Zavaros és hiteltelen MSZP-s kampány

Az „új jelölt – új programmal” reklámozott Mesterházy Attila láthatóan nagyon nagy bajban van. Megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy ő olyan politikus, aki nem a politikából, hanem a politikáért él. Ennek érdekében patetikus, de hiteltelen szavakat használ. Azt mondja, hogy van programja, és arra ráteszi az életét. A programját azonban nem ismerteti. Igaz, azt tudhatjuk róla, hogy már „kötve és fűzve” is van. Csak még a részleteit nem ismeri senki. Így nem ítélhető meg, hogy programjának, amely – ahogy ő fogalmaz – az ő világképe, mi köze van a nyolc éve hatalmon lévő és az országot mély válságba vezető MSZP programjához? Pedig ennek tisztázása nagyon fontos lenne, hiszen állandóan együtt látni a korábbi vezetőkkel, Gyurcsánnyal és Bajnaival, ami akkor is egyértelmű üzenet a társadalomnak, ha csak az új jelölt nyilatkozik. Azt sugallja, hogy valószínűleg az ő programját is ugyanabban a konyhában sütötték és főzték, amelyből az elmúlt nyolc évben az országot mérgező étel kikerült. Mesterházy azt állítja, hogy meg akarja valósítani a „rendszerváltás álmát”. Erről az embernek rögtön az jut eszébe, hogy azt már saját maguk számára sokszorosan megvalósították az MSZP politikusai. Ha pedig eddig nem zavarta őket az, hogy éppen ezzel az „önmegvalósítással” fosztották meg a nagy többséget attól, hogy a saját álmaikat valóra válthassák, akkor miért hinnénk most el Mesterházy Attilának, hogy a jövőben majd másként lesz? Miért lehetne bízni abban, hogy az MSZP képes hátat fordítani az általa intézményesített mély korrupciónak, a saját zsebek gátlástalan tömésének, és hirtelen megvilágosodással, megújult főnix madárként a nemzet és az emberek sorsának jobbítására esküszik fel?
Mesterházy, mintha eddig semmi köze sem lett volna a neoliberális politikát folytató MSZP-hez, hirtelen ráébredt arra, hogy „a neoliberális és a neokonzervatív politika tarthatatlan”. Azonban ezzel szöges ellentétben azt is kijelenti, jó és hasznos volt az, hogy az eddigi megszorítások „áldozatvállalásra kényszerítették az embereket”. Mert ezzel azt is állítja, hogy saját MSZP-s csapatának neoliberális megszorítócsomagjai, amelyek tönkretették a gazdaságot, megnövelték a munkanélküliséget és tömegeket szegényítettek el, valójában rendben vannak. A neoliberalizmus csak általánosságban és máshol vált tarthatatlanná és elfogadhatatlanná, konkrétan nem nálunk. Ez az érvelés szemet szúróan logikátlan. Hiszen közben párttársa, Bajnai Gordon folyamatosan azt üzeni a következő kormánynak, hogy folytatni kell a szigorú pénzügyi politikát, azaz a megszorításokat. Ez aztán kakofónia a javából! És akkor még nem idéztük az új jelölt azon ígéreteit, amelyek betartása együtt járna az államháztartási hiány megugrásával, amitől meg éppen Bajnai óvja az ellenzéket. Mesterházy ingyenes nyelvoktatást ígér a harmincöt éven felülieknek. Vajon miért éppen nekik és a fiatalabbaknak miért nem? Erre nem ad elfogadható magyarázatot. De ígéri a bérek emelését az egészségügyben – bár eközben sértegeti az orvosokat –, 12 százalékos reálbér-növekedést négy éven belül mindenki másnak, és éppen úgy, mint az MSZP a korábbi választások előtt, megígéri az élőmunka terheinek csökkentését.
Elődei pontosan ugyanezeket az ígéreteket tették, majd a választások után pontosan az ellenkezőjét valósították meg. Többek között éppen ennek a következménye lett az, hogy mára a magyar lakosság átlagos életszínvonala az 1978. évi szintre süllyedt vissza. Az egészségügyben pedig egyenesen robbanásveszélyessé vált a helyzet. Hiszen a nyomorszintre süllyesztett orvosok és ápolók tömegesen hagyják el az országot vagy a pályát. Nem csoda, hiszen 2009-ben kevesebb pénzt kapott a kórházi fekvőbeteg-ellátás, mint amennyit a BKV-ból kiloptak! Ezek után ki hihet még bármilyen új MSZP-s jelöltnek?
