Simon Brenner volt rendőrnyomozó már hét krimi főszereplője. Hazájában, Ausztriában a könyvek és írójuk, Wolf Haas népszerűek. A szerző szerint megfilmesíthetetlen sorozatból három részt már vászonra is vittek.
Magyarországon a Halottak feltámadása után nemrég megjelent a második, 1997-es Brenner-mű, a Csontdaráló is. Első ránézésre klasszikus kriminek ígérkezik: egy osztrák kisváros, Klöch csirkevendéglőjének tulajdonosa kér segítséget Brenner volt rendőrnyomozótól, mert a vendéglő alagsorában a csirkecsontok között embercsontokat találtak. Mire azonban Brenner odaér, eltűnik a tulajdonos, a helyi focicsapat labdazsákjából emberi fej kerül elő, nyoma vész a csapat jugoszláv sztárkapusának, aki mellékállásban az étterem csontmolnára, és kámforrá válik Klöch leghíresebb szülötte, a képzőművész Gottfried Horvath is. Brenner így, megbízója hiányában nem is akarja elvállalni az ügyet, azonban az események sodrába kerül.
A Csontdarálónak sajátos a stílusa, laza, baráti anekdotázáshoz hasonló, amit, úgy tűnik, nehéz lefordítani. Bán Zoltán Andrásnak a második nekifutás sem sikerült teljesen, de az eredmény a Halottak feltámadásánál mindenképpen jobb. Bár vannak az elbeszélésmódnak remek pillanatai, a magyar szöveg sok helyen fárasztó és darabos. Mint krimi is hagy maga után kívánnivalót a Csontdaráló. A remek alaphelyzet felrajzolása után az események lelassulnak, a rejtélyek megoldása nem kielégítő, és a feltárás sem katartikus, ahogy az elvárható lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas, sőt könnyű téli olvasmánynak első osztályú.
(Wolf Haas: Csontdaráló. Ford.: Bán Zoltán András. Scolar Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 1950 forint)

Csúcsra járatott tolerancia Brüsszelben: nem engedték be Dömötör Csabát a gyermekeivel egy helyi étkezdébe