Fél óra múlva hasnyálmirigy-daganatot operál Bursics Attila, az egyházi kórház sebészeti osztályának vezető főorvosa. Ő az első beszélgetőtársunk abban a Frankel Leó utcai épületegyüttesben, amelyet 2000-ben szolgáltatott vissza az állam eredeti tulajdonosának, a Betegápoló IrgalmasRendnek.
– Stresszel a műtőasztal mellett? – kérdezzük Bursics Attilát.
– Csak az adrenalinszintem emelkedik, azt viszont igyekszem a teljesítményem növelésére fordítani – feleli a sebész. De van másik válasza is:
– Üres a raktár, sokszor csak az utolsó pillanatban tudjuk megvenni az alapellátáshoz szükséges kellékeket. Arra megy el az energiánk jelentős része, hogy a megfelelő időben minden a megfelelő helyen legyen. Hát ez az, ami olykor megdolgoztatja az ember koronáriáit…
Mosolya azt jelzi, egyelőre nincs baj a szívkoszorúereivel. Pedig, amint halljuk, évente 1200 műtétet végeznek Bursics doktor osztályán. Ráadásul itt nagyobb a sebészettechnikailag fajsúlyosabb – másutt nem vállalt – esetek aránya. Értelemszerűen ezek drágább operációk, miközben az ország minden tájáról hozzájuk forduló betegeket is ellátják. Az irgalmasok által fenntartott intézmény mégsem számít nagyobb támogatást élvező, kiemelt kórháznak.
– Jelenleg egy lágyéksérvműtétet is csak október végére tudunk vállalni – taglalja a főorvos. – Nem így volt ez korábban, csakhogy az utóbbi forráskivonások az ágazatból oda vezettek, hogy hat hétről fél évre emelkedtek a jóindulatú betegségek műtételőjegyzései. A daganatos betegségek operációira is már négy hetet kell várni.
Ellenpontként a doktor megemlíti az egyházi kórház egyik büszkeségét, az épület két szintjén található, összesen öt részből álló új műtőblokkot, amelyben a sok külső nehézség ellenére is öröm dolgozni.
– Az mentett meg minket, hogy a krónikus betegeink nem mentek el Molnár Lajos miniszteri „reformjai” kedvéért máshova, ragaszkodtak az itteni orvosokhoz – mondta el Géher Pál professzor, az egyik reumatológiai osztály vezetője.
Óriási sérelem érte 2006–2007 táján a katolikus kórházat, ahogy a többi felekezeti intézményt is. Jellemző adat, hogy míg az állami-önkormányzati kórházakat átlagosan 20, addig az egyházi kórházakat 30 százaléknyi aktívágyszám-csökkentésre kényszerítette a liberális egészségügyi tárca. Az „ágyszámreform” mellett az ellátási területek elvétele is sújtotta az itteni reumatológiát. A korábbi egymillió ember helyett most csak 15 ezer tartozik ide. A három ilyen osztály közül az egyiket be kellett zárni.
– A sor legvégére állítottak minket, pedig az ország huszonegy biológiai terápiás centruma közül a miénk számít a második legrangosabbnak – jegyezte meg Géher Pál. – Ez az anyagi hátránnyal járó diszkrimináció is okozza, hogy ápolónővéreink bizonyos hányada elvándorol, cserélődik. De kétharmaduk dicséretesen kitart. A reumatológián szóba kerül az irgalmas rendi kórház balneo-, hidro- és elektroterápiája és a kitűnő, negyvenfős gyógytornaszolgálat. A diagnosztizálás és gyógyítás több eleme itt „high-tech” színvonalú. Fontos fegyvertény, hogy az általános kórházi háttér okán minden ágazatra kiterjedő mozgásszervi központként működhetnek. Bármilyen mozgásszervi beteget ki tudnak vizsgálni, el tudnak látni. Sőt azokat a betegeket, akikről kiderül, hogy magukra maradtak, és válsághelyzetben vannak, a kórház lelkigondozói hálózatához és önkéntes segítőihez irányítják.
Kell hogy legyen jövője egy olyan kórháznak, amelynek épületei alatt tucatnál is több gyógyforrás folyik. Amikor megtekintjük a nagyrészt már helyreállított, de még üres törökfürdőt, amelyet Musztafa pasa 1570-ben emelt, ezt látjuk igazolva. A fizetős vendégek majdani fogadása hozzájárulhat az egyházi kórház anyagi nehézségeinek csökkenéséhez.
A katolikus kórház hátrányos megkülönböztetéséről szóló példákért Tomcsányi János professzor kardiológiai osztályát kell felkeresni.
