Rudolf Gergely nagyobb turpisságot követett el, mint eredetileg gondoltuk. Illetve a turpisságot nem ő követte el, csupán szemérmetlenül kihasználja. A szálak 2007 nyarára nyúlnak vissza, amikor a Debrecen leigazolta a csatárt a Nancytől. Négy évre, 2010-ig. A klubnál az ősszel vették észre, hogy a szerződés szövegezője, számos ellenőrzője és szignálója sem tudott négyig számolni, csak háromig. A jog szerint nyilván a pontos dátum, a 2010 az iránymutató, nem a mozgó négy év. E szerint cselekedtek a DVSC elöljárói is. Először megkérték a válogatott labdarúgót, ugyan írja alá a javított szerződést, hiszen ő is tudja – többször így is nyilatkozott –, négy évre szól a megállapodás, nem háromra. A huszonnégy éves játékos korát meghazudtoló rutinnal járt el. Először partnernek mutatkozott a kiigazításban, ám a válogatott programjára tekintettel időt kért – és nyert: hazatérve már nem akaródzott aláírnia a papírt. A klubnál mi mást tehettek, árulni kezdték a futballistát, hogy pénzt kapjanak érte. Ám a játékos érdekeinek jobban megfelel, ha nyáron ingyen és szabadon távozhat, mintha a DVSC határozná meg a jövőjét.
A többi már csak kommunikációs technika kérdése. Rudolf azt hangoztatja, esze ágában sincs távozni, nem csak most, a nyáron sem, s szinte megfizethetetlen összeget kér a hosszabbításért, miközben nyilvánvaló, hogy valójában mit is akar.
Gergely nyergel, hiszen ő ül a lovon. Csak meg ne makacsolja magát a szamárnak nézett paripa. Kezdő lovasnak akkor is tanácsosabb a ló ütemét követve ügetni, ha vágtázni támad kedve. Szegény állat a végén még megbokrosodik, s leveti magáról a türelmetlen utast. S ami még ennél is rosszabb, meg is taposhatja.

Lopott szavak, idegen gesztusok: hogyan értelmezzük Magyar Péter mondatait?