Az ön neve mostanában mind gyakrabban forog közéleti fórumokon és a sajtóban is. Egyrészt fölvetik, hogy várhatóan az új igazságügyi tárca közigazgatási államtitkára lesz, másfelől azt állítják, hogy ugyan jelentős ügyvédi irodát vezet, de ügyvédként külföldi, adott esetben offshore cégeket képviselt. Mi igaz ebből?
– A leendő kormánytisztviselők különböző újságokban közölt névsorai találgatások, velük kapcsolatban érdemes megvárni a kinevezéseket. Mindemellett – sokakkal együtt – magam is készen állok arra, hogy amennyiben alkalmasnak találnak, részt vegyek a magyar közigazgatás fejlesztésében, működőképességének helyreállításában. Ám hogy felkérnek-e bármilyen tisztségre, az később derül ki. Az ember életében csak néhány nagy bizonyítási alkalom nyílik, ez most ilyen. Hiszem, hogy a XXI. század elején egy ország, egy nemzet erejét, tekintélyét és eredményességét alapvetően befolyásolhatja, mennyire ütőképes a közigazgatási szervezete. A közigazgatási államtitkári posztot ennek ellenére nem tartom olyannak, amelynek kapcsán politikai közszereplővé válna bárki is. Amikor az első Orbán-kormányban két évig ilyen munkakört töltöttem be, senki sem közölt velem nagyinterjút, és ez így helyes. Úgy gondolom, hogy az ilyen megnyilatkozás a politikusok dolga, a közigazgatási államtitkár csendben, de keményen a háttérben működjék. Ahogy mondani szokták lent a gépházban, mert csak egy kellő nyomatékkal haladó hajót lehet jól kormányozni.
– Mondja, hogy csendesen szeretné tenni a dolgát, kérésünkre most mégis vállalta az interjút. Meggondolta magát?
– Úgy döntöttem, mielőtt különböző emberek rám ragasztják a szarvakat és a patát, vagyis szabályszerű ügyvédi működésemet kétes gazdasági megfontolásokkal hozzák összefüggésbe, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is ismernének, érdemes elmondanom, ki is vagyok, s mivel foglalkozom. Ezzel talán nemcsak magamnak használok, hanem azoknak is, akik a versenyszférából érkeznek a közszolgálatba.
– Úgy látja, hogy a nyilvánosságban politikai szereplővé kívánják előléptetni?
– Tapasztalatom szerint újabban kifejezetten kutatnak ügyvédi tevékenységemmel összefüggésben. Olvastam már azt is, hogy offshore közeli személy, sőt lovag vagyok. Vádaskodásuk lényege az, hogy ügyfeleim között külföldi, vagy akár offshore cég tulajdonában álló, de magyar székhelyű társaság is akad. Több olyan megbízásom volt és van, amely jelentős, piacvezető üdítőitalcégtől, élelmiszer-kereskedelmi vagy építőipari, fejlesztő vállalkozástól származik. Ezek inkább rangot és elismerést adnak. A legtöbb gazdasági joggal foglalkozó ügyvédi irodához hasonlóan az én irodámnak is van olyan magyar székhelyű ügyfele, amelynek tulajdonosai között külföldi vagy úgynevezett offshore cégek is vannak. Ám ez nemcsak hogy nem jogellenes, hanem az ennél szigorúbb ügyvédi etikai normákat sem sérti. Nekem személy szerint nincs offshore társaságom, ha már beszélünk róla.
– Életrajzából annyi tudható, hogy ön Budapesten jogot végzett, egyetem mellett dolgozott a Magyar Televízió hírszerkesztőjeként, hallgatói majd doktoranduszvezető volt, 1999-ben miniszteri biztos, majd közigazgatási államtitkár lett. Hogyan folytatta ezután?
– Kormányzati szerepem 2002. május 29-én fejeződött be. Októberben Bártfai Bélával, a Miniszterelnöki Hivatal korábbi közigazgatási államtitkárával létrehoztuk a Magyary Zoltán Közigazgatási Törzsasztalt. Ez máig egyfajta szakmai fóruma az 1998– 2002 között közigazgatási vezető tisztséget vállaló szakembereknek, de persze akkor, 2002-ben betöltött bizonyos mentálhigiénés feladatot is. Bár sokan néztek a Magyary törzsasztalra úgy, mint titkos összeesküvésre – többeket például azért mentettek fel beosztásukból, mert eljöttek a találkozóinkra –, ám kezdeményezésünk civil jellegű volt és maradt.
