Ferdítettszó-történelem

Ritka szóalkotási mód a szándékos szóferdítés és a népetimológia. Ez utóbbi azt jelenti, hogy idegen, ismeretlen hangzású, ezért kikövetkeztethetetlen elemekből álló szavakat értelmesítünk. Klasszikus példája, hogy a gazdaember a peronoszpóra helyett fene rossz porát mond. A szándékos szóferdítés szintén egyedi alakulat, és ritkán válik a szókincs szótározott részévé. Különbség azonban a népetimológiához képest egyrészt az, hogy míg a népetimológia spontán, véletlenszerű magyarítást takar, addig a szóferdítés esetében kifejezetten tudatos a művelet, és mindkét szóalak ismert. A cél az, hogy a két szó ismeretében a humoros hatás a jelentések összekapcsolódása, „összevibrálása” által teremtődjék meg. Például: sajtóhiba – sajtóhuba, szakfelügyelő – szagfelügyelő, elvtársi – nyelvtársi, átutalás – átutálás.
Ezt a lehetőséget elsősorban az egyik hetilapunk használja ki, tehát valójában újraértelmesít egy magyar szót. Címei figyelemfelkeltőek, ötletesek és általában a címlapon szerepelnek. Azonban feltétlenül szükséges az alcím a pontos értelmezéshez. Következzenek a példák, amelyek nem frissek, nagyrészt közvetlenül a rendszerváltás utáni időszakból valók (bár milyen aktuális ma is egyik-másikuk!), és kis „szótörténelemnek” is nevezhetők. Az egyik legjellegzetesebb módja e szóalkotásnak, hogy az összetétel egyetlen betű kicserélésével kap új értelmet. Zárójelben az elferdítés alapjául szolgáló szó, majd az alcím szerepel: bérmérséklet (vérmérséklet) – vélemények az új bérszabályozásról; bőségzsaruk (bőségszaru) – ékszerbotrány, egy vezető rendőr is vásárolt a csempészett aranyból; dumakanyar (Dunakanyar) – magyar–szlovák tárgyalások Bősről; hantapolitika (hintapolitika) – az egyik párt ultimátuma, a koalíció felbomlásának a veszélye; nyomirtók (gyomirtók) – politikusmegfigyelési botrány.
Az összetételek egyik tagjának kicserélésével is létrejöhetnek alkalmi kifejezések. Íme: fejbekötősdi (szembekötősdi) – társkereső szolgáltatások; zsebrepacsi (seggrepacsi) – nemzetközi adózási körkép, sok helyütt nemzetközi sportnak számít az adóhatóságok kijátszása; sliccpolitika (struccpolitika) – az amerikai elnök szexbotránya.
És végül egy vagy két betűvel, esetleg igekötővel toldják meg a szót: bevallásszabadság (vallásszabadság) – a lakossági jövedelemadózás módosított szabályairól; bilincshangulat (lincshangulat) – szigorodó büntető igazságszolgáltatás; dohányinger (hányinger) – törvény a nem dohányzók védelmében; kicsúszópénz (csúszópénz) – küzdelem az inflációval; muszájzár (szájzár) – a forint leértékelése, pótköltségvetés.
E szóalkotási módban egyenes arányosság van a szóalkotó kreativitása és a kifejezés megváltoztatásának a mértéke között. A kreativitásnak azonban mindig határt szab az, hogy lehetőleg meg kell maradnia a jelentésbeli összefüggésnek a két kifejezés között. Talán nem tűnik paradoxonnak az a vélekedés, hogy napjainkban a sajtóban egyre gyakoribb ez a ritkább szóalkotási mód.