– Pacemaker-beültetést is végzünk, a diagnosztizáláshoz koszorúérfestést, bárhol Nyugat-Európában megállná a helyét a mi semmiből létrehozott osztályunk. És mégis elvették 2006-ban az ellátási területünket – említi Tomcsányi János. – Szétdarabolták és elosztották a Margit- és a János-kórház között, növelve az ottani zsúfoltságot, pedig az említett intézmények alsóbb ellátási szintet képviselnek, velünk ellentétben szívkatéteres laboruk, elektrofiziológiai laboruk sincs.
A kálvária folytatódott. A kardiológus elmondja, hogy bár 2007 őszén visszakapták ellátási területüket, ám az ezt megillető finanszírozás azóta sem került vissza. Tehát a legutóbbi, Székely Tamás nevéhez fűződő egészségügyi kormányzat sem volt egyházbarát.
Az irgalmasok közben, négy másik budapesti kórházzal együtt, kiveszik részüket az infarktusos betegek ügyeleti ellátásából.
– Szívesen tesszük ezt, de képzeljük el azt a helyzetet – meséli Tomcsányi –, hogy egyhavi pénzügyi keretünknek akár egyharmada is elmegy az ilyen ügyeletek teljesítésére. Így aztán van, hogy a hó végén tíz nem sürgősségi esetet kell félretolnunk, holott lehet, hogy infarktust megelőző állapotokról van szó. Érthetetlen, hogy az infarktus is beletartozik a csak elvileg megszüntetett teljesítményvolumen-korlátozás rendszerébe.
További diszkriminációt is említ: az ország 16 elektrofiziológiai labora közül egyedül ennek a keresztény kórháznak nem engedélyezik, hogy újraélesztő készülékek beültetését is vállalhassák.
A fejlesztésekből azonban itt sem maradtak el. Ma már az irgalmas rendi kórház számítógépes képernyőin, internetről lehet „élőben” megtekinteni egy-egy nagy kockázatú páciens szívműködését.
A Budai Irgalmasrendi Kórházban az ortopédiai osztály vezetője egyben az orvos igazgató. Lakatos Tamás szerint a hírhedt TVK – teljesítményvolumen-korlát – helyetti újabb finanszírozási „módi”, az EMAFT – előre meghatározott finanszírozás – semmi javulást nem jelent. Töretlenül csökken az állami pénz. Az elmúlt egy évben tapasztalható forráskivonás vezetett ahhoz, hogy az orvosok többsége tavaly novemberben egy évre lemondjon, méghozzá önként, fizetése egynegyedéről.
– Ezzel igen nagy áldozatot hozott ez a kitűnő orvosgárda, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az egyházi közintézmények dolgozói még csak nem is közalkalmazottak – mondja az orvos igazgató. Az ellentmondás, amelyet elénk tár, jól jellemzi a helyzetet. Az ortopédiai osztályon az orvosok feleannyit tudnak operálni, mint 2008 előtt. Az ok természetesen a betegellátás romló anyagi helyzete. Eközben viszont nő a várólista, mivel a sürgőssé váló műtétek miatt az ízületi kopásban szenvedő betegeknek várakozniuk kell a protézis beültetésére.
Egy kirívó történetet Bene Krisztián, a katolikus kórház főigazgatója is megoszt lapunkkal. Az úgynevezett egészségügyi reform következtében meg kellett szüntetniük a legmodernebb eszközökkel újonnan felszerelt, jó hírű szemészeti osztályt. Azóta csak szemészeti ambulanciája van a kórháznak. Molnár Lajos korábbi miniszter személyesen ígérte meg a főigazgatónak, hogy felszereltségére tekintettel ez az egyházi kórház is részesül majd az egynapos szemsebészeti ellátás pályázatából. Nem így lett; ellenben olyan magáncégek is kaptak a szóban forgó ellátásra kvótát– és vele egészségpénztári finanszírozást –, amelyeknek még csak telephelyük sem volt, nem hogy technikai feltételrendszerük.
– Hidegen hagyta az eddigi kormányzatot, hogy mekkora társadalmi haszna van az egyházi kórházaknak, amelyek elhivatott önkénteseket, sőt nem állami forrásokat vonnak be a gyógyító munkába – állapítja meg Bene Krisztián. A nem állami források alatt mindenekelőtt a Betegápoló Irgalmasrendet érti, amely már milliárdokat juttatott az épületek felújítására. Itt említi meg a hívek adományait is, amelyeket nagyon fontos tételnek nevez a mindennapos működési költségproblémák kivédésére. (A kórház számlaszáma: 10300002-20109857-70073285.)
– Egyre szűkülő lehetőségek között próbálunk meg talpon maradni, újra és újra az egyensúlyunkat megtalálni – summázza Bene főigazgató. – Reméljük, hogy az új kormány hozzánk való viszonyulása jobban fog hasonlítani arra az irgalmasságra, amivel mi fordulunk betegeinkhez.
origo.hu
Súlyos galandféreg-fertőzés terjed Magyarországon
