Hegyaljához türelem kell. Nem ugorhatók át bizonyos érési, érlelési folyamatok, metszéstől szüretig van bőven időt rabló bíbelődnivaló a szőlőben, pincében. Hegyaljához csak a bölcsesség adta nyugalommal illik közeledni, a bölcsesség viszont legtöbb esetben az életkor hozadéka. Ezért tiszteljük különösen azokat, akik fiatal koruk ellenére megállják a helyüket. Mikor szemtől szemben találtuk magunkat a tarcali Dorogi Istvánnal, már az első néhány mondat után éreztük: bizony, nem egy átlagos harmincöt éves fiatalember gondolatait halljuk türelemről, állhatatosságról.
– Az emberek többsége nem tud távlatokban gondolkodni, és nem tud áldozatot hozni azért, hogy a megszülető pillanatnyi ötletből valamikor valóság legyen. Nem akar lemondani semmiről, és dolgozni sem szeret annyira – magyarázza ifjú borásztehetségünk.
– A borászkodás ennek épp az ellenkezőjét kívánja. Kitartóan és sokat kell dolgozni, várakozni az eredményekért.
– Nagyon sokat. Viszont ha nem ez a gazdasági és politikai háttér vesz körül bennünket, ami éppen most, akkor ez az egyik legcsodálatosabb dolog, főleg olyan embereknek, akik viszonylag nyugodt természettel vannak megáldva. Ők észreveszik a pillanatnyi, kis szépségeket is. Legtöbbünkből szerintem ez kiveszett.
– Ha a mostani helyzettel elégedetlen, akkor tán van elképzelése arról, milyen lenne a maga számára ideális közeg.
– Közelítsük meg a dolgot kis, egyedi terméket előállító, bármilyen mezőgazdasági jellegű gazdálkodóegységeken keresztül! Ezeket az adminisztrációra épülő rendszer megfojtja. Éppen a lényegtől veszi el az emberek energiáját, erejét, és olyan dolgokra kényszeríti őket, amelyekhez nem értenek. Példa a mostani hegyközségi rendszer, ahol tízlapos nyomtatványt kell kitölteni mindenféle idióta dolgokkal, nem először és – mivel folyamatosan változik a hivatalnokok elképzelése – tán nem is utoljára. Egymás után két ugyanolyan adminisztrációjú év még nem fordult elő. Ha lennének az embernek összeesküvés-elméletei, azt gondolná, ez nem véletlen. Szétforgácsolják az emberek erejét, kedvét. Mert amúgy a mezőgazdaság, benne a borászatok lehetnének tökéletesen működő gazdasági elemek, melyek egyrészt enyhíteni tudnának a munkanélküliségen, másrészt mindenki megtalálná a számítását. Hangsúlyozom, ez lehet borászkodás, lekvárfőzés, tökmagolaj-készítés – bármi, ami kicsit egyedi, nem ipari, és az a célja, hogy a helyi értékekből valamilyen magasabb színvonalú produktum szülessen. Nem mondom azt, hogy aki mögött nem áll multi, az nem is álmodhat erről, ám ha valakinek nincs pár milliója, az aligha kezdhet bele. A törvényi szabályozás sem tud, akar ezen segíteni.
– Ennek ellenére jócskán belefognak, jószerivel a semmiből.
– Azt gondolom, hogy a borászok nagy részének a borászat nem munka, hanem hobbi. Közös alkotás, amelybe a borász teszi a kisebb részt. És mégis hihetetlen dolog születhet abból, hogy egy vesszőt vagy egy oltványt elültetünk, amely akár évtizedeken keresztül életben van, változik. Ehhez tényleg jó lenne valamivel emberibb társadalmi-politikai közeg. Sajnos épp ellenkező irányba mennek a dolgok. Nem is tudom, hogy volt-e valamikor ilyen állapot.
– Itt ez a félkész pince, no meg az épphogy elkezdett kóstoló… Igaz, nem állhat maga mögött több évtizedes borászmúlt.
– Az első évjárat, amelyből több tétel palackba került, a 2000-es, bár hobbiszinten már ’96-ban elkezdtük a családdal. Volt egy fél hektárnál is kisebb szőlőterületünk, ahogy abban az időben szinte mindenkinek. Ami szintén megszűnt persze, mondván, nem érdemes termelni, érdemesebb eladni és utána az egykori saját szőlőt bérmunkában kapálni. Ezt nem is igazán értem. Van bennem egy olyan érzés, mintha a magyar nép nem tudna élni az értékeivel. Úgy gondolom, van „alkalmazott” embertípus és van „nem alkalmazott” típus. Én abszolút nem vagyok alkalmazott típus, azzal együtt, hogy jól tudok alkalmazkodni. Csak egyre kevésbé szeretek.
