A lisszaboni szerződéssel a „hangját megtaláló” Európai Parlament (EP) leszavazta az uniós országok és Washington között kötött átmeneti, kilenc hónapra szóló megállapodást, amelynek révén az Egyesült Államok a terrorizmus elleni harc nevében hozzáférhetett volna európai polgárok banki adataihoz. Önök hogyan szavaztak akkor, amikor néppárti frakciójukban a németek és az osztrákok is az úgynevezett SWIFT-megállapodás ellen voksoltak?
– A néppárt először egységesen azt javasolta, hogy vegyük le a kérdést a napirendről, és folytassák a tárgyalásokat egy végleges egyezmény megszavazására. Csupán 15 szavazaton múlott, hogy leszavazták, és ez elsősorban a néppárti hiányzásoknak tudható be. A fideszes néppárti képviselők vegyesen szavaztak. Ez attól függött, hogy egyes képviselők inkább a terrorizmus elleni küzdelem vagy a biztonságpolitika terén működnek, vagy jogi szempontok vezérelték őket. Én azért nem bántam, hogy nem egyformán szavaztunk a kérdésben, mert mindkét szempont legitim. Ráadásul ennek a szavazásnak a tétje az volt, hogy elküldünk-e egy figyelmeztetést az Egyesült Államoknak: partnerségre kell építeni az ilyen ügyekben, azaz nem lehet csak egyoldalúan szó adathozzáférésről. Egyébként amellett szavaztam, hogy a megállapodás az átmeneti időre is lépjen életbe, mert Európa nem rendelkezik azokkal a lehetőségekkel, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben minden információt össze tudjanak kapcsolni. Nem beszélve arról, hogy miután a terrorszervezetek globálisan működnek, a két kontinensen a terrorelhárításnak össze kell kapcsolnia erőforrásait.
Az EU csupán keretet ad
– Nem tűnik úgy önnek, hogy az EU egyre inkább hajlandó önállósodni Amerikától más téren is? A párizsi hangokat hallva nem képzelhető el, hogy Brüsszel elismeri a palesztin államot az 1967-es, ENSZ által is jóváhagyott határok szerint?
– Erre a kérdésre azért nem tudok válaszolni, mert a tartalmával nem foglalkoztam részletesen. De azt elmondhatom, hogy a lisszaboni szerződés és annak a külpolitikára vonatkozó kitételei egy új eszközt nyújtanak arra az esetre, hogyha Európa tényleg döntésre akar jutni ebben a kérdésben, és nem háríthat azzal, hogy ez az egyes tagországok szuverenitásának része. Éppen a lisszaboni szerződés révén az EU az ilyen lépéseket már könynyebben megteheti. Mivel vita ezzel kapcsolatban még nem kezdődött el az Európai Parlamentben, állást foglalni nem tudok.
– Nagyon sok érvet hallottunk a lisszaboni szerződés mellett és ellene. Azt viszont kevésbé, hogy tulajdonképpen az egész egy kicsit olyan, mint maga az EU-tagság. Az egyes tagállamok boldogulásának szempontjából vajon az uniós tagságnál vagy a lisszaboni szerződés meg- vagy nem léténél nem jóval fontosabb az adott tagország kormányának minősége?
– Nagyon sok országnak egyszerűbb és bizonyos értelemben kényelmesebb az EU álláspontjának, egy közös álláspontjának részévé válni. Nézzük Koszovó kérdését magyar szemszögből. A szerb szomszédság miatt Magyarország a legkevésbé érdekelt abban, hogy konfliktust váltson ki a déli határain egy másik országgal. Ugyanakkor több okból mégiscsak érdekünk, hogy Koszovót elismerjük. Ha az Európai Uniónak közös álláspontja lett volna az ügyben, a magyar diplomáciának is könnyebb feladata lett volna. Ez volt a bevezető a kérdés megválaszolására. A lényeg, hogy az unió keretet ad, és azt az egyes kormányok töltik meg tartalommal. Ez történhet úgyis – amire esetünkben nem egy példát lehet felsorolni –, hogy a magyar érdekkel ellentétben is felzárkózunk álláspontok mellé ahelyett, hogy küzdenénk. Mit csinál Lengyelország? Hangosan kiabál, ha Litvániában vagy Belaruszban megsértik az ott élő lengyelek jogait. Magyarország sem Romániával, sem Szerbiával szemben a csatlakozási tárgyalások során nem érvényesíti ezeket a szempontokat. Holott adott esetben, mint például tagfelvétel kérdésében, megtehetné, hogy nem csatlakozik a konszenzusos döntéshez. A lisszaboni szerződés abban nem változtatott, hogy az unió alapkérdéseit minden egyes ország egyetértésével lehet csak eldönteni.
