időjárás 3°C Taksony 2022. november 29.
logo
A rovarok, ezen belül a beporzó rovarok száma, sokfélesége folyamatosan csökken

Érdekünk a viráglátogatók óvása

ÖTVÖS ZOLTÁN
2022.03.19. 08:00 2022.03.19. 10:10
Érdekünk a viráglátogatók óvása

Két tanárnő tereli, próbálja összetartani az ötödikes gyerekeket. Nyüzsögnek, vitatkoznak, érvelnek, pillangókról és a méhekről osztják meg élményeiket a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert parkjában. A Beporzók napja című rendezvényre jöttek, és már éppen mennek, de nem ürül ki a park, mert felnőttek is feltűnnek az ösvényeken. De miért van napja a beporzóknak?

Gyönyörűen süt a nap, a fák és bokrok már rügyeznek. A kert tava körül vadkacsák tollászkodnak. A kárpáti sáfrány több tíz négyzetméteres lila szőnyegén méhek zümmögnek. Előhozta őket a kellemes idő. 

A virágok a színükkel, illatukkal magukhoz csalogatott beporzókat nektárral és virágporral látják el a megporzásért cserébe. A nektár tulajdonképpen cukros víz, melyből a mézelő méhek a víz elpárologtatásával és a cukortartalom koncentrálásával készítenek mézet. 

A virágpor pedig fehérjét, szénhidrátokat, zsírokat, vizet és vitaminokat is tartalmaz, ezáltal fontos szerepet tölt be a méhek utódainak táplálásában. Róluk, a beporzókról szólt a park március tizedikei eseménye.

– A rovarok, ezen belül a beporzó rovarok száma, sokfélesége folyamatosan csökken. Ennek mértéke eltér az egyes országokban, de a visszaesés egyértelmű. Ismert példa Németország, ahol 27 éven át követték a rovarpopulációk változását védett és nem védett környezetben. 

Bizonyos fajok esetében hetvenszázalékos csökkenést mértek ezen időszak alatt. Egy globális tanulmány pedig arra világított rá, hogy a bolygó egészén drasztikus visszaesés figyelhető meg. Ebbe a körbe tartoznak a lepkék és ­hártyásszárnyúak, azaz a méhek és darazsak, amikre a legnagyobb szükség van sok növény beporzásánál – tájékoztat Kovács-Hostyánszki Anikó, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

A csökkenés oka sokrétű. Mint minden élőlénynek, ezeknek is táplálék és fészkelőhely kell. A méhek esetében az utódok táplálékának forrását is a virágok jelentik. Ha nincs virág, elpusztulnak.

 Miért csökken a virágok száma? Az egyik ok a klímaváltozás. A növények a számukra optimális hőmérsékleti tartományban érzik jól magukat. Ha ez változik, változik a virágzásuk ideje. A méhek ezt nem tudják. Ezért lehet, hogy hamarabb repülnek ki – vagy éppen később –, mint amikor kellene. Ez két okból is katasztrofális: elmarad a beporzás, az állatok pedig szélsőséges esetben elpusztulhatnak. Az ökológus szerint alapvető, hogy a beporzók aktív időszakukban találjanak virágzó növényeket.

A tájhasználat változása – eltűnnek a természetközeli, virágokban gazdag élőhelyek – mellett a vegyszerek túlzott alkalmazása és a monokultúrák is a rovarok életét keserítik. Hiába sárgállik a sok-sok hektáros repce- és napraforgótábla, az nem minden beporzónak jelent táplálékot, illetve van, amelyik ezek virágzásakor még nem aktív, mert késő nyáron, esetleg kora ősszel bújik elő. A másik probléma a lakóterületek, az ipari területek és a közlekedési hálózatok burjánzása. 

Ezek is életteret vesznek el az apró lényektől. Bár ez nem teljesen igaz, hiszen ha az adott város tele van virággal, megfelelő élőhelyekkel, akkor beporzókban is gazdag lehet. Akár egy erkélyre kitett, virágokkal teli láda is élőhely lehet számukra.

– A 2000-s évek elején a magyar, a holland és a svájci gyepek beporzó fau­náját vizsgálók azt találták, hogy a magyar populáció volt a leggazdagabb. Idős méhészekkel vagy nagyszülőkkel beszélgetve ugyanakkor sokszor hallom, hogy gyerekkorukban sokkal hangosabbak voltak a rétek. 

Fél évszázada a gyerekek lepkegyűjteményt készítettek iskolai feladatként; ma ilyen feladatot nem adhatnának nekik, hiszen alig látni lepkéket – mondta Kovács-Hostyánszki Anikó, aki szerint a beporzók kipusztulása beláthatatlan következményekkel járna. 

