Demszky és Szilvásy felelőssége

Hogy Demszkyvel most mi lesz, még nem tudhatjuk. A politikai felelősséget, amely egyébként is terheli, magára vállalta, de nem hajlandó viselni: nem mond le. Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes nyaka körül is szorul a hurok. Úgy néz ki, hogy az egész szaftos-korrupciós eseménysornak ő az egyik legfontosabb szereplője

Robog a nyomozógépezet a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) korrupciós ügyeiben. A rendőrség házkutatásokat rendez, ráadásul nemcsak magánlakásban, hanem hivatalos helyiségekben is. A gyanúsítottak száma szinte naponként változik, és mind több ember őrizetbe vételét, letartóztatását, házi őrizetét rendelik el. Szomorú helyzet ez. Aki az elmúlt időkben bérletet vagy vonaljegyet váltott, nem gondolhatta, hogy budapesti lakosként akaratlanul is egy szégyenteljes, botrányos ügyre fizet be. Egy arcátlan politikai garnitúra esetleg törvénytelen működéséhez járul hozzá.
A nyomozás fejleményeiből úgy látszik: a bűnüldöző hatóság apránként eljut a városházi vezetőkig. Demszky Gábor főpolgármester főtanácsadóját – aki hajdan egyben Szilvásy György hasonló tisztséget viselő munkatársa is volt – előzetes letartóztatásba helyezték. A semmilyen felelősséget nem viselő Mesterházy Ernő állítólag összekötőként működött a kormányzat és a főváros között. Törvényes felhatalmazás nélkül nemegyszer ő tárgyalt a főpolgármester helyett. Ugyancsak a hírek szerint Mesterházy finanszírozhatta volna az MDF és az SZDSZ választási együttműködését is. Persze kérdés, hogy miből. Demszky egyébként az egészet nem érti, habár kétségtelenül fokozatosan hátrál. A nyilvánosan elmondott városházi – őszödi? – beszédében úgy tüntette fel, hogy ő csak a koalíciós partner nyomásának engedett, s emellett a város javát akarta. Megpróbált pénzt szerezni Budapestnek. Mondhatni, ezért állt rá, hogy Mesterházy Ernő közbenjárjon közte és Szilvásy között.
A főpolgármester ráadásul megbízási szerződést írt alá a tanácsadóval. Mondhatni: hallatlan eset, a magas közfunkciót viselő városházi vezető magánjogi szerződéssel egy magánszemélyre ruházott egyes teendőket. Hasonlóra – a köz- és a magánszféra tökéletes összekeverésére – eddig ilyen módon csak Demszky volt képes, amikor az 1998-as választás előtt a négyes metró állami finanszírozásáról magánjogi szerződést írt alá Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszterrel. A hatalomátmentésnek ezt a dokumentumát utóbb megsemmisítette a bíróság.
Hogy Demszkyvel most mi lesz, még nem tudhatjuk. A politikai felelősséget, amely egyébként is terheli, magára vállalta, de nem hajlandó viselni: nem mond le. Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes nyaka körül is szorul a hurok. Úgy néz ki, hogy az egész szaftos-korrupciós eseménysornak ő az egyik legfontosabb szereplője. Már nem csupán arról van szó, hogy a működése idején Szalainé Szilágyi Eleonóra közös megegyezéssel megszüntette munkaviszonyát a cégnél, és kiutalt magának 86 millió forint végkielégítést, ezután pedig – immár nyugdíjasként – tovább folytatta tevékenységét. Fiktív végkielégítések és megbízási szerződések egész sora került elő. Elképzelhetetlen, hogy a vezetők egyetértése és támogatása nélkül bárki ilyen tranzakciókba bocsátkozhatna. A hasonló megoldásokra eddig – más ügyekben – csak akkor kerülhetett sor, ha az eseményeket előre megkomponálták, s meghatározták a pénz útját is. A rendszerváltozás óta eltelt idők nagy bűnügyei nem tárultak ugyan fel a maguk teljességében, de kétségtelenné vált, hogy az összegeken többen is osztoztak.
