Ügyeskedők aranybányája

Augusztus végén indult Magyarországon az új panelprogram, kiírói azonban nem voltak kíváncsiak azon beruházók, tervezők, kivitelezők tapasztalataira, akik már részt vettek a pályázatok első szakaszában. Lapunkkal Holló Csaba, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke, építésügyi szakértő ismertette a projekt visszásságait.

Nem derült ki a miskolci tűz oka. Ismeretlen okból keletkezett az a három halálos áldozatot követelő lakástűz, amely egy tízemeletes, utólag hőszigetelt panelházban pusztított augusztusban, Miskolcon, a Középszer utcában – áll abban a jelentésben, amelyet tegnap hozott nyilvánosságra a tűzoltóság. A szakemberek csak valószínűsítik, hogy nyílt láng vagy dohányzás miatt alakult ki az ezer Celsius-fok körüli hőség a hatodik emeleti lakásban, ahol a tűzfészek volt. Ismert, a hetediken élő család csapdába esett, nem tudták elhagyni otthonukat, az anya és fia a helyszínen, lánya három nap múlva a kórházban vesztette életét füstmérgezés miatt. Az eset elemzésében tűzvizsgáló, elektromos, statikus és vegyész szakemberek is részt vettek. Bánky Tamás, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. tudományos igazgatója hozzátette, a hőszigeteléshez használt anyagok minősége megfelelő volt, de a kivitelezők szabálytalanul hordták fel a ragasztóanyagot, és a vakolatréteg vastagsága sem volt megfelelő. A villámhárító levezető vezetékét pedig egy rövid szakaszon beépítették a – tűzoltók szerint – éghető szigetelésbe. A szigetelés hibái és a szabálytalanságok hozzájárultak a tűz terjedéséhez – jegyezte meg Bánky. (MTI)

