Az árvízi károk elhárításának irányításával, a védekezés megszervezésével kezdte meg munkáját Borsod megyében. Mit tapasztalt? Milyen állapotban találta a katasztrófavédelem és a rendvédelmi szervek reagáló képességét?
– Rendkívüli, eddig még nem ismert méretű árvízre kellett reagálnunk, mert az előrejelzések szerint a természeti katasztrófa nem megfelelő kezelése több mint százmilliárd forintos kárt okozott volna. Tizenhétezren vettek részt a megelőzésben és elhárításban. Az első négy órában hétezer-ötszáz rendőr érkezett a területre. Az állomány mozgatásával nem voltak jelentős gondok, azonban a területek felosztásával, a védekezéshez szükséges eszközök birtokba vételével, szétosztásával és helyszínre szállításával akadtak problémák. Az állomány kiemelkedő munkával hatvan kilométer hosszan ötven-hetven centiméterrel emelte meg a védművek magasságát, és ezzel sikerült megakadályozni a folyók, elsősorban a Hernád kitörését. A rendkívüli mozgósításban a katasztrófavédelem munkatársai és a rendőri erők mellett kiválóan teljesített a honvédség, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás állománya, valamit azok a helyszínre vezényelt fogva- tartottak, akik kisebb súlyú bűncselekmények elkövetése miatt töltik büntetésüket.
*
– Mennyibe került eddig a védekezés és elhárítás, és mekkora összeggel terheli a tárcát az árvíz elleni fellépés?
– A végösszegről még nem tudok nyilatkozni, de a kárelhárítás és a védelem költségei a vis maior alap felhasználását és az ott tevékenykedő szervek kiadásait figyelembe véve már most meghaladják a tízmilliárd forintot.
– Az egyik rendőrszakszervezet azzal fordult önhöz, hogy a védekezésre kivezényelt állomány ellátása, pihentetése nem volt megfelelő. Mi a véleménye erről?
– Harcban álltunk a vízzel, az állománynak harctéri körülmények között kellett helytállnia. Az ellátás is ennek megfelelő volt. Az, hogy ilyen helyzetben szivacson kellett aludni, nem okozott problémát, mert senki sem várhatott baldachinos ágyat vagy Gundel-ebédet. Az ellátást központilag, az önkormányzatokon keresztül vagy a lakosság segítségével biztosítottuk. Mindenkinek jutott élelem, fekvőhely, és senkinek sem kellett a csillagos ég alatt a sárban, a vízben vagy a füvön aludnia.
– A miniszterelnök a hatáskörébe utalta a Nemzetbiztonsági Hivatal utódjaként működő Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat felügyeletét is, ami azt jelentheti, hogy a belügyminiszter lényegében állam az államban. Nem érzi úgy, hogy túlhatalom birtokosa lett?
– Messze nem így gondolom, mivel az unió több országában már működő, bevált formulát veszünk át. Ha megnézzük a német belügyminisztériumot, azt láthatjuk, hogy a rendőrségen, a nyomozó hivatalon, az önkormányzatokon és a titkosszolgálatokon kívül a sport területe is ehhez a tárcához tartozik, mégsem beszél senki sem miniszteri túlhatalomról.
– A szakszolgálat a feladataiból adódóan több szervezetet is kiszolgál, így a miniszternek rálátása nyílik arra, hogy más hatóságok kik ellen és milyen ügyekben folytatnak egyébként államtitkot jelentő eljárásokat. Ez sem adhat okot az aggályokra?
– A miniszter rálátását az említett ügyekben a törvény korlátozza. A hivatal és a szakszolgálat minisztériumba való integrálásával pedig erősödik az intézmények közötti információáramlás, így nagyobb hatásfokkal lehet a közrendet és a közbiztonságot nyújtani az állampolgároknak.
– A tábornoki karból szinte mindenki a személyes ismerőse, sokukkal azután is kapcsolatban maradt, hogy 2002-ben távozott a miniszteri székből. Nehezen hihető, hogy kinevezését követően nem kész vezetői névsorral a zsebében fogott munkához.
– Figyelemmel kísértem a rendvédelem területét, mert ez számomra örök szerelem, és az ember a szerelméhez hű marad. Azok az adatok, amelyekhez ezalatt hozzájutottam, bármely állampolgár számára szabadon megismerhető, a hírekből, évkönyvekből és egyéb forrásokból származó információk voltak, ám ezek kevesek az ilyen döntések meghozatalához.
