Sérti az alkotmányt az új polgári törvénykönyv

Szeptember 14-én az új polgári törvénykönyv ezerkétszáz paragrafusból álló törvényjavaslatának záróvitája jogtörténeti bravúrral – az utolsó héten is több mint kétszáz módosító javaslatot nyújtottak be – néhány óra alatt véget ért. A zárószavazás hétfőn volt. Kevesek előtt volt kétséges annak eredménye, hiszen a lopakodó koalíció – szavazógép formájában – máig zavartalanul működik. Így a javaslatot a szavazók többségétől rég elszakadt parlamenti többség elfogadta.
Azzal kezdődött, hogy a Horn-ciklus alkonyán, 1998. április 24-én kihirdették a polgári jogi kodifikációról szóló kormányhatározatot, amely elrendelte a polgári törvénykönyv átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését. Célkitűzése szerint: „Az új Ptk. legyen az 1990-től készült törvények szintézisével a civilisztika terén a rendszerváltás folyamatának egyfajta kodifikációs lezárása”. A kormányhatározat melléklete szerint a kódex felülvizsgálatát a polgári jogi kodifikációs főbizottság és a polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság közötti munkamegosztással kell megszervezni. Vékás Lajos egyetemi tanár 1999 májusában lett elnöke mindkét bizottságnak.
A szerkesztőbizottság 2006 folyamán, az igazságügyi tárca honlapján közzétette az új polgári törvénykönyv szövegének indokolt tervezetét, és 2007 végére kilátásba helyezte, hogy a törvény második, egyben végső tervezetét a minisztériumnak átadja. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium azonban ezt nem várta be, hiszen e sanyarú időkben némi sikerélményre szomjúhozott, ezért 2007 szeptemberében a végső tervezet átdolgozásának feladatát magához ragadta. Majd 2007. október 29-én már közzé is tette honlapján a szerkesztőbizottság első tervezetének átdolgozott változatát, amely élénk vitát váltott ki. E körben különös figyelmet érdemel a Legfelsőbb Bíróságnak a tervezetre adott, 89 oldal terjedelmű észrevétele, amelyből csupán a következő részt idézzük: „A Legfelsőbb Bíróság sajnálattal tapasztalja, hogy az új polgári törvénykönyv hosszú évek óta folyó kodifikációja ez év szeptemberében – előttünk nem ismert okból – kedvezőtlen fordulatot vett. A korábban a kodifikációs szerkesztőbizottság által készített és szakmai-társadalmi vitára bocsátott javaslatnak az igen jelentős számú és súlyú szakmai észrevételek alapján történő átdolgozását ugyanis már nem a kodifikációs bizottságok, hanem az igazságügyi tárca munkatársai végezték el (…). A tervezet ily módon nemcsak a szakmai-társadalmi vita során tett észrevételek figyelembevétele folytán tér el a korábbi szakértői javaslattól, hanem azért is, mert abban megjelenik az igazságügyi tárca saját álláspontja is”. A kormány, a tervezetet mégis elfogadva, 2008. június 5-én nyújtotta be a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek.
A törvényjavaslat elfogadását a Fidesz–KDNP-frakció – Vékás Lajos professzor véleményére hivatkozva – keményen ellenezte. E párt elnöksége június 10-én nyílt levelet intézett az MSZP elnökségéhez, amelyben azt követelte a szocialista párttól, hogy vonja vissza az új polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, számos esetben pedig úgy nyilatkozott, hogy kormányra kerülése esetén a kódexet felülvizsgálja.
