A természetbarát kert elkötelezett híve, Ashley Louise Miller Helmholdt amikor éppen nem a kertgondozás tudományos kérdéseivel foglakozó oktatást vezet a Cornell Egyetem Integratív Növénytudományi Karán New Yorkban, otthonában igyekszik átültetni a gyakorlatban mindazt, amit oktat. Több különböző típusú kertje is van a birtokán, valamint egy gyepfolt ahol a fia játszhat, és ahol időnként lóhere bukkan fel. „Van egy kis parcellám, ami teljesen vadregényes, továbbá egy őshonos növényekkel és beporzókkal teli kertem. Szóval mindenből van egy kicsi” - hangoztatja a kertészeti szakember, akit a BBC idéz.
Természetbarát kert a beporzók és a természetes életközösségek védelméért
Miller Helmholdt semmiképpen sem tartja magát mesterkertésznek. Ennek ellenére van némi tapasztalata a természetbarát kert jelentőségét illetően, és tudja, hogy egy nagyobb biodiverzitású, őshonos növényeken alapuló kert még néhány gyomnövénnyel is erősíti a helyi ökoszisztéma biológiai sokféleségét. Manapság nagy hangsúlyt fektetnek a beporzókat támogató kertek létrehozására. A beporzó populációk ugyanis az 1990-es évek óta világszerte meredeken csökkennek az élőhelyek elvesztése, a növényvédő szerek használata és az éghajlatváltozás miatt.
Így például az Egyesült Államokban a nyugati monarchlepke populációja 2024-re mindössze 9119 egyedre csökkent, ami a második legalacsonyabb érték az 1997-es nyilvántartás kezdete óta. A gyepterületek bővítése és az őshonos virágok hiánya a városi és külvárosi területeken egyaránt károsítja ezeket a fontos beporzó rovarokat. Már egy kisebb, beporzóbarát vadvédelmi kert is sokat segíthet e rendkívül fontos populációk újjáélesztésében. „Kertek, hátsó udvarok, közösségi kertek, iskolaudvarok, parkok – hihetetlen zöldfelületek mozaikjai találhatók szerte az országban, amelyek segíthetnek visszahozni a beporzók számára az élőhelyeket a környékünkön és a közösségeinkben” – mondja Matthew Shepherd, a portlandi (Oregon állam) Xerces Gerinctelen Természetvédelmi Társaság ismeretterjesztő és oktatási igazgatója. De mi a legjobb módja ennek? Az úgynevezett no-dig módszer vagyis az ásásmentes kertészkedés egyre népszerűbb megoldás a helyi ökoszisztéma védelméért
. Ahogy gyönyörű, beporzóbarát kertek jelennek meg szerte a világon, makulátlan vadvirágfoltokkal, egyes szakértők megkérdőjelezik, hogy valóban erre van-e szüksége a vadon élő állatoknak, mert vélekedésük szerint egy kicsivel több "elhanyagolás" hosszú távon jóval környezetbarátabb megoldás lenne. Sok úgynevezett gyomnövény levele szolgál ugyanis táplálékul a különböző életszakaszokban lévő rovarok számára, míg a rendetlennek tartott komposzthalmazok létfontosságú élőhelyeket biztosítanak – tényleg el kellene-e távolítanunk ezeket a dolgokat?
Esztétikus vagy biodiverz kert? Egyre népszerűbbek a természetbarát kertek
Egy vadvilági kert létrehozása történetesen nem csak nektárt és virágport adó virágok ültetését jelenti. Az igazi vadvilági menedék egész évben élőhelyet kínál a helyi fajoknak, és ez azt is jelentheti, hogy hagyjuk a zöldterületeink egyes részeit kicsit "rendetlenné" vagyis természetesebbé válni. „Új lehetőséggel kecsegtet a rovarok teljes éves ciklusának támogatása” – mondja Desirée Narango, a Vermonti Ökotudományi Központ természetvédelmi biológusa. Ez nem csak például a táplálékként szükséges növényekre vonatkozik, hanem arra is, ahol a telet töltik – mondja. „Mindent támogatni szeretnénk, ami e rovarok számára a populációik fenntartásához szükséges, mert így ellenállóbbá válhatnak számtalan más dologgal szemben, amivel odakint a természetben meg kell küzdeniük” – fűzi hozzá az ökológus.
Desirée Narango Vermont állam vidéki részén él, és az egész hátsó udvara egy őshonos növényekkel teli rét, amely alapvetően önmagát tartja fenn. „Gyönyörű, érintetlen élőhely vesz körül bennünket, amely rengeteg igazán csodálatos őshonos növény élőhelye, és nem kell semmit sem tennem, mert maguktól szaporodnak, illetve terjeszkednek ezen a területen” – magyarázza.