– Bártfai Bélát Berkecz Máriával együtt a Medgyessy-kormány idején alaptalanul perbe fogták. Lapunk számolt be először arról, hogy a bíróság bűncselekmény hiányában felmentő ítéletet hozott. Önt milyen hátrány érte?
– Magyar Bálint, az oktatási tárca akkori vezetője, illetve kollégái még 2002 nyarán számos sajtótájékoztatót tartottak, és több pontból álló feljelentés benyújtásával fenyegetőztek. Ugyanakkor még azt sem tették meg, hogy valóban a nyomozó hatósághoz fordultak volna. Ha büntetőeljárás is következik, módom lett volna rá, hogy védekezzek. Sajtókampánnyal és körtelefonokkal egy éven át ellehetetlenítettek. Feltételezésem szerint céljuk részben az volt, hogy egyszer és mindenkorra elvegyék azoknak a közigazgatási szakembereknek a kedvét, akik nem egy meghatározott körből érkeztek. Sok értékes kollégára ma ezért sem számíthat az új kormányzat.
– Ön mint a Pokorni Zoltán, majd a Pálinkás József által irányított oktatási tárca államtitkára nyilván belelátott az ügyekbe. Ugyanez elmondható volt más hajdani közigazgatási vezetőkről is, nem ez lehetett a háttérben?
– A lejárató kampányt szervező személyek szerintem abból indultak ki, hogy a közigazgatási államtitkároknak vannak olyan információi, amelyekkel a politikusokig is el lehet jutni, erre voltak célozgatások is. A politikai vezetők bizonyos szabályok keretei között egymással küzdenek, ez a politika egyik lényegi eleme. Ám 2002 májusától, új fejleményként, a közigazgatást elkezdték büntetőügyekkel szétzilálni, kriminalizálni. Az érintettek – köztük jómagam – nem tudtunk érdemben védekezni, hiszen nem voltunk közszereplők. Az egyik legtovább tartó ügyben a múlt év végén a Legfelsőbb Bíróság igazat adott a jogi álláspontomnak. Elnézést kérő nyilatkozatot ugyanakkor nem kaptam azoktól, akik engem alaptalanul vádoltak.
– Ön szerint megakadályozható, hogy a leendő közigazgatási apparátust vádaskodásokkal szétverjék?
– Elébe kell menni annak, hogy az újonnan felálló kormányzatban feladatot vállaló embereket ismét méltánytalanul támadják. Kritikával bátran illethetnek, de csak a szakmai tevékenységünk alapján. A magam esetét említve: ha azt hozzák fel, hogy egy ügyvédi iroda milyen ügyfeleket képviselt vagy képvisel, az az ügyvéd számára kezelhetetlen helyzetet teremt. A jogi képviselő semmilyen módon nem minősítheti az ügyfelét, sőt érdemben nem is nyilatkozhat róla, csak az ügyfél érdekei szerint. Gondoljunk bele, hova vezethetne, ha egy büntetőjogi praxist folytató kolléga vállalna közfeladatot. Ügyvédi irodánk sok közintézménynek, jelentős cégnek, magánszemélynek dolgozott az elmúlt hét évben. Tettük a munkánkat, és azt hiszem, közmegelégedésre.
– Ismeretes, hogy ön részt vett a közigazgatás új szabályrendszerének kimunkálásában.
– Sokan dolgoztak és dolgoznak azon, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben a közigazgatás minél hamarabb visszanyerje tekintélyét, hatékonyságát. Szakértőként ennek én is részese voltam, de az ügyeknek a politikusok a főszereplői, akik felvállalják és viszik a vitákban ezeket az új törvényeket. A következőkben sor kerül új eljárási szabályok megalkotására, egy hatékonyabb, feszesebb központi közigazgatás kialakítására. Érdemes megemlíteni, hogy az előző kormány megszüntette a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár tisztségét. Nem véletlenül voltak tétovák, határozatlanok, működésképtelenek a minisztériumok. A napokban elfogadott törvény visszaállítja a közigazgatási államtitkári és a helyettes államtitkári posztot. A jogszabály már megjelent a Magyar Közlönyben. Nincs tehát akadálya annak, hogy az új közigazgatási vezetők a kormány eskütétele után a legrövidebb időn belül munkához lássanak, reményeim szerint a haza üdvére és a közjó szolgálatában.
origo.hu
Kiderült, ki lehetett az ukrán kémbotrányban érintett magas rangú magyar katonai vezető
