiát kétszer egymás után ugyanabban a városban.”
Azért Madrid sikerére hiba lenne komolyabb pénzt feltenni, és ez Tokióra is igaz. Még úgy is, hogy Kitadzsima Koszuke mellúszó és Murofusi Kodzsi kalapácsvető olimpiai bajnokkal egyetemben a valóságban 18 méteresre növesztett rajzfilmfigura, Gundam is a kampánystáb tagja, az 1964 után duplázásra vágyó japán főváros pedig minden idők „legtömörebb” olimpiáját ígéri: a létesítmények 97 százaléka a központi stadiontól legfeljebb nyolc kilométerre terülne el.
A favorit Chicago, a Michigan-tó partján fekvő metropolis, amely huszonöt éven át volt Barack Obama amerikai elnök otthona. Ennél is nyomósabb érv, hogy a tervezett harmincegy létesítményből tizenöt már rendelkezésre áll, és a sportolók kilencven százaléka negyedóra alatt eljuthatna saját verseny- vagy edzéshelyszínére. De mindennél kecsegtetőbb előny, hogy az amerikai földrész így is minimum húsz évig várna az olimpiára, és az 1968, 1984, 1996 számsorba ez nehezen illeszthető adat.
Ezért is tartják Riót a fő vetélytársnak, miközben mindenki pontosan tudja, hogy az El País fent idézett kifogásai helytállók. A brazilok nyomulnak is, méghozzá igen kevés gátlással. Arra a kritikára például, hogy nagyon hibádzik a megkívánt 48 ezer szállodai fekhelyük, büszkén vágják rá, nem is építenek új hoteleket, majd kifejtik: három falut terveznek, külön-külön a sportolóknak, a médiának és a sportfunkcionáriusoknak, összesen 25 ezer főre, emellett 13 ezren szállodákban, 8500-an óceánjárókon, 1700-an pedig apartmanokban alszanak majd. Ez így mindjárt 48 200, úgyhogy minden rendben. Luiz Inácio Lula da Silva államfő és delegációvezető pedig még hozzátesz egy nehezen számszerűsíthető szempontot: Isten a világ teremtésekor az olimpia rendezésére készítette elő Riót.
Ez néhány voksot nyilvánvalóan megér. A döntéshozók fejébe amúgy is nehéz belelátni; 2012-ért például Párizs azért veszített Londonnal szemben, mert az egyik francia korteskedő a finn konyha sivárságán élcelődött, mire a két finn NOB-tag azonnal átszavazott az angolokra.
2020 kapcsán ezt nekünk sem árt majd tekintetbe venni. De mi lesz, ha mégis Madrid nyer?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.