Elszámolás a múlttal

A múlt igazságtalanságai és bűnei ellen nem az elhallgatás jelent megoldást, hanem az utókor igazságérzetének érvényesítése – vallja a Magyar Nemzetnek adott interjúban Szabó László, az Erdélyi Unitárius Egyház átvilágítást koordináló bizottságának tagja. A Kolozsvár közeli Szind községben szolgáló lelkész szerint az erdélyi protestáns egyházak közös átvilágítási folyamatának célját nem a személyes lejáratások és nyilvános megalázások képezik, hanem a közelmúlttal való igazságos elszámolás.

Felgyorsul a lusztráció? A román törvényhozás arra készül, hogy a rendszerváltás után húsz évvel elfogadja a köztisztségeket betöltő személyek átvilágításáról szóló törvényt, amely 2006-ban, miután már a szenátus megszavazta, mellékvágányra került. Roberta Anastase, a bukaresti képviselőház elnöke az 1989. december 21. elnevezésű forradalmárszervezet elnökével, Teodor Mariesszel folytatott keddi megbeszélését követően bejelentette, megállapodtak a lusztrációs jogszabály elfogadásának menetrendjében, és az alsóház legkésőbb május 20-ig jóváhagyhatja a törvényt. A bejelentés hatására a román forradalmár közölte, abbahagyja az 1989-es forradalom ügyében zajló per dokumentumainak titkosítása miatt 78 napja tartó éhségsztrájkját (a román kormány nemrég az adatok titkosságát is feloldotta). A romániai átvilágítás atyjaként közismert Constantin Ticu Dumitrescu által már a kilencvenes évek elején kidolgozott lusztrációs törvénytervezet gerincét a Temesvári Kiáltvány 8. pontja képezi, amely kimondja, hogy a kommunista hatalomban és elnyomó szerveiben szerepet vállaló személyek tíz évig nem tölthetnek be köztisztségeket. A forradalmárszervezetek máris jelezték, hogy módosító javaslatokat terjesztenek a jogszabályhoz. Ion Iliescu volt államfő azonban határozottan elutasítja a lusztrációs kezdeményezést, amely szerinte olyan „ceausista” törvénytervezet, amelynek nincs helye a jelenlegi demokratikus környezetben. (MN)

