Tucatáru, igénytelensége miatt kezdő akvaristáknak ajánlott hal a koszos csatornában is megélő guppi. A halnevet adta tragikus hangvételű, melankóliával s egyúttal iróniával átszőtt darabja címének a fiatal, harmincas éveiben járó orosz drámaíró, Vaszilij Szigarjev, akinek Gyurma című drámáját néhány évvel ezelőtt már láthatta a közönség a Bárka Színházban.
Guppinak, kevésbé finoman szólva csatornatölteléknek nevezi feleségét az asszony által istenített, őt tudatlanságban, kényszerűen primitív körülmények között tartó s tőle gátlástalan eszközökkel szabadulni kívánó Lonya. A vidéken megejtett lány története a férj által kényszerházasságként megélt közös életen, kislányuk halálán át vezet a darab jelenéhez: Lonya szabadulni akar a megvetett, szolgasorban tartott, rendszeresen bántalmazott, Guppinak gúnyolt Tamarától, feltehetőleg új kapcsolatba akar belevágni, s ehhez kell neki a lakás. A provokátor szerepét némi zsarolásra vállaló munkahelyi beosztott, Pása, azonban végül együtt akar maradni az asszonnyal, ami viszont könnyen megakadályozhatná Tamara akadálymentesített kiebrudalását. A finom lelki fordulatokat, a párbeszédek csavarintásával, némi pszichológiai játékkal, találó pontossággal érzékelteti Szigarjov. A mű felolvasó-színházi formában már szerepelt az idei POSZT-on, Kiss Csaba rendezésében Scherer Péter, Györgyi Anna és Csuja Imre kiváló közreműködésével. A mostani, Szikora-féle adaptációban is hasonló jó színvonalon játszik Pokorny Lia (Guppi) és Balikó Tamás (Lonya). Balikó megjelenése a második részben felpörgeti a kissé leült eseménysort, az állati és aljas férj egyéniségét kiválóan érzékelteti, s a végkifejletig szinte a hátán viszi az előadást. Vidákovics Szláven Pásája vérszegény és külsődleges, mintha némi kényszerrel játszaná szerepét.
Óhatatlanul is az az érzése a nézőnek, hogy az alkotó mintha Thomas Mann Trisztánjának szellemét szívta volna magába, s ennek nyomán adta volna vissza a rendszerváltozás utáni zavaros környezetet sok váratlannak ható fordulattal, sunyi háttéralkuval. A törékeny, halálra szánt nőt mindkét esetben megöli a betegség, a kicsattanóan egészséges porosz, illetve a kegyelmet szintén nem ismerő, napjait véglény módjára eltöltő orosz férjjel való közösség. Ugyanakkor Kiss Csabánál jobban hallható a segélykiáltás, amelynek hatására a legvadabb férfi is képes lesz felfogni pillanatokra valamit a józan feminizmus igazságából. Szikora adaptációjának szintén van ereje, ám a női tragédia kevésbé taglózza le a nézőt. Ez nem kis részben annak köszönhető, hogy a rendezés Lonya primitívségét butasággá transzformálja, s ezzel nemcsak a címszereplőt értékeli le, hanem a problémát is mellékessé teszi.
(Vaszilij Szigarjov: Guppi. Aranytíz Művelődési Központ. Rendező: Szikora János.)
origo.hu
Az év egyik legdurvább igazoltatását hozta a szombati nap
