Kovács Katalin olyannyira nem vette komolyan a hét végi rangsorolót, hogy egyetlen számában, kétszáz egyesben is csak a B döntőig jutott. Igaz, edzője, Csipes Ferenc előzetesen sem rejtette véka alá a véleményét. Csak azért indulnak, mert kötelező, lecsónakázzák a versenyt. Így is tettek. Storcz Botond azzal büntette őket, hogy a Világkupára csak azon olimpiai számokban nevezte be Kovácsot és társait, Szabó Gabriellát és Kozák Danutát, amelyekben világbajnoki címvédők. „Feri megkeresett, hogy Kati ezer egyesben és Janics Natasával párosban is szeretne indulni, de értékelhetetlen volt a teljesítményük Szolnokon” – árulta el az érdeklődésünkre a kapitány. Az elmúlt évtized legsikeresebb magyar női kajakosa így „csak” ötszáz egyesben és négyesben száll vízre Szegeden.
Vereckei Ákos becsülettel végiglapátolta az idénynyitó viadalt, egyesben elindult kétszáz, ötszáz és ezer, kettesben pedig ezer méteren, s az eredeti tervei szerint még az új számban, ötezer méteren is kipróbálta volna magát, de csak K–2 ezren szerepelt jól, Kammerer Zoltánnal elsőként végzett. Szólóban kétszázon hatodik, ezren nyolcadik, s ami különösen csalódáskeltő, egykori nyerő számában, ötszázon kilencedik lett. Ezen a távon, két évet leszámítva, 1998 óta egyeduralkodó. 2006-ban Benkő Zoltán győzte le, tavaly pedig önszántából adta át a lehetőséget másoknak, szólóban nem versenyzett. A gyenge teljesítményére semmi sem utalt, hiszen tavasszal jó formában evezett, a válogatottak közös edzőtáborában például megnyerte a háromszor kétezer méteres felmérőt. Ám a mai világban már egy kisiklás is végzetes lehet.
Storcz Botond a hét végén ugyanis még azt tervezte, hogy szétszedi a Kammerer, Vereckei duót, s Kammerert Szalai Tamással nevezi be a Világkupára. Ami nem lett volna alaptalan, hiszen Kammerer mögött a huszonkét éves Szalai, az új nemzedék legígéretesebb tagja szerepelt a legjobban a rangsorolón. Csakhogy ha két olimpiai bajnok évtizedes tapasztalattal a háta mögött úgy dönt, hogy összeülnek, s nyernek is, akkor több mint illetlenség megvonni tőlük a bizalmat. Ezt belátta Storcz is, de a felkorbácsolt hullámok nehezen csitulnak.
– Ha féltem volna a kihívástól, akkor másokhoz hasonlóan megtehettem volna, hogy csak kétszáz egyesben és ezer párosban indulok – kezdte Vereckei. – A verseny előtti utolsó időmérőn én teljesítettem a legjobban a csapatból, bizakodva vártam a rajtot. Pontosan magam sem tudom, hogy szombaton ezer egyesben miért mentem gyengén. Gyomorrontással küszködtem, talán az öt futam is sok volt egy nap, de vigasztalt, hogy legalább a párosunk jól muzsikált. Nagyon megviselt, amikor szombat este értesültem a kapitány tervéről. Egész éjszaka hánykolódtam, nem tudtam aludni, másnap az előfutamokban még helytálltam, de az ötszázas döntőre elfogyott az erőm. A napokban megkapom a laborvizsgálati eredményt, attól talán okosabb leszek. Természetesen az a célom, hogy a Világkupán bizonyítsak a kapitánynak.
Vereckei, továbbá Kammerer és Kucsera Gábor edzője, Sári Nándor a tanítványánál keményebben fogalmazott:
– Eddig elég volt nyerni, mostantól, úgy látszik, már az sem mindegy, hogy mennyivel. Legalábbis ha az én versenyzőimről van szó. Amikor szét akarta szedni Kammerert és Vereckeit, megmondtam a kapitánynak, vállalom, hogy a Világkupán négy másodpercet vernek a Szolnokon második Holpert, Szalai kettesre. Úgy érzem, személyes ellentét vezérli a kapitányt, amire egyikünk sem szolgált rá.
Storcz Botond ezt cáfolja, mindenesetre érdekesen alakulnak a személyes kapcsolatok. Storcz kettesben Kammererrel, négyesben pedig rajta kívül Vereckeivel és Horváth Gáborral lett összesen háromszoros olimpiai bajnok – Sári irányításával. Azóta Storczból kapitány lett, s az új szerepet nem csak neki kell tanulni. A többieknek is: hogyan kell hozzá idomulni.
origo.hu
Adománygyűjtést szervez az MTVA Parajdért és Székelyföldért