A zárvatermő növények csaknem kilencven százalékának, ezen belül a termesztett növények háromnegyedének valamilyen mértékben szüksége van a beporzókra. A tökféléknek, a spárgának és a dinnyének esszenciális az állati beporzás, nélkülük nincs termés. A gyümölcsfáink zöme sokkal kevesebbet vagy nem teremne nélkülük. A repce beporzók nélkül is terem, de ha a hártyásszárnyúak besegítenek, sokkal jobb minőségű a termés. 

Az úgynevezett szélbeporzású növények – ilyen a búza és a kukorica – a méhek nélkül is megélnek, teremnek. Azaz változatos a paletta, de egyértelmű, hogy az ember alapvető érdeke – feltéve, hogy minőségi életet akar – a viráglátogatók megtartása.

A kérdés, hogy megvédjük őket vagy ezt a feladatot is az ember vegye át. A védelem a járható út. Az ökológus szerint a kínai Szecsuán tartomány jól ismert példáját nem kellene követni. Ott emberek porozzák a gyümölcsfákat, mert a túlzott vegyszerezés és az élőhelyek pusztulása miatt eltűntek a beporzók. Izraelben kísérleti jelleggel már permetezőgéphez hasonló eszközök virágporral szórják meg a gyümölcsösöket. 

Japánban szappanbuborékba zárt virágporral kísérleteznek – a virágot elérő, ott kipukkanó buborékból a megfelelő helyre kerül a virágpor. A hollandok és az amerikaiak robotméheket gyártanak – az elképzelés szerint miniatűr drónok porozhatnák be a virágokat. Ahol nincs beporzó, a helyette munkára fogható kéz és gép, ott nincs más út, mint a növényi kultúra váltása. Körtefa helyett például szélbeporzású diót ültetnek.

Érdekes példa az Egyesült Államokból: Kaliforniában rengeteg mandulát termesztenek – ez a növény erősen igényli a beporzást. A hatékony beporzás érdekében háziméh-családok ezreit telepítik a mandulásokba. Ott a gazdálkodók családonként akár kétszáz dollárt is fizetnek – másfél évtizede még száz dollár volt a tarifa – a beporzás fejében a méhészeknek. 

Nálunk még a méhész kér engedélyt, hogy kitehesse a kaptárait a gyümölcsösökben. Szerencsére, mert ez azt mutatja, hogy a természet még teszi a dolgát.

Az ökológus szerint minél több termesztett és vadon élő növényt szeretnénk megőrizni a jövő számára, annál több beporzóra van szükség. Ezt segítik a különböző élőhelyvédő programok. A főváros és annak XII. kerülete beporzókat védő méhlegelőprogramjainak lényege, hogy ritkábban kaszálnak egyes közterületeket vagy épp virágos foltokat hoznak létre magkeverékek vetésével. Egyre elterjedtebb a rovarhotelek, más néven darázsgarázsok kihelyezése az üregekben fészkelő fajoknak. Ezek kötegelt nádszálakból, illetve különféle átmérőjű lyukakkal telefúrt fakockákból állnak, amikbe beköltözhetnek a beporzók. Más fajok a szalmát és a csigahéjakat kedvelik.
Az ötlet amilyen egyszerű, olyan hatékony. 

Kleopátra sáfránya 

A sáfrány az ókorban igazi luxusillatszer volt, értéke az arany árával vetekedett, egy kilogramm szárított bibe előállításához ugyanis csaknem 150 ezer virágra van szükség. A növényt illatszerként, később fűszerként, illetve nyugtatóként és érzéstelenítőként használták, de festéshez is alkalmazták. Mivel a sáfrányvirágot afrodiziákumnak tartották, a perzsák és a rómaiak a hitvesi ágy köré szórták, és a párnákat is megtömték vele. Értékét az is bizonyítja, hogy Kleopátra, a legendás egyiptomi fáraónő már az időszámításunk előtti első században sáfrányos kancatejben fürdött, amikor császári vendégeit várta. A küllemében hasonló, védett kárpáti sáfrányt azonban már csak azért sem ajánlott gyógyászati céllal gyűjteni, mert csak az őszi virágzású, délnyugat-ázsiai származású, termesztett fűszersáfrány bibeszála tartalmaz hasznos hatóanyagokat.

Borítókép: Tavaly március végén méh gyűjt virágport egy virágzó barackfáról Zalaszentbalázs közelében (Fotó: MTI/Varga György)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.