– Beszélgetésünk idején a budapesti rendőrség lezárta a főváros fő közlekedési ütőereit. Mikor szűnik meg végre ez a brezsnyevi idők Moszkváját idéző szokás, és térünk át arra, amit Brüsszelben, Párizsban, Londonban és New Yorkban alkalmaznak ilyenkor, vagyis szinte percek alatt elhalad a rendőrök által vezetett konvoj a forgalom igen csekély akadályoztatásával? Míg nálunk Madonna ferihegyi érkezésekor is órákra lezárták a gyorsforgalmi utat.
– Részben rendőrszakmai kérdést tett fel. Az is ide tartozik, hogy Kóka Jánostól kezdve minden gazdasági miniszter megígérte, de még mindig nincs a reptér és a város között vonat-összeköttetés. Ez példátlan Európában. De ezek valóban túlzóan korlátozó intézkedések, mert az emberek mozgási szabadságát biztosítani kell.
– Örülök, hogy említette a repülőtér–főváros közötti közlekedést. Nem gondolja, hogyha egy délkelet-ázsiai miniszterelnököt kineveznének magyar miniszterelnöknek – térjünk a mesék világába –, hány nap alatt döntene úgy, hogy a gyorsforgalmi út fölé oszlopokra emelne néhány szint valódi gyorsforgalmi utat?
– Nyilván a pénze is meglenne hozná. Nem pedig egy lerongyolódott, szocialisták és szabad demokraták garázdálkodása nyomán széthordott ország vezetőjeként. De hadd tegyem hozzá, hogy a reptéri kapcsolat politikai jelentőségű is, merthogy Magyarország lesz az elnöke az Európai Uniónak 2011. január 1-jétől. Ez komoly logisztikai feladatokkal jár: a delegációk ingázása, tanácsülések tartása…
– Delegációvezető úr, ne beszéljünk mellé! Amikor a szingapúri Csangi repülőtér és a város között megépítették az odaérkezőket elkápráztató, pálmafákkal övezett széles autópályát, Szingapúr Magyarországnál sokkal szegényebb volt. Ugyanez vonatkozik egy tucat délkelet-ázsiai országra is. Nálunk pedig az 1990-es fordulat után építettek a főváros köré egy szűk körgyűrűt, ami a forgalom temetője. Nem látnokokra lenne szükségünk? Vagy legalábbis gondolkodó emberekre?
– Azt látjuk, hogy mi történik az ilyen infrastrukturális beruházásokkal és cégekkel: BKV, MÁV stb. Az útépítés tekintetében is hasonló a helyzet. Ha nem lopnák szét azokat a pénzeket, amelyek erre megvoltak, már megépülhetett volna egy gyorsvasút is. Meg a gyorsforgalmi út is.