Időről időre el kell távolítania a pitypangokat. illetve meg kell akadályozni a nem őshonos invazív fajok megtelepedését.
„Észak-Amerikából és Európából származó bizonyítékaink vannak arra, hogy az őshonos növények nagyobb fajváltozatosságot támogatnak, mint a nem őshonos növények” – mondja Matthew Shepherd. Néhány nem őshonos növény jelenléte az adott élőhelyen a beporzókat is támogathatja a nektárkínálat növelésével, feltéve, hogy ha kordában tartják őket -, az invazív fajok hajlamosak ugyanis átvenni az uralmat és kiszorítani a kevésbé ellenálló őshonos fajokat. Narango forgatókönyve azonban nem az, amit a tipikus külvárosi hátsó udvarokban láthatunk, ahol leggyakrabban a gyep az uralkodó.
Ha ilyen környezetben szeretnénk vadvilági kertet létrehozni, valószínűleg el kell távolítanunk a meglévőeket, és a nulláról kell kezdenünk a munkát, hogy az őshonos növényeknek esélyük legyen a virágzásra – mondja Miller Helmholdt. „Ha a nulláról kezdjük, megszabadulunk a vetőmagcsomagokban megbúvó nem igazán jó gyommagoktól is”- fűzi hozzá. A szakember azt javasolja, hogy néhányszor dolgozzuk át a talajt, hogy ezzel a módszerrel eltávolítsuk a gyommagokat, nehogy mind kicsírázzanak és versenyezzenek az elültetett őshonos fajokkal. Narango magyarázata szerint az úgynevezett gyomok, mint például a lóhere és a pitypang, az őshonos elterjedési területükön kívül többnyire csak az általános rovarfajokat – olyan beporzókat – támogatják, amelyek nem válogatósak abban, hogy melyik virágot látogatják.
"Nem igazán támogatják a specializált fajokat, a sebezhető fajokat vagy a fokozott természetvédelmi aggodalomra okot adó fajokat. Ehhez van szükség az őshonos [növény]fajokra” – mondja a szakember. Ennek ellenére egyes területeken a fehérhere őshonos, ezért nem tekinthető invazívnak.
„Ha olyan területen élsz, ahol a lóhere őshonos, egészen más a helyzet, mint ha olyan területen lennél, ahol nem az” – mondja Narango.
Hogyan kezdhetjük el fokozatosan természetbaráttá alakítani a kertünket?
A telek vadkertté alakítása ugyan áldás lehet a biológiai sokféleség szempontjából, de nem mindenki számára elérhető cél. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint legalább 70%-os átalakítás még mindig jelentős különbséget jelent. A tanulmány megvizsgálta az őshonos és nem őshonos növények hatását a madarak és főként rovarok táplálékhoz jutása szempontjából, és megállapította, hogy a nem őshonos növények csökkentik a rovarok számát, ami végső soron a madárpopulációra is hatással lehet.
De van egy pozitívum is: „Sikerült azonosítanunk egy küszöbértéket, így célzott javaslatokat tudtunk megfogalmazni az emberek számára” – mondja Narango. A kutatók azt találták, hogy ha a kert biomasszájának több mint 70%-a őshonos fajokból áll, az lehetővé teszi a madarak számára, hogy fenntartsák populációjuk egyensúlyát. Ha kevesebbet foglalkozunk a kerttel, és hagyjuk, hogy kissé "elvaduljon", különösen az év stratégiai időszakaiban, például kora tavasszal, az segíthet megvédeni a vadon élő állatok populációinak biológiai egyensúlyát. Például a No Mow May nemzetközi kampány arra ösztönzi az embereket, hogy májusban hagyják abba a fűnyírást, hogy a növények virágozhassanak és magot hozhassanak anélkül, hogy ellaposodnának vagy lefejeznék őket.
Susannah Lerman, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma Erdészeti Szolgálata Északi Kutatóállomásának ökológusa és az amerikai Amherstben található Massacresetts Egyetem adjunktusa azonban a „lassú nyári fűnyírás” kifejezést részesíti előnyben. A fűnyírás gyakoriságának hatásairól szóló kutatása kimutatta, hogy a ritkább fűnyírás általában több virágzó növényhez, és így több méhhez vezet. „Sok beporzó a földön fészkel, így valóban jó dolog, ha áprilisig vagy májusig nem nyírják a füvet, mert így ki tudnak kelni a téli fészkelőhelyükről. Tehát a kis elhanyagolásnak léteznek előnyei” – mondja Miller Helmholdt.