– Mi indokolta a panelprogram létrejöttét?
– A második világháború után, az ötvenes évek elejétől szerte Európában sok országban lakótelepeket kezdtek építeni. Az előre gyártott elemekből álló házakat gyorsan, olcsón fel lehetett húzni, sok embert otthonhoz lehetett juttatni így, Magyarországon a hatvanas évek közepétől indultak be az építkezések. Itthon a rendszerváltásig olcsók voltak az energiahordozók, a társasházak fűtését gond nélkül ki tudták fizetni az emberek. A földgáz, a villany árának drasztikus emelkedése után azonban már azon kellett gondolkodni, hogy miképp lehet a költségeken spórolni. Ennek egyik módszere a házak utólagos homlokzati hőszigetelése, amely bent tartja a meleget, ezzel csökken a lakások energiaigénye. Az eljárás csak akkor hatékony, ha az egész épületet egyszerre újítják fel ezzel a módszerrel. Az anyagok árát és a tervezés, kivitelezés munkadíjait kevés társasház tudja önerőből kifizetni. A panelprogram lényege, hogy a kormányzat és az önkormányzatok pályázatok útján támogatják a lakóközösségeket a házak felújításában.
– Említette, hogy Európában számos helyen épültek panelházak. Azoknak miképp őrzik meg állagát az ott élők?
– Azok az épületek még idősebbek, mint a hazaiak, felújításuk korábban elkezdődött. A Magyarországon legismertebb eljárást – amikor polisztiroltáblákkal takarják be a házakat, arra habarcsba ágyazott üvegszálas hálót helyeznek, majd az egészet vakolják, festik – már negyven éve kikísérletezték Nyugat-Európában. Vannak azonban más eljárások is a felújításban. Van, ahol az épület homlokzatára a hőszigetelés közé könnyű acélvázat erősítenek, arra nagyméretű, színes palatáblákat vagy hangulatos téglaburkolatot helyeznek. Németországban a nálunk ismert módszerrel dolgoznak, de szokatlan formákat, íveket is használnak, ezzel teljesen egyedivé varázsolják a korábban egyhangú épületeket. Ott és Csehországban számos helyen érdekessé teszik a homlokzatot, formás beépített tetőket építenek a házra, erkélyeket alakítanak át. Csehországban és Németországban nem látni a recesszió hatásait, s az építőipar még mindig dinamikusan növekedik.
– Ezek szerint nem igaz, hogy a panelház kártyavár, és lassan lejár az épületek szavatossága?
– Nem igaz, az állítás egy félreértésből táplálkozik. Én részt vettem a magyarországi panelházak tervezésében, ismerem a tulajdonságaikat. A szakemberek megbecsültek egy erkölcsi időtállóságot, amikor az emberi-szociális igények várhatóan változnak, a beépített technika elavul. Ez mindig rövidebb idő, mint a ház fizikai élettartama. A tartószerkezet számításánál van egy kockázati időtartam, amelyen belül valószínűsíthető legnagyobb terhelési állapotra méretezünk. Ez mindenfajta lakóépület esetén – nem csak a panelházaknál – ötven év. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tervezett élettartam után összedől. Nem a statikai állapota, állóképessége változik meg, hanem a benne található víz, gáz és elektromos vezetékek, liftek, szellőzőberendezések avulnak el vagy mennek tönkre, ezeket fel kell újítani, ki kell cserélni.
– A becsléskor a számításokra hagyatkoztak, vagy modellezték a valószínűsíthető katasztrófákat?
– Tervezéskor a panelházakat felépített modelleken is szigorúan vizsgáltuk, hogy miképp viselkednek robbanásoknál, földrengéseknél, tűzeseteknél. Hasonló katasztrófáknál ezek az épületek a legbiztonságosabbak hazánkban. Konstrukciójuk egy térbeli lemezváz, ha a homlokzatot levennénk róla, akkor sem dőlne össze. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy e házakat is karban kell tartani, a közösségi helyiségeket éppúgy, mint a családi házakat.
– Voltak-e olyan jellegű balesetek, amelyeknek veszélye csak a használatkor derült ki?
– Sok paneltűz keletkezett az elhanyagolt pincékben, ahol lomokat, gyúlékony anyagokat halmoztak fel a lakók. E helyeket kedvelik a kóbor állatok és a hajléktalanok is. Sajnos megszűnt a házmesteri rendszer, a közös képviselők, gondnokok sokszor nem ismerik a házban található közös használatú vezetékeket, például egy csőtörésnél nem tudják, melyik szerelvényeket kell elzárni. Utóbbi berendezések sok helyütt katasztrofális állapotban vannak, ezek rendbetétele a közösség feladata. Nyugat-Európában bontottak már le paneles épületeket, de soha nem a fizikai állaga, hanem a lakótelep erkölcsi lezüllése miatt. A környezetet is szükséges fejleszteni, erre az EU-ban jelentős összegeket fordítanak.
– A magyarországi panelprogram tartalmaz ilyen elemeket? Van-e lehetőségük a lakóközösségeknek hasonló felújításokra?
– Magyarországon nem a felújítás, hanem az energiatakarékosság a kiemelt cél. Ezért jellemzően a homlokzati hőszigetelést és a nyílászárók cseréjét támogatja a program. A szociális környezet fejlesztése állami és önkormányzati feladat lenne, amelyre sajnos igen kevés pénzt szánnak. A jelenlegi pályázati rendszerben sok a kiskapu, és sokan ki is használják ezeket. A kivitelezők nem nyúlnak a panelek szerkezetéhez, ezért a munkához nem kötelező az építési engedély. A pályázatok bírálatakor az ítészek csak azt nézik meg, hogy a szükséges dokumentumok darabra megvannak-e. Építésügyi szakértőként számos olyan esettel találkoztam, amikor a tervezőnek nem volt meg a szükséges szakképesítése. A döntéshozó csak azt nézte, hogy a dokumentumok tartalomjegyzék szerint megvannak-e, műszaki megfelelőségét nem vizsgálta. A sok pályázatot készítő tervező gyakran nem is látja a rábízott épületeket, úgy gondolja, ha leírásai vannak egy bizonyos típusú panelházról, azt mindegyikre alkalmazhatja, holott ezek jócskán különbözhetnek egymástól. A program előírja, hogy építésügyi szakértőnek kell ellenőriznie a dokumentációkat. Nálunk egyedülálló módon az ellenőr lehet a pályázatíró vagy tervező alkalmazottja is. Nyilvánvaló, hogy nem fogja keresztülhúzni megbízója számításait.
– A felügyelőhatóságoknak van lehetőségük feltárni az ilyen kiskapukat?
– Az önkormányzatok építési hatóságai legfeljebb annyit írnak elő, hogy a felújítás után milyen színű legyen az épület. A pályázatkiírások olyanok, hogy a felújítási piacra – többek között a kilencvennapos állami kifizetési kötelezettség miatt – nem tudnak betörni a kis cégek, azt csak a nagyok uralják. Ők aztán természetesen számos alvállalkozónak adják tovább a megbízást. A panelprogram előírásainak értelmében utóbbiaknak csak akkor kell referenciát bemutatniuk, ha a beruházásban legalább tízszázaléknyi munkát végeznek. Ebből következik, hogy sokszor szakképzetlen munkások végzik a felújítást, az alvállalkozók sora pedig ellenőrizhetetlen. Több olyan fővállalkozót láttam, akiknek semmilyen szakmunkása, de még csak megfelelő felszerelése sem volt a felújításhoz. Egyes városokban, például Miskolcon csak akkor ad az önkormányzat támogatást, ha a közbeszerzést és a műszaki ellenőrzést saját cége végzi, amelyik ezután legtöbbször pályázatírót és tervezőt is ajánl. Ez aggályos és ellentétes a versenytörvénnyel.
– A programot kiíró minisztérium nem szól bele a láthatóan kifogásolható eljárásokba?
– A panelprogram nemrég az iparitól átkerült a környezetvédelmi minisztériumhoz, nincs olyan intézményi felügyelet, amely ellenőrizné az így is hiányos műszaki tervek betartását. Számos viszszaélésre adott alkalmat az eddigi rendszer, amely öt százalékban határozta meg az úgynevezett járulékos költségeket, a felhasználását szintén nem ellenőrizte senki. Gyanítható, hogy sok vállalkozás csak ezért az összegért szállt be az üzletbe, akár a szükséges szaktudás híján is. A felújításokhoz szükséges beszerzendő anyagok minőségét, árát sokszor túl nagyvonalúan adják meg a pályázatírók, ők könnyen manipulálhatják a hozzá nem értő közös képviselőket. A panelházak felújítása üdvözlendő, és a szakértő kivitelezés rengeteg megtakarítást hozhat lakóiknak, de a program részleteinek szabályozatlansága és a jó szándékú intézkedésekben is meghagyott kiskapuk miatt ma Magyarországon az ügyeskedők aranybányája lett. Augusztusban megjelent új program kiírása előtt nem kérték ki a beruházók, kivitelezők, tervezők eddigi tapasztalatait. Pedig a lakóknak, az ország adófizetőinek a legtöbbe a szellemi energiával való takarékosság kerül.