Szezonnyitó síelés a Dachstein csúcsa alatt

S Z O M S Z É D O L ÓDecember közepén végre megérkezett a hó, igaz, még nem az igazi, hiszen hol elolvadt, hol megdagadt. Mindenesetre elhatároztuk, hogy még az ünnepek előtt kicsípünk néhány napot, és keresünk egy jó sípályát. Választásunk végül Dachstein nyugati régiójának egyik bájos falujára, Gosaura esett.

Mankó. Gosauba az M1-es autópályán Hegyeshalom felé, majd az A1-es autópályán Salzburg irányába lehet eljutni. Az A1-esről Regaunál vagy Steyrermühlnél kell lehajtani Gmunden, Bad Ischl irányába. Budapesttől mért távolság 550 kilométer. A település részei és a felvonók között ingyenes síbuszjárat közlekedik.
A Daschtein West-i régióban, Gosau–Russbach–Annaberg területén a sípályák együttes hossza140 kilométer, ebből 113 kilométer piros, 12 kilométer kék és 15 kilométer fekete. A szálláshelyeken felnőtteknek 1,31, 6–15 év közöttieknek 0,65 euró idegenforgalmi adót kell fizetni, a hat éven aluli gyerekek ettől mentesülnek.
Árak a sípályán, a vendéglőben: kávé, tea 2-3 euró; üdítő, sör 3 euró; leves, gőzgombóc, sajtos tészta 3-5 euró; pizza, spagetti 6-8 euró; főétel hússal, körettel, savanyúsággal 6-10 euró.

A január, február síelés szempontjából a legjobb időszak, hiszen ilyenkor már mindenütt vastag hó fedi a hegyoldalakat, a nappalok is hosszabbak. Decemberben még nem mindenütt indulnak be a felvonók, gyakran csak mesterséges havon tudunk csúszni, márciusban pedig előfordul, hogy kankalinos mezők szakítják meg a vizes hóréteget. Épp ezért nem kis fáradtságba került, amíg megtaláltuk azt a területet, amely pár óra alatt elérhető, a liftek már járnak, s a megfizethető árú szálláshelyek is fogadják a vendégeket. Legtöbb ugyanis csak szilveszter előtt nyit ki. Az ünnepek előtti időszaknak azonban van egy előnye: ilyenkor olcsóbban találunk szállást.
A nyugati dachsteini régió és ezen belül Gosau mellett több érv szólt. Az utolsó hatvan kilométertől eltekintve végig autópályán tudtuk megtenni az utat, jó volt a hó, és jártak a felvonók. Igaz ugyan, hogy a nyitva tartó panziók elég drágának tűntek, de sikerült olcsóbb megoldást találni. Egy hajdúszoboszlói utazási iroda ugyanis jóval kedvezményesebb áron tudta kínálni ugyanazokat az apartmanokat, amelyekért egyszerű betoppanó halandóként tisztes árat kellett volna fizetnünk. A cég ugyanis nagy tételben foglalja le a helyeket, így a vendégeknek is jobb árat tud kialkudni. (A francia síbérleteket is érdemes inkább itthon megvenni valamelyik irodánál, mert így általában olcsóbb, mintha kint vennénk meg.)
Dachstein nevét jól ismertük, de még soha nem jártunk arra. Mindenesetre reméltük, hogy nem csalódunk a síterepben, ha már a síbakancsomat is róla nevezték el. Így is lett.
Gosau egy hangulatos kis falu a természeti szépségekben amúgy is rendkívül gazdag Salzkammergut vidékén. Ha nem tombolna bennünk oly nagy vágy a síelés után, lenne több időnk gyönyörködni a magas csúcsokban, köztük a 3004 méterre törő Dachsteinben, a völgyekben megbúvó ezüstösen tükröződő tavakban, s talán többet bolyonganánk a kicsi falvakban. De most a szezon első lecsúszása a legfontosabb. A többit majd később.
S már visz is minket a felvonó a Hornspitzhez, már csúszunk is visszafelé a piros pályán. Egyszer, kétszer, sokszor. A hó csodálatos, a közeli Bergblick apartmanban lakó társunk mondja, hogy a fotelben ülve látta, amint egész éjjel dolgoztak a hóágyúk, s járták a ratrakok a pályát. Neki csupán pár méter a felvonó, sícipőben battyogott a bejárathoz.
Ám több hónapos pihenés után már néhány kanyar után elfárad az ember, így kénytelenek vagyunk kipihenni magunkat a hüttében. Sokak szerint ez a síelés legjobb része, s talán van is némi igazság e megállapításban. Most is jó érzéssel nyújtóztatjuk ki magunkat a fából ácsolt régi parasztbútorokkal is berendezett menedékházban, körülöttünk vidám emberek billegnek sícipőjükben, fogy a gombóc, a virsli, a rántott hús, ki teával, üdítővel mások forralt borral, sörrel oltják szomjukat. A pultnál nevetős, cserzett arcú, valószínűleg helybéli társaság, egymás után kérik ki a snapszokat, bizonyára nem most kezdték a síelést, s nem fog gondot okozni nekik, hogy leevickéljenek a lejtőkön. Mások a teraszon ülve élvezik a kék égből szikrázó napsütést. Meghökkentő külsejű, kicsit őrültnek tűnő fiatal snowboardosok hordják ki nagy lendülettel a söröket. Vidámságuk átragad a szomszéd asztalnál fegyelmezetten falatozó kisgyermekes családra is.
Egy kis pihenés után kipróbáljuk a Russbach felé vezető négy kilométeres pályát is. Mindig is ilyen piros pályáról álmodtam: széles, egyenletes, nincsenek nagyon meredek, majd lapos szakaszok. Itt a kevésbé bátrak és tapasztaltak is biztonsággal lecsúszhatnak, nem kell attól aggódni, hogy érkeznek le, a profik pedig tovább csiszolhatják tudásukat. El se mennénk innen, ha nem gyötörne minket a megismerés vágya, hogy a falu másik végéből induló gondolával feljussunk az 1620 méteren fekvő Zwieselalmra. Innen aztán az egész környéket bejárhatjuk, lemehetünk a másik oldalon Annaberg irányába, a Hornspitzen át a kiindulási pontunkhoz vagy Russbachba. Fenn pedig megszámlálhatatlan piros, kék, s néhány fekete pálya indul lefelé. S természetesen mindenhol akad egy kellemes hütte, persze csak azért, hogy fel ne forduljunk az éhségtől, s a szomjúságtól, s legyen hol kinyújtóztatnunk tagjainkat. A megfontoltabbak semmit nem bíznak a véletlenre, s pontosan megtervezik az útirányt: felvonótól hüttéig, hüttétől hüttéig síelnek.
Gosau Mittertalból át kell ugyan menni Gosau Hintertalba, de ez nem távolság. Tulajdonképpen az jár a legjobban, aki a két településrész között száll meg, hiszen mindenhova elér a Gamsjeger panziónál és a felvonóknál megálló síbusszal.
Mire leérünk a szállásra, már jócskán lefelé megy a nap, s különleges rózsaszínre festi a hegycsúcsokat. Isabelle, aki a közeli Gmundenből jött át Gosauba, megjegyzi: jó fogásuk lesz holnap a halászoknak. Kérdő tekintetemet látva magyarázón teszi hozzá: a helybéliek szerint ezt jelzi, ha rózsaszínű a hegy csúcsa.