Kezdeményezésére közös átvilágítási és közelmúlt-kutatási szakmai egyeztető fórumot hoztak létre az erdélyi protestáns egyházak. Mi a konkrét feladata a testületnek, mi teheti eredményesebbé a munkát az eddig külön-külön végzett múltfeltárásnál?
– Az elmúlt tíz-húsz évben az erdélyi protestáns egyházakban többnyire beindult egyfajta átvilágítási folyamat. Néhányan, akik ebben szerepet vállaltunk, célszerűnek tartottuk egy olyan fórum létrehozását, amelyen tapasztalatot cserélhetünk a közös szakmai kérdésekről. Együttműködésünknek nem feltétele és nem is célja az egyházankénti megoldások egységesítése, így tiszteletben tartjuk minden testvéregyházunk sajátos viszonyulását a közelmúlttal való szembenézés kérdésköréhez. A március 12-én megalakult Szakmai Egyeztető Fórum szervezett lehetőséget biztosít az erdélyi magyar egyházak átvilágítással és közelmúltkutatással megbízott munkacsoportjainak a szakmai tapasztalatok kölcsönös ismertetésére, az állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának összehangolt feltárására, vagy akár közös kutatói, tájékoztatási és kiadói tervek megvalósítására is. Nyilvánvaló, hogy szakmai együttműködésünkkel többre megyünk, mint kizárólagos külön utakon járva. A fórum létrehozásában az Erdélyi Református Egyházkerület és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint az unitárius és az evangélikus-lutheránus egyházak vállaltak szerepet.
– A román állambiztonsági szervek a kommunizmusban fokozott megfigyelés alá vonták az erdélyi magyar történelmi egyházakat. Mi volt a papság, a hívek megfélemlítésének, illetve beszervezési kísérletének legelterjedtebb módszere? Mi történt azokkal, akik megtagadták az együttműködést?
– A teljhatalmú állambiztonsági szervek egyénre szabottan válogattak a módszerekben, s a zsarolástól kezdve az anyagi juttatásokon át a testi erőszak alkalmazásáig terjedt az „eszköztáruk”. Az egyházi emberek egy része üldöztetése ellenére helytállt hivatásában, sőt esetenként példásan szembeszegült az elnyomó rendszerrel. Más egyházi emberek kényszerűségből vagy gyarlóságból együttműködtek a rendszer fenntartóival. A részleteket az egyházi közelmúltkutatással megbízott történész kutatócsoportunk hivatott kideríteni, amelynek feladata az állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának feltárása tudományos igényességgel.
– Miként ülteti gyakorlatba az Erdélyi Unitárius Egyház a belső lusztrációt, például milyen következményekkel jár, ha egy lelkészről, egyházi tisztségviselőről kiderül, hogy besúgó volt?
– Az egyházi átvilágítás célját nem a személyes lejáratások és nyilvános megalázások képezik, hanem a közelmúlttal való igazságos elszámolás. A múlt igazságtalanságai és bűnei ellen nem az elhallgatás jelent megoldást, hanem az utókor igazságérzetének érvényesítése. Ugyanígy a múltbeli vétkek megbocsátásának előfeltétele azok megbánása az elkövetők által. Ezen alapelvek jegyében szabályozta egyházunk az átvilágítást. A folyamatot koordináló bizottságunk az egyéni iratgyűjtemények és más szakmai anyagok tanulmányozása alapján összeállítja azoknak a személyeknek a jegyzékét, akik esetében feltételezhető az államvédelmi szervekkel való együttműködés valamelyik formája a következők közül: amikor az együttműködés indoka a rosszindulat volt; amikor kárt okozhatott másoknak; amikor az államhatalmi rendszer iránti lojalitásból fakadt; amikor az együttműködő jutalomként anyagi juttatásokat vagy más előnyöket élvezett. Az előbbi esetekben kötelező az érintett személyek meghallgatása. Amennyiben a bizottság fenntartja a meghallgatás okát képező feltételezést, akkor az érintett személy köteles bocsánatot kérni mindazoktól, akiknek együttműködésével kárt okozott. Az előbbiekkel párhuzamosan a bizottság megvizsgálja a jelenlegi egyházi tisztségviselők és hivatalnokok korábbi jelöltségi nyilatkozatait, amelyekben a 2001 utáni egyházi választásokon vallottak színt az államvédelmi szervekkel való esetleges kapcsolataikról. Amennyiben eltérés tapasztalható a nyilatkozatokban foglaltak és a másfajta szakmai anyagok alapján feltételezhető tények között, akkor az érintett személyek kötelesek lemondani a hamis nyilatkozattétellel elnyert tisztség vagy hivatal betöltéséről.
– Az egyházi átvilágítás terén úttörőnek számító Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben számtalan kritika övezi a Tőkés László volt püspök által végzett múltfeltárást, amelyet többen boszorkányüldözésnek neveznek. Mi az oka ennek az ellenállásnak?
– Mondhatni természetes, hogy az egyházi átvilágítás borzolja az érintett személyek kedélyét, ami esetenként durva ellentámadásokhoz vezet. Az ok tehát az ellenérdekeltségben keresendő.
– Az erdélyi római katolikus püspökségek nem kívánnak részt venni az átvilágításban. Attól tartanak, hogy manipulálják a Securitate irattárát vizsgáló országos tanács dokumentumait, vagy nem akarnak ítélkezni senki fölött. Miként kommentálja ezt az elzárkózást?
– Az egyházközi Szakmai Egyeztető Fórumban való részvétel lehetőségét figyelmébe ajánlottuk minden testvéregyházunk vezetőségének. A római katolikus egyházmegyék elöljárói megfontolták a szakmai együttműködésre vonatkozó ajánlatunkat, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem vesznek részt a kezdeményezésünkben. Mi elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a döntésüket, ami azt is jelenti, hogy nem minősítjük és nem magyarázzuk az álláspontjukat. Meggyőződésem, hogy ettől az állásponttól függetlenül a felekezetközi élet más területein ugyanúgy folytatódik egyházaink együttműködése, mint eddig.