Az afganisztáni mudzsahedek lobbistája

Lassan távoznak az élők sorából a hidegháború nagy és híres figurái, de az elmúlás nem kíméli a szürke eminenciásokat sem, akiknek szerepét a maga valójában csak néhány éve ismerhette meg a közvélemény. Ilyen személyiség volt Charlie Wilson egykori demokrata képviselő, aki a szovjetek elleni afganisztáni mudzsahed ellenállás központi lobbistája volt a nyolcvanas években.

A liberális Charles N. „Charlie” Wilson 1973 és 1996 között képviselte texasi körzetét az Egyesült Államok törvényhozásának alsóházában. 1933-ban született, és 1956-ban (rekordszámú fenyítéssel a háta mögött) végzett Annapolisban, a haditengerészeti akadémián. Múlt hét szerdán, odahaza Texasban érte a halál 77 éves korában. Miután otthon öszszeesett, kórházba vitték, de már nem segíthettek rajta; szívbetegsége vitte el.
Wilson igazából 2003 után vált ismertté, miután George Crile megírta róla könyvét, a 2001-es terrortámadások és az afganisztáni intervenció „konjunktúrája” közepette. A Charlie Wilson háborúja: a történelem legnagyobb titkos műveletének rendkívüli története című kötet könnyed stílusban írja le a képviselő excentrikus egyéniségét és szervezőmunkáját, amellyel politikai támogatókat és jelentős összegeket szerzett a szovjet megszállás ellen küzdő afgán ellenállóknak. A sztori magával ragadó, és közvetlen betekintést enged az amerikai politika világába, annak minden háttéralkujával és gátlástalanságával együtt. A legenda szerint Wilson 13 éves korában „esett szerelembe” ezzel az Amerikával, amikor a kutyáját megmérgező szomszédja, egy helyi képviselő ellen bosszút forralt. Mivel volt jogosítványa, a választás napján 96, főként szegény fekete választót fuvarozott a szavazóhelyiséghez, ahol – úgy mellékesen – megjegyezte nekik, hogy „nem akarja befolyásolni a szavazatukat, de ez az ember megölte a kutyáját”. A képviselő végül 16 szavazattal alulmaradt, és Wilson ekkor mondta a szemébe, hogy „nem kellene több kutyát megmérgeznie”.
Nem véletlen, hogy 2007-ben a könyvből filmet is készítettek Tom Hanks és Julia Roberts főszereplésével, amelyben Wilsont – állítólag meglehetősen hitelesen – egy politikailag inkorrekt figuraként ábrázolják, aki bűnözőkkel, korrupt politikusokkal barátkozik, és nem veti meg sem whiskyt, sem a kokaint, sem a szép nőket.
Tevékenységét a költségvetési bizottság tagjaként fejtette ki. Innen tudta meggyőzni képviselőtársait és a kormányzatot, hogy nagy összegekkel, majd korszerű fegyverekkel kell támogatni az afgánokat. A Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) feltűnt vehemenciája, így létrejött a klasszikus lobbihálózat, amely a törvényhozáson belüli és kívüli elkötelezett felekből állt, akik képesek voltak elképzeléseiknek megfelelően terelgetni a félinformált képviselőket. A titkos finanszírozási fejezetből vették azokat a Stinger rakétákat is, amelyek súlyos veszteséget okoztak a szovjet légierőnek Afganisztánban. Moszkva a veszteségek és a háborús költségek hatása alatt meghátrált, amit azóta is a Szovjetunió összeomlásának előjeleként értékelnek.
A történet azonban itt nem ért véget. Az amerikai pénzből megerősített afgán ellenállás sikeréért dolgozott Oszama bin Laden is. Állítólag Wilson harcolt azért, hogy a szovjet kivonulás után az Egyesült Államok ne hagyja magára az ázsiai országot, de szavai nem találtak nyitott fülekre. Idővel hatalomra került a tálib mozgalom, és egyenes út vezetett 2001. szeptember 11-hez.