Már az igen felé hajlanak az írek

Írországot a hét végén Európa-szerte megkülönböztetett figyelem övezi, ugyanis a kis sziget alig több mint hárommillió szavazópolgára dönt az egész európai közösség további sorsáról. Az unió döntéshozatali eljárását egyszerűsítő lisszaboni alapdokumentumot tavaly még visszadobta a választói akarat. Idén az előrejelzések szerint az ír szavazók várhatóan több mint 60 százalékos többséggel mondanak igent a szerződésre.

A nemek győzelme esetén azonban megtorpanhat az európai integráció, Írország unión belüli szerepe kérdésessé válik, és – a kis országokhoz hasonlóan – elveszti uniós biztosát. Az ír kormányfő leszögezte, nem lesz több népszavazás az ügyben. Minden jel szerint idén is ugyanolyan tájékozatlanság uralkodik az ír választópolgárok körében a lisszaboni szerződés tárgyában, mint tavaly, amikor alulmaradtak az igenek. Dublin utcáin szinte egyenlő arányban látható az igent és nemet támogató plakát. A végleges eredmény kihirdetéséig kérdéses, hogy az „Igen a gazdaság rendbetételére” vagy az „EU = alacsonyabb bérek” szlogen bizonyult meggyőzőbbnek.
Az utca embere – mint ahogy tavaly sem – idén sincs tisztában az alaptörvény mondanivalójával, legfeljebb a gazdasági összeomlás okozta törésvonalakból következteti ki, hogy kell lennie közös érdeknek hazájuk és Európa között. Vannak, akik saját tavalyi megrögzött véleményüket viszik a szavazófülkébe, és vannak, akik mára bűnbánóan igenre adták fejüket.
*
A szavazókörökben este tízig lehetett szavazni, a voksokat csak ma reggel kezdik számlálni. A kutatások ezúttal az igenek győzelmét jósolják, ám sok függ a mindig kiszámíthatatlan időjárástól, illetve a bizonytalanok rendkívül széles, 25 százalék körüli táborától is. Meg talán a Dublint örökké jellemző dugóktól, hiszen sokan napközben, ebédszünetben akartak élni alkotmányos jogukkal. Az összeurópai politikai gépezet furcsasága, hogy az unió 400 milliós lakosságának egy százalékát adó írek alapvetően befolyásolhatják a közösség további sorsát. Ha a nemek kerekednek felül, akár a kétsebességes Európa is kialakulhat, és elhúzódó belpolitikai válság köszönt az országra – fejtegetik szakértők.
Egy biztos, Írország a referendum kimenetelétől függetlenül már sosem lesz olyan kincsesbánya, mint az ezredforduló idején volt, hiába szavazott meg az utóbbi hetekben számára Brüsszel hatalmas összegeket. Jelenleg az Európai Központi Bank több mint 120 milliárd eurója dolgozik a smaragd szigeten kölcsön formájában, és ezt fejelte meg nyáron az Európai Beruházási Bank félmilliárddal, hogy kezet nyújtson az energiaszektor fejlesztésére. Brüsszel erőteljes kampánya José Manuel Barroso limericki látogatásában tetőzött, aki egy 15 millió eurós munkahely-teremtési csomagot jelentett be.
A kampány a sarki hentestől kezdve a szakszervezeteken át az óriáscégekig mindenkit megmozgatott az országban. A botrányos médiamegjelenéseiről elhíresült Ryanair-vezér, Michael O’Leary, illetve az amerikai Intel dublini igazgatósága is hirtelen unióbarát lett. Az ország körülbelül 400 ezer munkanélkülije is nyilván kiveszi részét a szavazás lehetőségéből, kérdés, mennyire emelkednek felül saját sorsukon. Brian Cowen kormányfő a kampányban mindvégig a távolabbi célokat vetítette a választók elé, kijelentve, hogy új munkahelyteremtést most csakis az uniótól várhat a szigetország.
A lisszaboni szerződés azonban még az ír igennel sem áll biztos lábakon. Csehország például még nem ratifikálta a jogszabályt, az ottani Polgári Demokratikus Párt (ODS) szenátorainak egy csoportja pedig kedden fordult az alkotmánybírósághoz, azt kérve: vizsgálja meg, nem ellentétes-e a cseh alkotmánnyal a lisszaboni szerződés. A testület ígérete szerint egy hónapon belül választ ad.