Az életszínvonal javítására tett ígéret azért is hiteltelen, mert ehhez a hazai cégek helyzetbe hozására, a hazai piac szerepének növelésére lenne szükség. Mesterházy viszont – ugyanúgy, mint párttársai – a külföldi tőkétől és annak exportjától várja az ország „modernizációját”. Valószínűleg éppen ezért nem zavarja, hogy párttársa, Katona Tamás szerint nincs szükség Magyarországon egymillió új munkahelyre, amit a Fidesz a hazai kis- és közepes vállalkozások támogatásával és vidékfejlesztéssel akar elérni. Az életszínvonal emeléséhez egyébként elengedhetetlen lenne a gazdasági versenyképesség javítása. Már csak azért is, mert az is a nyolc év hozadéka, hogy gazdasági versenyképességünk drámai mértékben romlott. Az IMD Gazdaságkutató legutóbbi, 2009. évi elemzései szerint a vizsgált 57 ország között Magyarország a 2005. évi 31. helyről 2009-re a 45. helyre csúszott vissza. Ennek fő okaként a kutatók a kormányzati munka minőségének felgyorsult leromlását említik. E tekintetben ugyanis Magyarország a 2005. évi 31. helyről az 50. helyre zuhant. Ez arra figyelmeztet, hogy csak 7 olyan ország van a vizsgáltak között, amelyben a kormányzás színvonala a miénknél is rosszabb. De akkor mit lehet várni attól a jelölttől, aki mögött ugyanaz a régi csapat áll, amely ezeket az „eredményeket” produkálta?
Mindezek után pedig az már a felelőtlenség határát súrolja, hogy 2014-re – azaz szűk négy év múlva – Mesterházy euróbevezetést ígér a nemzetnek. Ez egyrészt teljesen irreális, másrészt pedig senkit sem hoz lázba, mint ahogyan az sem, hogy „politikai otthont” kínál a „liberális demokratáknak”. Talán megnyerőbb programpont lenne, ha azoknak ígérne otthont, akik az MSZP felelőtlen kormányzása miatt elvesztették az otthonukat, és az utcára kerültek.
Mindenesetre Mesterházy Attila azt már tudja, hogy az ország „politikai, gazdasági és demokratikus válságban van”. Arról azonban mélyen hallgat, hogy ki juttatta oda. Mint ahogy azt is jól titkolja, hogy az ő vezetése és a régi csapat kombinációja hogyan lenne képes ezen a helyzeten változtatni. Helyette EU-s pénzek bőséges felhasználásával, úgy is mondhatnánk, hogy pocsékolásával naponta többször, fizetett reklám formájában bizonygatja az MSZP-kormány, hogy mekkora eredményeket ért el. Azaz EU-s és adófizetői pénzből kampányol a kormány az MSZP-nek. Vagyis folytatja a gátlástalan pocsékolást. Az eredmények, ha lennének, magukért beszélnének. Nem marketingtrükkökkel kellene látszatukat kelteni. Ez legalább olyan cinikus, mint a „kegyeleti támogatás” ígérete az időseknek. Mesterházy Attila választási kampánya ezért hiteltelen. Csak azt bizonyítja, hogy nagyon szeretné, ha a hatalom a saját csapata kezében maradna, akik közül a többségnek az okozott anyagi és erkölcsi károk miatt már régen le kellett volna mondania. De nem tették. A hatalomhoz az utolsó percekig ragaszkodnak. Úgy, ahogyan a botrányhalmazon miniszterkedő Szekeres Imre teszi. Mert az MSZP-sek nem vonatkoztatják magukra Papp Jenő híres mondását: „A politikusok azért politizáljanak, hogy elvek és eszmék érvényesüljenek, és ne azért, hogy ők érvényesüljenek – értsd: gazdagodjanak, rangokat és üzleteket szerezzenek”. (A mai Magyarország erkölcstana, 1934.)

A szerző közgazdász, egyetemi tanár