Nyíradony városa feltörekvő település a keleti végeken, két megye határán, félúton Mátészalka és Debrecen között. A természetvédők a kocsányos tölgye és az ostorfája miatt tartják számon, a történészek meg azért, mert a Gutkeled nemzetség birtokán jelentős földvár és premontrei monostor is működött a tatárjárás előtt. Manapság a nyolcezres lélekszámú település a Hajdúhadházi kistérséghez tartozik, bár korábban itt volt a ligetaljai járás székhelye. A környékhez fejlettebb és elmaradottabb falvak egyaránt csatlakoznak: gondjaik kicsiben híven mutatják az országos mizériákat. Agilis polgármesterük, Tasó László képviselő révén a nyíradonyiak időről időre hallatnak magukról a regionális politikában is: derekasan harcolnak a közlekedés(vissza)fejlesztési hatóságokkal, nem is oly rég pedig olyan remek sportcsarnokot sikerült építeniük, amely bárhol az országban büszkélkedésre adna okot. (Harangi Imre bokszbajnokról, a város hírneves szülöttéről nevezték el.) Lehet itt azóta akár apró focistákat is táboroztatni, de a helybéli kézilabdás lányok is meghálálják a méltó körülményeket: legutóbb ismét legyűrték a nádudvariakat, és a megyei tabella élén tanyáznak.
Noha Nyíradony „a találkozások városaként” hirdeti magát, nem lehet egyszerű dolog olyasmit kitalálniuk, ami rájuk terelheti az országos figyelmet. A szüreti sokadalomra épített októberi murciskrumpli-fesztivál például ilyen lelemény; az én figyelmemet mégis egy másik kezdeményezésük ragadta meg inkább. A helyi Móricz Zsigmond Művelődési Ház Ki mit tud? tehetségkutató versenyt szervez Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint a határon túli Bihar (Bihor) megye fiataljainak, hogy felkutassa a lappangó zseniket, bemutatkozási, versenyzési lehetőséget biztosítva számukra. Az októberben lebonyolítandó vetélkedő, melyen a hat és huszonhat év közötti ifjúság indulhat, kétfordulós lesz: egy elődöntővel és egy döntővel. A hivatásos művészeket eltanácsolják a részvételtől, de minden más egyén és csoport megméretheti magát éneklés, hangszeres zene, vers- és prózamondás, néptánc, klasszikus és modern színpadi tánc, valamint egyéb kategóriában. (A tapasztalatok szerint ez utóbbi a legszivárványosabb terep: beleférnek cirkuszi és varietészámok, paródiák, pantomimek, bábjátékok, sőt vásári komédiák is…)
Mindez persze helyi érdekű kultúrprogram volna, művelődési alternatívája a murciskrumpli-fesztiválnak, ha nem szerepelne a kiírásban az a mozzanat, hogy Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg fiataljai mellett a partiumi Bihor tehetségeire is számítanak. Ettől az egész nyíradonyi Ki mit tud? megemelkedik kissé, sőt uniós példaprojektté válik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Nyíradonyban összenő, ami összetartozik; s akkor még nem is hatoltam a virtuális nemzetegyesítés illuzórikus régióiba. (A kiírás amúgy nem szorítkozik a magyar nyelvű produkciókra.)
Emlékezzünk csak: Magyarország, Szlovákia, majd Románia uniós csatlakozása előtt a szkeptikusok érveire rendre elhangzott ellenérvként, hogy az unió keretein belül légiessé válnak majd az államhatárok, így a civil lakosság öntevékenyen helyrerakhatja a durva trianoni túlkapásokat, amikor holmi vasútvonalak és „hajózható” folyók miatt színmagyar tömböket is elcsatoltak a maradék anyaországtól. Ez a légiesülés meg is történt, ám értetlenül állunk olyan jelenségek előtt, miként tornyosulhatnak akkor láthatatlan szögesdrót akadályok a magyar államfő előtt a légiesült határon. A nyíradonyiak mindenesetre felülbírálták, hogy mesterségesen elszakították tőlük „hátországuk” egy részét. Cselekedje meg mindenki a magáét: ki mit tud.
Ebben az olasz kisvárosban nyaral XIV. Leó pápa + fotók
