Gótikus szentély Mezőkeresztesen

Mezőkeresztes Borsod megye déli peremén, a Bükk hegység lábánál elterülő lapályon, az M3-as autópálya mentén fekszik. A ma négyezres lélekszámú település – 1755 után – másodszor kapta vissza városi rangját 2009. július 1-jén, ez azonban csak írott malaszt, mivel 1980 óta elveszítette népessége egyharmadát.
A tardi és kácsi völgyek felől összefolyó s a Tiszába igyekvő patak partja ősidők óta lakott hely, a III. és VII. század között itt élt kelták, jazigok, szarmaták, hunok és avarok mind emléket hagytak az utókorra. A legszebb régészeti lelet az a szkíta aranyszarvas, amelyet a korábban Kereszteshez tartozó Zöldhalompusztán találtak 1928-ban, azóta a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. A helység neve – Kereztes alakban – 1409-ben szerepel írásban, de már egy 1238-ban kelt királyi oklevél említi a szomszédos Nyárád körüli földeken élő besenyők jogállásával kapcsolatban. IV. Béla ekkor, kiváltságaik megtartása mellett, a jeruzsálemi ispotályos lovagrend fennhatósága alá helyezi a XIII. század elején letelepedett besenyő családokat. 1323-ban terra Cruciferorum iuxta Narag formában tűnik fel újra, a johannita keresztesek – tatárjáráskor elnéptelenedett – birtokaként. Az 1799 óta használt Mezőkeresztes név a helység mezővárosi rangjára utal.
Keresztes a XIV. században a diósgyőri királyi váruradalomhoz tartozott, majd az egri püspökség és káptalan lett a földesura és kegyura. Anjou-kori felemelkedését a Budát Kassával összekötő országos főút élénk kereskedelmi forgalmának köszönhette, a többi út menti piachelyhez – Gyöngyöshöz, Kövesdhez, Miskolchoz, Gönchöz – hasonlóan. Fontosságát királyi privilégiumok is elismerték: mezővárosi címmel, évi négyszeri vásártartás, címer- és pecséthasználat jogával V. László király ruházta 1456-ban, kiváltságait 1471-ben Hunyadi Mátyás is megerősítette. A török hódoltság után újra benépesült Keresztes régi rangját Mária Teréziától kapta vissza, és a kiegyezés után veszítette el.
A késő középkor gazdasági és kulturális felvirágzásának emlékét a mai református templom őrzi a városban. A főutca sarkán szabadon álló épület szinte tisztán barokk stílusú, keletelt hossztengelye, hajójának és szentélyének hosszúság-szélesség arányai, formája és részletei azonban a XV. század utolsó harmadának világáról mesélnek. Újkori építmény a nyugati homlokzat elé kilépő harangtorony, teljesen átépült a hajó a diadalívig, míg a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentély az 1480-as évekből származik. Kívülről a támpillérek mutatják a középkori boltozást, és a kétszakaszos, kőbordás, csúcsíves boltozat csodával határos módon túlélte a háborús pusztítást. Épségben megmaradt az egyik záróköve, rajta faragott címerrel, a szentély falában még egy késő gótikus szentségházat és egy ülőfülkét is felfedezhetünk. Kívülről – a lépcsős támpilléreken kívül – csupán egy lándzsaívű szentélyablak igazolja a templom Mátyás kori mivoltát. A hajó kazettás famennyezete 1728-ban készült el, a berendezés és a bútorzat szintén barokk kori.
Mezőkeresztes nevéhez kapcsolódik a hódoltság korának egyik legsúlyosabb hadi eseménye. 1596. október 26–28-án itt ütköztek meg Habsburg Miksa főherceg és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem csapatai III. Mehmed szultán hadával. Az első összecsapás a keresztények sikerével végződött, csakhogy a diadalittas, magukról megfeledkezve fosztogató zsoldos seregen rajtaütöttek a visszatérő törökök, és véres revánsot vettek. A krónika szerint harmincezer halott maradt a csatamezőn. Egy másik sötét história szerint Bornemissza Gergely egri várkapitány egy rajtaütéskor, 1554. november 1-jén Keresztesnél esett fogságba. Innen hurcolták magukkal a törökök Sztambulba, a következő évben a Héttorony börtönében ért véget regényes élete. Mezőkeresztes szülötte – és díszpolgára – a 2010. januárban, 88 éves korában elhunyt Fekete Gyula író.