– Ha az unió annyi egységesítő rendeletet tud hozni, irányelveket kiadni, nem léphetnének fel azért, hogy minden tagországban a fogyasztókat olyan hathatósan védelmezzék, mint ahogyan azt teszik az európai központú multik saját országukban, ráadásul az EU tagországainak legnagyobb részében? Gondolok itt bankokra, szupermarketekre…
– Érzékeny pontomat érinti. A válasz ugyanaz, mint az imént. Ez azon múlik, hogy milyen kormányunk van. Itt, az Európai Parlamentben rendre elfogadunk fogyasztóvédelemmel kapcsolatos szabályokat. Az uniónak vannak a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályai és illetékessége. A probléma azonban nem ez. Mert az Európai Unió nyilván meghatároz egy általános szintet, amely alá nem sülylyedhet senki. De ha itt élünk Belgiumban, akkor itt azt tudjuk, hogy éppen a multinacionális cégek viszszaéléseivel vagy akár az egységes piaccal szemben a fogyasztóvédelem eszközeit használják a leghatékonyabban. Ha egy kormány a jól felfogott saját érdekében hajlandó lépni akár jogilag elfogadott, akár informális módon a saját fogyasztói megvédése érdekében, akkor ezek az eszközök megvannak. Magyarország nem él ezekkel az eszközökkel. Mi, itteni fideszes képviselők, éppen azért, mert látjuk, mi történik Európában a fogyasztóvédelem terén is, többször jeleztük, hogy Magyarországon elégtelen a fogyasztóvédelem rendszere. Nézzük például a polcról levehető húsra tett, szándékosan félrevezető szavatossági címke esetét. A szupermarket „jogosan” árulja a hússzeletet: a címke szerint még fogyasztható. Olyan jól becsomagolt, hogy nem érezni: büdös. Ilyenkor csak az állam léphet.
Legyengített állam
– Amikor kormányon voltak, akkor beavatkoztak ily módon a fogyasztók érdekében?
– Konkrétan emlékszem egy olyan esetre, hogy amikor a nagy áruházláncok bejelentették, valamelyik ünnepnapon a törvény ellenére kinyitnak, az akkori kormány informálisan nyomást gyakorolt a multinacionális cégekre, amelyek azután mégsem nyitottak ki. Azt pedig semmilyen európai korlát nem akadályozza, hogy a mai magyar gyenge fogyasztóvédelmet ne lehessen szigorítani. Csak határozottabban, világosabban fellépő kormányra lenne szükség.
– Itt megígéri, hogy ha kormányra kerülnek, drasztikusan növelik a fogyasztók védelmét?
– Igen. Ez az egyik fő területem. Ezt még Mesterházy Attila is megígérte. Csak ők nem tettek semmit az ügyben. Illetve tettek: csökkentették a fogyasztók védelmét. De ez minden területre vonatkozik: ahol az államnak erősnek kellene lennie, ott legyengítették és megfordítva. Rendőrség, oktatás, egészségügy… A sor nagyon hosszú.
– Mi a véleménye a nyugatbarát kormány bukásáról Ukrajnában, amely keményen korlátozta a magyar nyelv iskolai oktatását, miközben az új államfő máris ígéretet tett ennek ellenkezőjére?
– Visszatekintve most már azt kell mondanom, hogy Juscsenko katasztrófa volt mind Ukrajna, mind pedig azon célok érdekében, amelyekért sokan lelkesedtünk. A magyar kisebbség ügyét pedig eltakarta az orosz kisebbség kérdése. Ez utóbbi ellen hozott intézkedések mellékhatásaként érintette negatívan a magyar kisebbséget. Mindez persze nem menti a volt kormányt. A jogokat és kötelezettségeket be kell tartani.
– Nem gondolja, hogy ha nem is mondják ki a NATO-ban, de azért megkönnyebbültek, hogy nem kell Ukrajnát közelíteni a szervezethez, hiszen az ukránok nagy többsége nem is akar NATO-tag lenni?
– A NATO nevében nem tudok nyilatkozni, de hogy instabilitás, egyfajta kettős hatalom jellemezte az országot, az nem tett jó a hírnevének.
– Jövő január elejétől az unió rotációs elnöksége fél évig magyar lesz. Meg tudná – mintegy hasra ütve – becsülni, hogy az e feladatra a Bem rakparton kiválogatott stábban milyen arányban vannak azok, akik tisztességesen elvégeznék feladatukat, és azok, akik ádázul utálják magukat, amit adandó alkalommal éppen úgy kifejezésre juttatnak majd, mint nem egy diplomatájuk tette kormányzásuk idején?
