Húzóágazatként is működhetne az egészségügy

A magyar egészségipar stratégiai jelentőségű gazdasági tényező, amely a hazai GDP 8,3 százalékát termeli meg, és akár a gazdaság egyik húzóágazata is lehetne – derült ki az Egészségügyi Baráti Társaság és a Kató és Társa Kft. most elkészült tanulmányából. A szervezet tagjai szerint azonnali paradigmaváltásra van szükség, mert annak hiányában senki nem tekinti hazánkat fejlődőképes, a világ élvonalával lépést tartó országnak.

A hazai egészségipar – a gyógyászati cikkek, a gyógyszeripar, az orvosi gépek és műszerek piaca, az egészségügyi rendszer, az egészségturizmus, valamint az ágazati kutatás-fejlesztés – közvetlen és közvetett hatásait tekintve a GDP, azaz a bruttó hazai termék 8,3 százalékát állítja elő. Az Egészségügyi Baráti Társaság (EÜBT) tegnapi konferenciáján azt hangoztatták a társaság tagjai: Magyarországnak ki kell jelölnie azokat a nemzetgazdasági prioritásokat, amelyek kitörési pontokat jelentenek. Ha ez megvalósul, az egészségügyre fordított erőforrások kamatostul térülnek meg, hiszen a magyar költségvetés minden 12. forintját az egészségipar termeli meg, míg kiadási oldalon csak minden 16. forintot fordítjuk az egészségügyre. Ezek alapján súlyos tévedésnek vélik azt a politikai közgondolkodásban elterjedt véleményt, miszerint az egészségügy terhet jelent a büdzsének. A hatékony egészségügy elérése reális cél lehet az EÜBT tagjai szerint, ahhoz azonban – mint mondják – azonnali paradigmaváltásra van szükség. Törőcsik Mária közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem marketing tanszékének oktatója szerint észre kell vennünk, hogy az egészség úgynevezett piaci megatrendként van jelen a világban, ezért ráépíteni siker. Emlékeztetett: manapság a cél már nemcsak a betegség leküzdése, hanem az egészség megőrzése. Így gazdaságos összekötni más ágazattal, többek között a napjainkban oly divatos wellnessel, a sporttal, a szépségiparral, az ökotrendekkel vagy a turizmussal.
Róna Péter közgazdász leszögezte: az egészségügytől elvett források nagyobb bevételkiesést eredményeztek a költségvetésnek – és még nagyobb veszteséget a nemzetgazdaságnak –, mint amennyit az elvonások megtakarítottak. – Így jár az az ország, amely nem képes a jövőjét megalapozó prioritásokat megfogalmazni, és – a nemzetközi tapasztalatokat figyelmen kívül hagyva – elvégezni az ahhoz szükséges számításokat – tette hozzá. Mint mondta, azzal, hogy az egészségügyet a kiadások rubrikájába soroltuk, megpecsételtük sorsát, pedig az igenis fejlődik, hiszen motorja a tudomány.
Repa Imre, a Kaposi Mór Megyei Oktató Kórház igazgatója szerint tarthatatlan az egészségügyben mára kialakult állapot. Úgy véli: szakítani kell az ágazatban meglévő feudális viszonyokkal, a beidegződött szokásjogokkal. – Nem használtuk ki sem a rendszerváltásban, sem az uniós csatlakozásban rejlő lehetőségeket – szögezte le. Példaként említette: az ágazatba be kellene csatornázni a gyógyturizmust és a természetgyógyászatot, valamint a szépségipart, mert azok több milliárd forintos hasznot hozhatnának az országnak. A főigazgató kitért arra is: egy állami egészségbiztosítóra van szükség, azonban teret kell adni több kiegészítő biztosítónak is, amelyeket azok vehetnék igénybe, akik extrabiztosításokat szeretnének kötni. Számítások szerint 300 milliárd forintot nyerne az ágazat ezzel a tőkebeáramlással.
– Az egészségügy mély, elhúzódó válságban van – jelentette ki Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség leendő elnöke, volt egészségügyi miniszter. Szerinte a válság nemcsak pénzügyi, hanem politikai, szakmai, morális és bizalmi is. Rácz Jenő kijelentette: ha az emberek számára az egészség a legfontosabb, a kormány számára is annak kell lennie. Felhívta a figyelmet arra, leginkább az boldogul, aki úgy tudja kielégíteni a szükségleteit, hogy abból újabb javai keletkeznek, ez az ágazat pedig képes erre.