– A sajtó tényként kezeli, hogy korábbi beosztottja, volt biztonsági cégének alkalmazottja, Hatala József vezérőrnagy, az ORFK egykori közbiztonsági főigazgatója lesz a rendőrség következő vezetője. Hírek keringenek a felügyelete alá helyezett Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat élén várható változásokról is…
– Ezek a kérdések még nem dőltek el. A törvény szerint a főkapitányt és a szolgálatok vezetőit a miniszterelnök nevezi ki a belügyminiszter javaslatára, úgyhogy a sajtóban megjelent hírnek, miszerint kinevezési okmányokat írtam alá, semmi értelme. Még nem tettem javaslatot vezetők személyére.
– Mikor lehet a bejelentésre számítani?
– Azon a közeljövőben tartandó összevont állománygyűlésen, ami az árvízi helyzet miatt két héttel ezelőtt elmaradt.
– Mi alapján dönt a személycserékről?
– A jelenleg is zajló teljesítményfelmérés után kiderül, hogy a vezetők miként feleltek meg a jogi feltételeknek, és a megfelelően teljesítőknek nincs okuk az aggodalomra. Nem gondolkodom politikai váltásokban, azonban az elsődleges adatok alapján már most is úgy látom, hogy nem minden vezető teljesített a tőle elvárható szaktudás szerint. A szolgálatoknál és a rendőrségen belül is olyan érdekes adatok kerültek elő, amelyek bizonyos hiányosságokra világítanak rá.
– Kik a felelősök?
– A rendőrségnek és a szolgálatoknak egyszemélyi felelősük van, de ez nem azt jelenti, hogy egy ember folyamatosan nem tette a dolgát. A területeken hiányok keletkeztek, és a vezetők ezt vagy nem vették észre, vagy nem megfelelően reagáltak rá. A megyei kapitányok szintjéig mindenképpen át akarom tekinteni a teljesítmények kérdését, csakúgy, mint a titkosszolgálatok és a büntetés-végrehajtás terén. Az árvízi helyzet miatt most kiváló lehetőség nyílik a katasztrófavédelem vezetőinek és munkatársainak teljesítményértékelésére is, mert úgy érzem, hogy ott is vannak problémák. Nem kifejezetten a katasztrófavédelemhez közvetlenül tartozó, hanem az ezzel párhuzamosan működő más területekre gondolok. Egyes szerveknek az utóbbi időszakban nagyon beszűkült a tevékenysége, mert sok esetben csak a közvetlenül elvégzendő munkára összpontosítottak, és nem komplexitásában foglalkoztak a feladataikkal.
– Kik értékelik a vezetők teljesítményét, mennyi időt szabott nekik a munka elvégzésére, és milyen irányelvek mentén dolgoznak?
– Elsősorban az államtitkárokról és a miniszteri kabinet munkatársairól van szó, de magamat sem vonom ki a feladat alól, mert úgy érzem, még értek valamit a jelentések olvasásához, a statisztikai és egyéb adatok értékeléséhez. A közös megbeszélések után én határoztam meg, hogy milyen irányelvek mentén és mit kell áttekinteni. Jelenleg a felső vezetők átvilágítása zajlik, majd a középszint következik, amelyben saját területükön már a hivatalban lévő vezetők is közreműködnek majd.
– Miért volt szükség a Köztársasági Őrezred több részre bontására és az Elnöki Biztonsági Igazgatóság néven létrehozott külön őrség felállítására?
– Úgy gondolom, hogy így lesz hatékonyabb a munkájuk, ezen kívül pedig Magyarország 2011-ben átveszi az unió soros elnökségét, és fokozott teher hárul majd a delegációk biztonságáért felelős területekre. Sok védett vezető érkezik majd, és mind a biztosításukkal megbízott egységnek, mind pedig a delegációs területnek tökéletes munkát kell végeznie.
– Az első ön ellen indított támadás nem meglepő módon a volt kormánypárt részéről érkezett. Azt vetették a szemére, hogy a közbiztonság két hét alatt történő javításáról szóló ígéreteiből semmi sem valósult meg. Így van ez?
