Westerwelle, a királycsináló

Ahol mások hangosan szónokolnak, ott Westerwelle a mosolyával dirigálja a közönséget – állítja a német liberálisok elnökéről készült életrajzok egyike. A parlamenti választás legjelentősebb sikerét elkönyvelő párt vezetője az úgynevezett „bonni köztársaság” örököseként alakítja az FDP politikáját: „Az a tartózkodó és célszerű politikai stílus, amely a hajdani kormányszékhelyet, Bonnt jellemezte, a mértékletesség és a középút példája – éppen úgy, mint az FDP.”
A Rajna-vidéki Bad Honnefben 1961 decemberében született Guido Westerwelle jogi diplomát szerzett, és ügyvédként kezdte pályafutását. Követte szüleit, akik egyaránt ezt a pályát választották. Politikai karrierje a szabad demokraták soraiban váltakozó sikerrel haladt előre, annak ellenére, hogy harminchárom éves fejjel már a párt főtitkárának választották. Útját nem kisebb liberális egyéniség egyengette, mint Hans-Dietrich Genscher, több koalíciós kormány külügyminisztere.
1991 óta az FDP párt elnöke. A közvélemény előtt hosszú időn keresztül kizárólag mint a közélet tagja jelent meg, magánéletét igyekezett titkolni. Ez a helyzet azt követően változott, hogy az ország első vezető politikusaként bevallotta homoszexuálitását. Élettársa, a sportmenedzser Michael Mronz társaságában azóta a nyilvános rendezvények prominens látogatója.
A Rajna-vidéken oly otthonos vidámság és humor rá is jellemző. Viccfiguraként tartották nyilván azt követően, hogy cipője talpaira felrajzolt 18-as számmal jelent meg egy tv-vitán, jelezve pártja százalékban kifejezett reményeit a következő választásra.
Westerwelle a külügyminiszteri tárca várományosa. Tegnap már jelezte is: kezdeményezni fogja az amerikai atomfegyverek kivonását Németországból.