– Ez a választások eredményének függvénye…
– Nem értem a válaszát. A csapatot a Külügyminisztérium kiválasztotta.
– Csakhogy a Fideszben is két éve folyik egy olyan képzés, amely az uniós elnökségre készít fel tanácsadókat, szakértőket. Ha a Fidesz megnyeri a választásokat, akkor ezeknek az embereknek széles lehetőségük nyílik arra, hogy munkába álljanak.
– Akkor Balázs Péter miniszter és külügyi vezetése hiába dolgozott?
– Mint új kormánynak, a következőnek is mind személyzeti, mind szervezeti kérdésekben szabad keze lesz e téren is. Azok, akik munkájukat jól és tisztességesen végzik, azt folytathatják. Az elnökségre való felkészülés ezer sebből vérzik. Nemcsak személyzeti szinten, ahol olyan döntéseket hoztak meg egyoldalúan, mint amelyeket konszenzussal kellett volna meghozni, de a költségek fedezetével sincs rendben semmi. Ugyanakkor nagy lehetőséget látok az elnökségben, hogy egy hírnevét lerombolt ország letegye újból a névjegyét, amelyre az van írva: vége annak a korszaknak, amikor Magyarország az elsők közül az utolsók közé keveredett.
– A nemzetközi politikai színpad egyik legtehetségesebb külügyminisztere, a török Davutoglu azt mondta, Ankarának nincs fontosabb, mint kibékülni szomszédaival. Ha Örményországgal is hétmérföldes csizmával mennek ebbe az irányba, önök nem ülhetnek le egy nagy beszélgetésre elsősorban Pozsonnyal, de nem a kéztördelés pozíciójából?
– Láttuk, hogy Bajnai Gordon tárgyalásai milyen eredményeket hoztak. A magyar nyelv használata elleni törvény változatlanul életben maradt. Ami a Kovács László-féle „merjünk kicsik lenni” politika és a Fideszt érő azon szocialista vádak egyenes következménye, hogy folyamatosan konfliktusokat keresünk a szomszédokkal. Amiket az utóbbiak – nemzeti érdekeik szempontjából jogosan – ki is használtak. Ezen kívül gazdaságilag megroggyant országról van szó, amelynek tekintélye olyan alacsony, hogy Robert Fico miniszterelnök beletörölheti a lábát. Magyarországnak tehát, miután megbékélt önmagával, a béke üzenetét kell küldenie a szomszéd országoknak is. De nem az önfeladás üzenetét, hanem a nemzeti érdekek és a határokon túl élő magyar kisebbségek érdekeinek határozott védelméét. Több dolog ugyanakkor a szomszéd országokat összeköti. Mint most bennünket Romániával, így az agrártámogatás rendszerének fenntartása. De a jelenlegi bukaresti kormánnyal közös az érdekünk a kommunista múlt feltárásában vagy az Oroszországtól való energiafüggőség csökkentésében is. Közös térségi érdekek vannak például a tranzitutak fenntartása terén is.
Három csapás
– Nem gondolja, hogy szerencséjük van a Jobbikkal mint valószínű jövőbeni ellenzéki párttal? Hiszen Vona Gáboréknak mosolyogniuk kell, ha önök helyreállítják Magyarországon a közbiztonságot, miközben ezzel a Jobbik lába alatt lévő szőnyegnek jókora darabját rántják ki.
– Én ezt nem pártpolitikai kérdésként közelíteném meg. A rendőrség ma képtelen szavatolni a polgárok biztonságát. Kis és nagy ügyekben egyaránt. De lényeges a megfelelő törvények elfogadása, amelyekre nagyon gyorsan sor kerül majd, mint a „három csapás” törvénye. Ez nem pártprogram lesz, mert egy normál államnak a feladatait állítjuk helyre. Miért merült fel a Magyar Gárda vitatott problémája? Rossz válaszként arra, hogy a szocialista–szabad demokrata kormány szándékosan legyengítette az állami feladatokat a közbiztonság fenntartásában.
origo.hu
Visítva, röhögve vesznek búcsút David Pressman amerikai nagykövet-aktivistától a mémgyártók