Figyelni kell az invazív fajok kordában tartására
Lehetnek azonban komoly veszélyei is az elvadulásnak. Emberi beavatkozás hiányában ugyanis a legagresszívabb, nem őshonos fajoknak lehetőségük nyílik a mértéktelen terjeszkedésre. „Amikor a hiperagresszív növények válnak dominánssá, ez a jelenség a biológiai sokféleség ellenségévé válhat, mivel ezek a növények kiszorítják a versenytársak nagy részét” – mondja Larry Weaner, ökológiai tájépítész és a pennsylvaniai Larry Weaner Landscape Associates Designs alapítója. Így egy homogenizáltabb kert keletkezik, ami nem tesz jót az őshonos beporzóknak, amelyeknek ezáltal nehézséget okoz a populációjuk fenntartása. „Előfordulhat, hogy túl sok gyomos faj jelenik meg, amelyek - látszólag - úgy tűnhetnek, mintha jót tennének a méheknek, de valójában nem sok jót tesznek tesznek” – mondja Narango.
Shepherd szerint az eredmény egy „kusza rendetlenség” lehet, ami „nyújthat ugyan némi élelmet és menedéket, de várhatóan összességében kisebb értéket képvisel a vadvilág számára, mintha egy gondozott parcella, amely az őshonos növények nagyobb sokféleségét támogatja”. Vannak azonban olyan teljesen elhanyagolt tájak, ahol a vadvilág elszaporodott. Ez előbbiek az úgynevezett barnamezős területek – olyan földterületek, amelyek korábban kereskedelmi vagy ipari hasznosításúak voltak –, mint például a megszűnt és elhagyatott gyárak, amelyek ma veszélyeztetett fajoknak adnak otthont az Egyesült Királyságban. Ilyen faj többek között a jellegzetes ugrópók, amely a sós, homokos környezetet kedveli, és mindössze két helyen található meg , méghozzá mindkettő barnamezős területen London közelében.
Bár a barnamezős területek soha nem voltak korábban gondozott kertek, de azt kiválóan illusztrálják, hogy amikor meghagyják ezeket az egykori ipari ingatlanokat, „számos lehetőség nyílik a növényközösségek számára, hogy újra elfoglalják azokat” – mondja Shepherd. Hasonló helyzetre van példa az Egyesült Államokban is. Detroit ipari hanyatlása számos elhagyatott terület eredményezett amelyek ma valósággal hemzsegnek a vadon élő állatoktól.
Biodiverzitás a kertben
Bár a szakértők azt tanácsolják, hogy tavasszal és nyáron valamivel kevesebbet nyírjuk a füvet és kevesebbet metsszünk, de azt is javasolják, hogy ősszel hagyjunk bizonyos dolgokat felhalmozódni, különösen a lehullott leveleket, az avart, mert ez védelmet nyújt a rovarok átteleléséhez. „Nem szabad gereblyét és lombfúvót fogni, és kivágni az összes elhalt bokrot, különösen a fák alatt és a réteken, mert sok rovar telel át ezekben és az avarban is” – figyelmeztet Narango. Vegyük például a holdlepkét. Hernyókorában lehullik a fáról abban a reményben, hogy biztonságos helyet talál a bebábozódáshoz. Egy levélkupac vagy egy kis őshonos kert biztosíthatja is ezt a fajta „puha leszállást” – utóbbi kifejezést egyébként Heather Holm beporzó-természetvédő alkotta meg.
„Ha [a hernyó] csak tömörödött talajt és gyepet talál, akkor semmit sem tehet és elpusztul" -figyelmeztet Desirée Narango, a Vermonti Ökotudományi Központ természetvédelmi biológusa. Általánosságban elmondható, hogy az udvaraink, kertjeink kevésbé intenzív kezelése, illetve művelése számos fajnak előnyös lehet - vélik a szakemberek. Ha valaki szeretne létrehozni egy "beporzós kertet", Narango azt javasolja, hogy először nézzen körül a birtokán, illetve a kertjében, hogy milyen őshonos fajok élnek ott. Shepherd szerint a vadon élő kertek kialakítása segíthet a használható élőhelyek területének bővítésében, és ez közvetlenül hozzájárulhat a rovarok regenerálódásához is.
Mit jelent a természetbarát kert?
- kevésbé intenzív úgynevezett no-dig, vagyis ásás nélküli kertészkedést,
- a beporzók élőhelyeinek megóvását az avartakaró és a búvóhelynek szolgáló korhadékok megtartásával,
- az őshonos növényfajok preferálását és az invazív fajok fékentartását.
