Köhler utódját keresik Merkelék

Június 30-án választják meg Németország új elnökét. Egy nappal Horst Köhler államfő váratlan lemondása után erről döntött tegnap Norbert Lammert parlamenti elnök, aki a hónap utolsó napjára hívta össze az elnököt megválasztó szövetségi közgyűlést.

Az 1244 tagú testületben többségben vannak a kormánykoalíciós pártok, azaz a konzervatív CDU és a CSU, valamint a liberális FDP képviselői. Ebből kiindulva Angela Merkel kancellár már jelezte, hogy a koalíció kíván javaslatot tenni az utód személyére. A kancellár ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy sikerül olyan jelöltet találni, aki elfogadható lesz az ellenzéki pártok számára is. Merkel – aki a CDU elnöke is – megkezdte a tárgyalásokat a másik két koalíciós párt vezetőjével. A sajtó már lehetséges utódjelölteket is említett, köztük Wolfgang Schäuble pénzügyminisztert, Edmund Stoiber volt bajor miniszterelnököt, a CSU korábbi elnökét, az ugyancsak bajor, egykori konzervatív politikust és elismert pénzügyminisztert, Theo Waigelt, továbbá jelenlegi konzervatív tartományi miniszterelnököket. Az állítólagos listán szerepel Norbert Lammert, a Bundestag konzervatív elnöke is, aki – a sajtó szerint – Schäuble mellett az egyik legesélyesebb jelölt lehet.
Az ellenzéki pártok jelezték, hogy megvárják a kormánykoalíció javaslatát, és azután döntenek arról, hogy saját jelölttel állnak-e elő. 2004-ben és 2009-ben egyaránt önálló jelöltet állítottak a konzervatív pártok és a szabad demokraták által támogatott Horst Köhlerrel szemben, és jelöltjük mindkét esetben a szociáldemokrata Gesine Schwan volt, aki mindkét alkalommal alul maradt. Sigmar Gabriel, a legerősebb ellenzéki párt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke egy, az MTI által idézett keddi interjúban követelte, hogy az ellenzéket is vonják be a jelölt kiválasztásába. Ellenkező esetben ezúttal is önálló jelöltet állítanak – fűzte hozzá az SPD vezetője, aki úgy vélekedett, hogy egy pártok felett álló, a lakosság körében nagy tiszteletnek örvendő személyre lenne szükség.
A sajtó szerint konszenzusos jelöltre kevés az esély. Általános volt a vélekedés, hogy a korlátozott elnöki jogkörök ellenére is Németországnak köztiszteletben álló, tekintélyes államfőre van szüksége, aki – Köhlerhez hasonlóan – egyaránt szót ért a politikai és a gazdasági vezetőkkel, és élvezi a lakosság támogatását. Az alkotmány értelmében a lemondott államfő helyett az elnöki teendőket átmenetileg a parlament felsőházának elnöke – jelen esetben a szociáldemokrata Jens Böhrnsen – látja el.