Várható volt, hogy Szalainé után az ügyben rövid időn belül további gyanúsítottak bukkannak fel. S mit tesz a véletlen, csakhamar Horváth Éva személye került előtérbe. Úgy látszik, Hagyónak valójában a volt sajtófőnök lett a veszte. Mert nem elég, hogy H. Évát két helyen is foglalkoztatta, de általa próbálta irányítani, igazgatni a minden szakmai előzmény nélkül felügyeletére bízott fővárosi óriás vállalatot. Az akkori főpolgármester-helyettes ezzel átlépte az ingerküszöböt, noha a közönséget manapság már nagyon kevés dolog tudja megrendíteni. Keresd a nőt – a humánpolitikai igazgatót és a sajtófőnököt –, s apránként eljutsz a tényleges felelősökig. A múlt év őszén megindult nyomozás, adatgyűjtés Szilágyiné és H. Éva után elérkezett a közvetlen felettesekhez, például Antal Attila volt vezérigazgatóhoz. A terhelő vallomásokra nem kellett sokat várni.
A büntetőeljárásnak ebben a szakaszában az ilyesmi szinte törvényszerű. Az érintettek beszélni kezdenek. Nemcsak azért, hogy magukat tisztázzák, mentsék, netán áttolják másokra a felelősség egy részét, hanem azért is, mert ez így természetes. A megkérdezettek el szokták mondani, hogy kérem, engem a felettesem utasított erre. Közvetlenül vagy mondjuk a sajtósnak, esetleg a főtanácsadónak nevezett megbízott útján.
Mindez persze csak feltételezés, hiszen egyikünk sem vezette a kihallgatási jegyzőkönyvet. Nem voltunk ott azokon a megbeszéléseken sem, ahol különböző prominens személyek pénzügyekben egyeztettek. Nem ismerhetjük pontosan a folyamatokat. Laikusként egyelőre csupán azt jelenthetjük ki, ha máshonnan nem, filmekből jól tudjuk, milyen szerepet tölt be adott esetben a keresztapa vagy a consigliere. A hatóság időközben gyanúsítottá nyilvánította a BKV igazgatóságának SZDSZ-es vezetőjét, Tóthfalusi Györgyöt és több egykori kommunikációs alkalmazottat is. Most Demszky és Szilvásy találgathatja, vajon őket is megkérdezi-e a hatóság.
Bérletünk, jegyünk megváltásakor – meg a legutóbbi önkormányzati választással – befizettünk erre az epizódra is. A többség az MSZP-re és az SZDSZ-re voksolt. Úgy ítélte meg, hogy a Gyurcsány–Kóka-kormányt a Demszky–Hagyó-önkormányzat jól kiegészítheti. Hagyó Miklós nem a semmiből került az élre, életrajzaiból kiviláglik, hogy az előző parlamenti ciklus óta építgette gazdasági, politikai karrierjét. Szépen haladt, s jó ideig minden jel szerint együttműködött a szabad demokrata főpolgármesterrel és a kabinettel. A Demszky–Gyurcsány-megállapodás a legutóbbi helyhatósági választás előtt előrevetítette, hogy Budapesten is a böszmeségek korszaka következik. Olyan gazdálkodás és politika jut érvényre, amely szervezetten vonja ki a közpénzt a közkasszából és éveken át zavartalanul juttatja el magánzsebekbe. A kisemberek, kisvállalkozások adóbefizetései előbb-utóbb tetemes magánvagyonná válnak, vagy a politikai hatalom fenntartásának finanszírozását szolgálják.
Hagyó kénytelen volt lemondani a Fővárosi Közgyűlésben elfoglalt helyéről, s a következő parlamenti választáson sem indul. Az új Országgyűlés megalakulásáig azonban – úgy látszik – képviselő marad. Addig is kapja a fizetését, s féléves végkielégítés is jár neki. Ugyanakkor az elkövetkező időszak valószínűleg nem lesz könnyű számára. Az ügyészség ugyanis várhatóan kérni fogja az Országgyűléstől Hagyó mentelmi jogának felfüggesztését.
Ez azt jelentené, hogy a vádhatóság gyanúsítottá kívánja nyilvánítani a nevezettet, de nem jönne jól ez a lépés az MSZP-nek sem. A párt – némi erőfeszítéssel – a fővárosban és a XII. kerületben megszabadult ugyan Hagyó Miklóstól, de miatta a kampányban mindvégig árnyék vetül a budapesti propagandára. Lakossági fórumokon előfordulhat, hogy a közönség megkérdezi: és tessék mondani, önök szerint volt-e valamilyen összefüggés a Gyurcsány- és a Szilvásy-féle sportminisztérium pénzosztása, vagyis a Zuschlag-ügy, és a BKV-sztori között? A választók jogosan gondolhatják, hogy ők egy félrevezető akció szenvedő alanyai, hiszen ez a politikai erő immár nyolc éve szervezetten fosztogatja az országot. Képviselői csak színlelték a demokráciát és a szociális érzékenységet. Ideje, hogy beismerő vallomást tegyenek.