Az újonnan elfogadott kódex hemzseg az alkotmánysértésektől. Azok orvoslására két lehetőség kínálkozik. Az egyik a legnagyobb ellenzéki párt által kilátásba helyezett felülvizsgálat, ami lehet részleges, egyes alkotmánysértésekre kiterjedő, avagy sommás, vagyis az egész kódexet hatályon kívül helyező. Mindkettőt ellenjavallom. Az előbbit azért, mert az alkotmánysértések tömege áttekinthetetlen. Az utóbbit azért, mert bármennyire is alkotmánysértő a törvény, mégsem lenne helyénvaló olyan gyakorlat bevezetése, hogy a kormányváltást követően egy ilyen nagy jelentőségű kódexet a megváltozott összetételű Országgyűlés rekordidő alatt átpofozzon vagy hatályon kívül helyezzen. Hisz fejlettebb demokráciával rendelkező országokban a polgári jogi kódexekre a magas „életkor” a jellemző. (Franciaországban több mint kétszáz, Németországban pedig száz esztendő.) Nem is beszélve arról a fergeteges sajtótámadásról, amelyben a félelmetes baloldali médiabirodalom az újonnan alakult kormányt e miatt az antiszemita, rasszista, kirekesztő stb. merénylet miatt részesítené.
A másik, általam javallott lehetőség az alkotmánysértés elbírálására hivatott Alkotmánybíróság eljárásának az igénybevétele. Szerencsére a törvényt aláírás előtt a köztársasági elnök, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja, előzetes normakontrollra megküldi az Alkotmánybíróságnak. Sólyom László köztársasági elnök nemcsak az alkotmányjognak, hanem a polgári jogágnak is kiemelkedő tudósa. Így aligha elégszik meg azzal, hogy a törvényt csak a legkirívóbb alkotmánysértések miatt küldje meg elbírálásra az Alkotmánybíróságnak, hisz ez adott esetben – a számtalan alkotmánysértés miatt – csupán tüneti kezelést jelentene. Ezért abban bízunk, hogy azért él az előzetes normakontroll lehetőségével, mert a törvényt egészében alkotmányellenesnek tartja. Ilyen esetben azonban a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása önmagában nem eredményezi a törvény alkotmányellenességének a megállapítását, csak akkor, ha a törvénysértés egyben az Alkotmány valamely szabályába ütközik (7/2004. [III. 24.] AB. határozat). A jogalkotásról szóló törvény szerint a kormány elrendelheti, hogy jelentős jogszabálytervezet előkészítésére az igazságügyi miniszter kodifikációs bizottságot alakítson. Nincs azonban olyan jogszabály, amely az igazságügyi minisztert arra jogosítja fel, hogy a korábban, a kormány által már kirendelt kodifikációs bizottság jogkörét elragadja, szakértői véleményének a befejezését pedig, (jog)politikai megfontolás alapján, abból a célból hiúsítsa meg, hogy maga terjessze elő a törvény tervezetét. Jogtörténeti tapasztalatok alapján ugyanis bizonyított, hogy a törvényhozás által megalkotott nagy jelentőségű kódexek magas tudományos színvonalú előkészítését csak az adott jogág legkiválóbb tudósainak részvételével voltak képesek biztosítani. Így az igazságügyi tárca nemcsak a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit szegte meg, amikor a jogi szakvizsgával sem mindig rendelkező „tudósok” számára tette lehetővé, hogy – szerepzavarba jutva – például az 1928. évi magyar magánjogi törvényjavaslatot remekbe szabó Grosschmid Béni vagy Szladits Károly módjára tündököljenek, hanem az általa elkövetett törvénysértés egyben az alkotmánynak abba a szabályába ütközött, amely a jogállamiságot védelmezi (2. § [1] bek.). Ezért esély van arra, hogy az Alkotmánybíróság a törvény alkotmányellenességét megállapítja és azt megsemmisíti. Ez pedig lehetővé teszi az újonnan alakult kormánynak, hogy a kodifikációs bizottságok szorgos és színvonalas munkájukat befejezzék, az Országgyűlést pedig abba a helyzetbe hozza, hogy ennek az értékes anyagnak a birtokában hozzon olyan törvényt, amely a polgári jog területén – jogállamtól elvárható módon – teremt hazánkban jogbiztonságot.

A szerző nyugalmazott ügyvéd