– A mostani héthektárnyi szőlője mindenhol nagy területnek számítana, Tokaj-Hegyalján nem annyira. Pláne, ha aszúval is foglalkoznak. Itt azért nem 120 mázsákat szüretelnek hektáronként…
– Töredékét. A borvidék legdélebbi részén vagyunk, ahol a talaj is lösz, ami a tokaji hegyre jellemző. Itt egy kicsit magasabb az átlaghőmérséklet, több a napsütéses órák száma, „egyszerűen” születhetnek magas cukortartalmú, édes borok. Az elmúlt néhány évben tapasztalható némi éghajlatváltozás, nem képződik a korábban jellemző aszúszemmennyiség, sokkal kevesebb a botritisz (a világ néhány borvidékén hasznos, másutt káros gombabetegség), ugyanakkor magasak a mustfokok.
– Milyen éghajlatváltozás az, amely miatt kevesebb a botritisz, de magasabb a cukorfok?
– Sok az aszályos év, ugyanakkor az átlaghőmérséklet emelkedett. A szüretek is egyre szárazabbak. A botritiszt el kell indítania valaminek, ami általában a szeptemberi eső. Táplálja a hajnali pára meg a napfény. Most gyakorlatilag még nyári időjárás van a szüreti időszakban is, a pára eltűnt, illetve a borvidéknek arra a részére jellemzőbb, amely a Bodroggal párhuzamos. Szóval aszúkkal indultunk, de mára jelentősen elmozdultunk a száraz borok irányába. Egyrészt változott az ízlésem, egyre inkább kezdtek érdekelni a hosszan érlelhető, nagy, száraz borok. Másrészt hatott a kőkemény gazdasági realitás. Magyarországon nem annyira szokás étkezés után desszertet kérni, ha mégis, a legritkább esetben kérnek a desszert után desszertbort is, amelynek az ára az egész étkezését felülmúlja. Beszéltem erről pincérekkel: hatputtonyos aszút szinte nem adnak el, étteremben megfizethetetlen. A száraz bornak viszont, úgy látszik, van egy kis felfutása. Sokkal egyszerűbben beilleszthető az étkezésbe, és sokkal nagyobb mennyiségben fogyasztható. Sokakban él az a sztereotípia, hogy az édes bor „csinált”.
– Mert a nagy többség utoljára a hetvenes években kóstolt ilyesmit.
– Ebben még a szakmán belül is ütköznek a nézetek. Van, aki kimondottan a száraz borok irányába megy, mert a területe is inkább a száraz boroknak kedvez, és azt mondja, hogy az édes borok ma már nem érdekesek. Amióta van cukor, gyakorlatilag minden lehet édes, nem nagy kaland. Ez a legnagyobb hülyeség. Attól, hogy a cukor oda koncentrálódik, még millió anyag mellérakódhat. Sőt a 2002-es aszúnk 230 gramm cukormaradék mellett 12-es savval bír. Olyan savgerinc van jelen, amelyik abszolút egyensúlyban tartja, nem a cukor irányába viszi el a bort. Nagyon sok kései szüretnél olyan anyagok koncentrálódnak, amelyek hihetetlen ízkavalkádot eredményeznek. Nemzetközi kitekintéssel rendelkező borász mondta: azért nem fut be igazi világsikert a tokaji, mert nem illatos. Nagy sommelier-k, amikor futószalagon napi két-három száz tételt kóstolnak, megszagolják a pohárba kitöltött bort, és már meg sem kóstolják, mert nincs az a hömpölygő parfümös illat. Szerencsére volt Tokajban jó néhány olyan Master of Wine is, amelyik, amikor arról kérdezték, mi volt a legnagyobb meglepetés számára a borvidéken, azt felelte: megdöbbentő, hogy a viszonylag visszafogott illatot milyen hihetetlen ízrobbanás követi, és mennyire gazdag, összetett a bor, amelyben a cukor a legkevésbé fontos alkotóelem.
– Hogy áll ehhez a piac?
– Viszonylag drágán termelünk, illetve nagyon drágán – ebből adódóan drágák a boraink is. Emiatt nehezen vagy szinte egyáltalán nem tudunk megállapodni kereskedőkkel. Gyakorlatilag nem is beszélhetünk kereskedőkről, csupán eladókról. A többségnek az, hogy borral foglalkozik, mintegy véletlenszerűen adódik, például azért, mert éppen ott látott piaci rést, amúgy mindegy, hogy csapágyat vagy bort árul. X összegért megveszi, és minél több x-ért szeretné eladni, lehetőleg minél kevesebb energiabefektetéssel. És azt nem díjazom igazán, ha egy kereskedő tevékenysége addig tart, amíg kiteszi a polcra a palackot, vagy esetleg felvesz egy kislányt mély dekoltázzsal, aki szépen tud mosolyogni, és aztán majd lesz valami. Vagy azt szeretné, ha én felmennék, felvinném a mintát, a készletemből kóstoltatnám, és ő ezek után megpróbálja eladni. Szerencsére érik az embert jó ingerek is, amelyek erőt adnak.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
