Tudtuk, hogy a csehek nagyon erősek a végjátékban, ezért addig jelentős előnyt kell szerezni – kezdte kérdés nélkül Kozma Mihály. – Megcsináltuk. Tudtuk, hogy lehozzák a kapusukat, s az ötödik mezőnyjátékossal kiegészülve életveszélyesek. Négy mérkőzésüket elemeztem ki videón, személyre szabottan kidolgoztam a taktikát, amit az edzőtáborban be is gyakoroltunk. Kikértem a játékosaim véleményét is, mert elméletben hiába tökéletes a taktika, ha a játékosok nem hisznek benne. Hittek, s meg voltak győződve arról, hogy végre tudják hajtani. 4-0-nál azt sulykoltam a fiúkba, ne lankadjon a figyelmük, mert még nincs meg a meccs. 4-2-nél viszont azért kértem időt, hogy arról győzködjem őket, mi vezetünk, ne pánikoljanak. 5-4 után még tudtunk egyenlíteni, mégis kikaptunk. Nem akarom a bírókra fogni a vereséget, de tény, hogy nem adták meg egy szabályos gólunkat
2-0-nál, a csehek harmadik gólja előtt kinn volt a labda, az utolsót pedig szabálytalanság előzte meg, fellökték a kapusunkat. Ez így együtt kicsit sok, de ezek ellenére meg kellett volna nyernünk a meccset. Tizenkilenc másodpercen múlott, hogy a pokolba kerülünk-e vagy a paradicsomba. Tudom, sokan most eme tizenkilenc másodperc alapján ítélik meg a magyar futsalt, a maga amatörizmusával, gyermeteg hibáival, és a nemzeti tragédiák közé sorolják a szombati mérkőzést. Ám azért ez mégsem az Aranycsapat berni döntője volt, még a magyar futsal jövője sem múlhat ezen az egyetlen találkozón.
– Mi volt a taktika, amit nem sikerült megvalósítani?
– Először is le kell támadni az ellenfelet, hogy ne tudja – vagy legalábbis ne egyből – lecserélni a kapusát. Később pedig a megfelelő alakzatban kell felállni védekezni. Ezt tudták a fiúk, csak éppen az agresszivitás hiányzott belőlük. Két jellemző példaként azt emelném ki, amikor az alapvonalról visszarúgott labdából kaptuk a gólt – amit, ha másképp nem megy, fault árán meg kell akadályozni, a szabadrúgás ugyanis onnan nem veszélyes –, illetve amikor a cseh center a hatoson belül két játékosunkkal szemben is befordult. Ám véletlenül sem szeretném a felelősséget áttestálni. Én válogattam be ezeket a fiúkat, most se tennék másképp. A magyar bajnokságban nehéz az ilyen szituációkra felkészülni.
– Talán laikus kérdés, de az egyik középkezdés után, mondjuk 4-2-nél nem nekünk kellett volna lehoznunk a kapust, s addig járatni a labdát lábról lábra, amíg véget nem ér a meccs?
– Ezt akartuk csinálni, a kapusunkkal. Balázs Zoli be is lépett a játékba, ám hiába kértem, nem mert feljebb jönni, hogy a kapujuk elé szögezzük a cseheket.
– Balázs, bár kiváló kapus, lábbal viszont nem eléggé labdabiztos. Kockázatos lett volna behozni Trencsényit?
– Igen. Ha úgy kapunk gólt, hogy vezetésnél lehozom a kapust, akkor meglincselnek. Balázs Zoli az edzőtáborban ráadásul kifogástalanul megoldotta ezt a feladatot, kétségtelen, az Európa-bajnokság, hazai pályán, telt ház előtt más szituáció.
– Az Eb előtt természetesen bízott a továbbjutásban, fő célként mégis a futsal hazai népszerűsítését jelölte meg. Mit gondol, sikerült?
– Azt hiszem, igen. Kétszer is nyolcezer néző, azon belül is rengeteg gyerek előtt játszottunk. Ők még másképp gondolkoznak, mint a felnőttek. Nem a kudarcot, vagy legalábbis nemcsak a kudarcot észlelik, hanem a kiváló hangulatot, a miliőt, amelyben mindenki egyet akar: nyerjen a magyar csapat.
– Hogyan tovább?
– A keret három harmincöt éves tagja, Madarász János, Tóth Szabolcs és Nagy Gábor válogatott szinten valószínűleg abbahagyja, hiszen a következő komoly feladatra, az Eb-selejtezőre csak másfél év múlva kerül sor. A társaság zöme viszont fiatal, Dróth Zoltán, aki ezúttal a legjobban teljesített, például csak huszonegy éves. Továbbra is hiszek benne, hogy van jövője a magyar futsalnak.
– Marad szövetségi kapitány?
– Különösen a csalódás óráiban, napjaiban mindenki bűnbakért kiált. Ezt a szerepet rám osztották. Vállalom is a felelősséget, ám ha valaki nem csupán a már említett tizenkilenc másodperc alapján ítéli meg a munkámat, akkor talán elismeri, hogy az irányításommal előrébb jutott a magyar válogatott. Határozatlan időre szól a szerződésem, tehát le lehet váltani, de én szeretném folytatni a munkát, mert a futsal az életem.
origo.hu
Huszonhét macskát szabadítottak ki az ercsi horrortelepről
