Három éve már csak három másodpercre volt a csapat az Euroligában a legjobb nyolctól, ám akkor Alberto Angelini félpályás góllal roncsolta Jászberényi Gábor kapus és egy fél város idegeit, ezúttal azonban nem fenyegetett ez a veszély. Az ötgólos Biros Péter vezérelte együttes éppen a negyedik negyedre szabadult meg minden görcsétől, és végül biztosan, 11-8-ra verte az orosz Kazanyt, ezzel megszerezve a második helyet az olasz Pro Recco mögött. (A Vasas 11-11-et ért el Dubrovnikban, így harmadikként kiesett, a Honvéd 10-6-ra kikapott Pireuszban az Olimpiakosztól, ezzel negyedikként búcsúzott. A versenyben maradtak névsora, A csoport: 1. Barceloneta, 2. Herceg Novi; B: 1. Kotor, 2. Dubrovnik; C: 1. Partizan Beograd, 2. Budva; D: 1. Recco, 2. Eger.)
Halmos R. Péter ügyvezető elnök a mérkőzés után boldogan jelentette ki, hogy amit láttunk, az már maga a sporttörténelem, majd valamivel kisebb lelkesedéssel taglalta, hogy a negyeddöntőben – mivel az elsőkhöz másodikokat húznak – a címvédő Primorac Kotor, a szerb válogatott zömét felvonultató Partizan Beograd, valamint a spanyolok hasonló gyűjtőklubja, a CNA Barceloneta jöhet ellenfélül. „Úgyhogy legjobb lenne senkivel se játszani – szakadt ki az önkéntelen sóhaj Halmosból, aki azért hamar visszatalált a realitások talajára, és azzal folytatta: – Ilyen esetekben én először általában az utazások anyagi vonzatát nézem, de ez most nem szempont. Ezzel együtt érdekes, hogy Gerendás Gyuri nem feltétlenül a Barcelonetát szeretné, szerinte nem fekszik nekünk a stílusa. Én meg azt mondom, csak a Kotor ne jöjjön! Pontosabban, jöhet akárki, nekimegyünk, és ha esetleg nem is jutunk tovább, legalább megizzasztjuk.”
Hétfőn délben, Rómában sorsolnak, azzal az egyetlen megkötéssel, hogy a csoportellenfelek elkerülik egymást, de a három montenegrói csapat közül kettőt minden további nélkül egymásnak ereszthetnek. A pályaválasztói jogról is a vakszerencse dönt, az elsők tehát nem élveznek kedvezményt a március 24-i, április 14-i párharcokban. Marco Birri, a kontinentális szövetség, a LEN vízilabda szakos munkatársa tegnapi érdeklődésünkre elárulta, hogy a Final Four, a négyes döntő megrendezésére egy szerb és egy olasz pályázat érkezett – a határidő már lejárt, több így nem is fog, a montenegróiakat tripla érdekeltségük dacára a megfelelő uszoda hiánya kizárja –, de ezt az információt egri nézőpontból még korai latolgatni.
Az viszont bőven megér egy felvetést, hogy a hajdani BVSC-különítmény mára megszűnt enklávéként működni, sőt, a magyar póló egyik hagyományos fellegvára önerőből épült újjá. Halmos R. Péter büszkén meséli, hogyan:
„Egészen új alapokra helyeztük az utánpótlás-nevelésünket, a régi BVSC-sek közül Szécsi Zoltán az egyedüli, de egyszer már ő is eligazolt, aztán visszatért. Szerencsés felállás, hogy Gerendás segítője, Tóth Kálmán az ificsapat edzője, mert ez a korosztály sorozatban három országos bajnoki címet nyert, a felnőtt csapat bővebb keretébe kilenc játékost ad, köztük Valicsot, Bundschuht, Sántavyt, Erdélyit és Kovács Gábort. A közös munka elején persze szükség volt vérátömlesztésre, mert a szponzorok mindig gyors eredményt akarnak, de a mostani már igazi egri gyökerű csapat, annak tekinti a közönség is.”
Amely most már úgy érzi, a határ a csillagos ég. Az egri csillagos.
origo.hu
Kiderült, ki lehetett az ukrán kémbotrányban érintett magas rangú magyar katonai vezető
