Csillagászok a laptop mellett

Sokunkban elromlott az óra, kitérnek a mutatók, felcserélődtek az arányok az általános műveltség tekintetében. Egy-egy gyűjtőszóra tévében-újságban látott képek, nevek jelennek meg a szemünk előtt, de a lényeget, hogy ki miért mit tett, vagy mit tervez, hogy egy tudományág merre tart, és képviselői mit gondolnak az emberiség jövőjéről, nem biztos, hogy meg tudjuk fogalmazni.
A zavar oka, ha például csillagászatról vagy asztronómiáról van szó, hogy a média egyre inkább elhanyagolja a kultúra, a műveltség, a tudományosság fő csapásirányainak rendszeres, pontos ábrázolását. A kereskedelmi csatornák közszolgálatinak nevezett magazinműsorai szívesebben foglalkoznak parajelenségekkel, celebekkel, mint népszerű ismeretterjesztéssel. Az okok közt szerepel az is, hogy az utóbbi néhány évtizedben azt tapasztaltuk, hogy a tudomány, a művészet, a kultúra nem a jövőnkről, nem a hétköznapjainkról, nem a valóságról szól, hanem valami elvont, csupán szűk csoportok számára kódolható témákról. És a tudományt nem lehet megenni, nem lehet meggazdagodni, hírnévre vergődni belőle. Ez az elüzletiesedett, elbutult média hangja.
Van kivétel is, tényleg nem sok, de van. A hétfő esti Zárórában a csodálatos módon mégiscsak létező és kérdező Veiszer Alinda Kiss László horgosi származású, Ausztráliában élő csillagásszal beszélgetett.
Tehát a mai csillagászat ott tart – és Kiss László ezzel foglalkozik –, hogy találni lenne jó valahol egy másik bolygón a Földéhez hasonló életfeltételeket. Nem az a kérdés, hogy van-e valahol élet, csak éppen más szerkezetű, amit talán felismerni sem tudnánk. Nem az a kérdés, létezik-e egy másik intelligens civilizáció, hanem hát, ha a bolygónkon minden igyekezet ellenére ellehetetlenül az élet, ha a Nap nem éltet már tovább minket, legyen hová menni és folytatni. Kiss Lászlót az is foglalkoztatja, hogy talán mégsem igaz az, hogy mi innen, a Földről az univerzum néhány százalékát látjuk csak, kutatott is ezzel kapcsolatban, hátha rosszul értelmezzük a bolygók mozgását, de a legfőbb tanulság az volt, hogy a jelenlegi műszerek nem pontosak az igazi válaszhoz.
A mai tudományosság állapota kapcsán a csillagász elmondta, a fiatal tudósok arra kényszerülnek, hogy minél egyszerűbb kutatásokat gyorsan publikáljanak a karrier érdekében, így sokszor az igazán fontos kutatásra nincs idő, ember, pénz. Mint mondta, igaz, hogy ma már laptop mellől is dolgozhatnak a csillagászok, de aki nem tanult meg a távcsővel bánni, nem fogja tudni értelmezni sem a látványt, sem az adathalmazt.
Kiss László Horgosról, szülőfalujáról bolygót nevezett el. Beszélt egyébként a délszláv háború idejéről is, amikor külföldi ösztöndíjakkal és kétéves eltűnéssel oldotta meg, hogy ne kelljen senkire fegyvert emelnie.
(Záróra, m2.)