Velocipéden Körmendről Turinba

A kerékpározás minden művelt államban már annyira kifejlődött, hogy „status in statu” [állam az államban]. Ez nem hiba, ez csak előny. Nálunk is ilyenképpen kell ennek lennie – állapította meg Udvary Feri a magyar kerékpározás hajnalán, 1891-ben. Kijelentése több emberöltő elteltével sem veszített időszerűségéből. A lelkes körmendi fiatalember a maga korában és környezetében mindent elkövetett ennek a sportágnak a népszerűsítéséért. 1889-ben sportegyesületet alapított Körmenden (Vasparipa Egylet), és még ugyanabban az évben öccsével, Jenővel velocipéden elkarikáztak a párizsi világkiállításra. És ha már nyeregben voltak, hazafelé kis kitérőt tettek Turinba, hogy az agg kormányzó előtt tisztelegjenek. Kalandos útjukról Udvary 1891-ben Körmendtől-Párisig kerékpáron és vissza Turinnak címmel gazdagon illusztrált könyvet adott ki, amelyben részletesen elmeséli találkozásukat Kossuthtal.
Vállalkozásuk abban a korban komoly sportteljesítménynek számított, hazatértük után Körmend városa hősként ünnepelte őket, tettük jelentős mértékben hozzájárult a körmendi Kossuth-kultusz fellángolásához, amely végül 1907-ben közadakozásból felállított Kossuth-szoborban teljesedett ki. Erről bővebben olvashatunk Kondicsné Kovács Éva tollából a Körmendi Figyelő X. évfolyamának 5. számában.
A könyvből megtudhatjuk, hogy a turini remete atyai jóindulattal fogadta a körmendi fiúkat, megdicsérte egyenruhájukat, örült annak, hogy a magyar fiatalság fogékony a testedzésre, kicsit polemizált a „vasparipa” megnevezés sutaságán, de miután az idősebb Udvary fivér felvilágosította, hogy a kerékpár szó azért nem alkalmas ennek a szerkezetnek a megjelölésére, mert vannak háromkerekű típusok is, elfogadta ezt a kifejezést. Kossuth búcsúzóul mindkettejüket megajándékozta saját kézjegyével ellátott arcképével.
Kossuth születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzet 2002. augusztus 31-i számában Kő András tollából jelent meg egy közvetlen hangvételű ismertető Vasparipával Kossuth Lajoshoz címmel az elfelejtett útleírásról. Ebben az újságíró feleleveníti a könyvvel és szerzőjével való találkozását: „Egy nyugalmazott főorvos, Filep Aladár telefonált, hogy olyan útleírás van a birtokában, amelyet a Széchényi Könyvtárban sem találok meg. Ha érdekel, kölcsönadja. […] Így kezdődött az ismerkedésem Udvary Ferivel…” A főorvos úr jó szimatát dicséri, hogy valóban különleges kötetről van szó, de abban tévedett, hogy a nemzeti könyvtár nélkülözné ezt a művet. A könyvgyűjtő, könyvszerető Kossuthnak köszönhetően a könyvtár állományában jelenleg is megcsodálható Udvary Feri magaskerékpárján feszítő daliás alakja. A körmendi ifjú ugyanis rajongását és háláját azzal fejezte ki, hogy könyvének díszkötésbe öltöztetett, dedikált példányát hódolatteljes levél kíséretében elküldte az agg kormányzónak. Bár a könyvben több fotója is szerepel, ráadásként a kötéstábla belső felébe egy eredeti fényképfelvételt is beillesztett magáról.
Kossuth esetében szándékosan kerültük a bibliofil kifejezést, mert nem a szó klasszikus értelmében gyűjtötte a könyveket. Mindig az érdeklődésének és ízlésének megfelelőt igyekezett beszerezni, de a betöltött társadalmi-politikai szerepénél fogva jelentős mennyiségű könyvet kapott ajándékba. Tisztelettel legyen mondva, hogy minden kötetet elrakott a könyvtárába, függetlenül annak értékétől vagy tartalmi színvonalától. És nemcsak a könyveket őrizte meg, hanem a kísérőjükként küldött leveleket is. Ennek köszönhetően olvashatjuk Udvary Feri Kossuthoz írt sorait, amelyet eredeti formában, szöveghűen közlünk:

„Szombathely 1892 május 30.
Kormányzó Ur!
Ezernyolcszáznyolcvankilenczben Jenő öcsémmel Körmendtöl, Párisba, Turinba, és vissza bycikliztem. Erre a nagy utra, abból a gondolatból meritettem a lelki erőt, hogy kormányzó urban, a magyarok apostolát szinről szinre láthatom.
Hő vágyam Istennek kegyéből teljesült. A távolban lévő országokat bejártam, Kossuthot a nagyot láttam.
Fiatal vagyok, de e nélkül nem tudtam volna arra a megmásíthatatlan igére gondolni, hogy »porból lettél, s porrá lész.«
A merész terv kiviteleért a sportvilág által ismert érem jelzi az elismerést; de ezt, csak az szentesítheti, ha kormányzó urnak az utamról irt munkát abban a reményben küldhetem meg, hogy azt atyai joindulatával fogadja.
A midön még a közelgő születési évfordulóra, viruló egészséget, és boldogságot kivánok,
maradok hazafiui tisztelettel Udvary”

Néhány héttel Kossuth hamvainak hazahozatala után hazaérkeztek könyvei is, amelyeket élete utolsó napjaiban adott át a magyar nemzetnek. A gondosan leltárba vett és beládázott köteteket a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába szállították, ahol a szerződésben foglalt kötelezettség alapján a mai napig külön kezelt gyűjteményként, Kossuth Lajos könyvtára felirat alatt őrzik. Udvary Feri könyve és levele a 903-as leltári számon került nyilvántartásba.
Tapasztalhatjuk, hogy Körmend városa is tisztelettel gondol a bátor biciklitúrázóra, és ápolja emlékét, múzeumában őrzi a Vasparipa Egylet alapítólevelét és az egyletzászlót, valamint Udvary Feri könyvét és velocipédjét. Hasonló módon ápolja a Kossuth-kultuszt is. Legfényesebb bizonyíték erre, hogy a Horvay János által alkotott szobrot száz évre rá, 2007-ben restauráltatta és ünnepélyes keretek között újra felavatta.