– El kell menni a legveszélyeztetettebb területekre, körül kell nézni, és ha ezt megteszik, akkor biztosan nem fognak ilyen állításokat megfogalmazni. Aki végigjárja azokat a Borsod megyei falvakat és településeket, ahol korábban jelentős életminőségi problémákat okoztak az úgynevezett megélhetési bűnözők, azt tapasztalhatja, hogy ez megszűnt. Természetesen lopások mindig lesznek, de egészen biztos vagyok abban, hogy olyan mértékben, ahogy ez eddig történt, többé sem ott, sem máshol nem fordulnak elő.
– A parlamenti szakbizottságok előtti meghallgatásain arról beszélt, hogy a kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények elkövetőit pénzbírság helyett elzárással büntetné. A szükséges törvénymódosításokon túl hogyan képzeli ennek megoldását, amikor arról is beszámolt, hogy a börtönök jelenleg százhúsz százalékos feltöltöttséggel működnek?
– Terveim között szerepel, hogy a tulajdon elleni szabálysértések esetében ne a pénzbírság legyen a legsúlyosabb büntetés, hanem az elzárás. Különösen azokra gondolok, akik szociális segélyből élnek. Ha az állam támogatja őket, majd ezt elveszi tőlük, akkor két lehetőségük marad: vagy azért lopnak, hogy megéljenek, vagy pedig azért, hogy kifizessék a büntetésüket. Ezt helytelennek tartom. Az a megoldás, hogy az elkövetőt elzárjuk, és megkíméljük a környezetét a további ilyen jellegű cselekményektől. Arról is meg vagyok győződve, hogy egészséges, munkaképes állampolgárok csak akkor kaphassanak segélyt, ha megdolgoznak érte. Minden rászorulónak munkát kell biztosítani, ám ha ez nem megoldható, akkor az igénylő végezzen közmunkát azért, hogy hozzájusson a szociális segélyhez, akinek pedig csak ez a bevételi forrása, és más tulajdona ellen vét, annak ne a családját veszélyeztessük a pénzbírsággal, hanem zárjuk el. Ennek megfelelően adtam utasítást arra, hogy a rendőrség tanulmányozza, miként tudják az ilyen ügyek feldolgozását átvenni a szabálysértési előadók, és a munkatársak pedig készüljenek fel, hogy a későbbiekben az elzárásokról döntő bíróság előtt mint vádlók jelenjenek meg. A büntetés-végrehajtás azt a feladatot kapta, hogy tekintsék át, hol lehet ezeket az elzárásos büntetéseket végrehajtani, és milyen munkát végezhetnek ezalatt az elkövetők, mert az a helyzet is előállhat, hogy szabadulásuk után is kedvük lesz a munkához.
– A kérdés mégiscsak az, hogy hová férnek el az elítéltek.
– Ez nyilvánvalóan további állami intézményeknek a rendszerbe történő bevonásával oldható meg.
– Az Állami Számvevőszék adatai szerint az önkormányzatok adóssága eléri az 1060 milliárd forintot, az összeg fele az általuk kibocsátott kötvényekből származik, amelyek 2010 végétől egy hullámban járnak le. Miből fizetnek?
– Bízom abban, hogy az önkormányzatok jelentős része a kötvények kibocsátásából olyan beruházásokat hajtott végre, amelyek a lejárat időpontjában minimum csökkentik azt az összeget, amelyet korábban felvettek. Remélem, hogy kevés olyan helyhatóság van, amely kölcsönt vett fel, azonban azt teljes mértékben felélte, vagy olyan beruházásba fektette, amely nem a közösség javát szolgálta. Arra számítok, hogy az önkormányzatok java önerőből vagy újabb kötvények segítségével képes rendezni adósságait.
– A rendőrök átvezénylésével oldják meg a létszámgondokat azokban a megyékben, ahol az emberek biztonságérzete az utóbbi években jelentősen csökkent. Átmeneti vagy végleges megoldás ez?
– A helyi rendőrségnek korábban is voltak olyan feladatai, amelyeket létszámhiány vagy egyéb okok miatt nem tudtak megoldani, és ez indokolta annak a vezénylési rendszernek a kialakítását, amelyet a világ számos pontján alkalmaznak. Az utóbbi időben ezt a megoldást kevésbé alkalmazták, amelynek több oka is volt. A vezénylésben további lehetőségeket látok, amelyek a közrend, közbiztonság javítását biztosíthatják. A lakossági létszámváltozásokat figyelembe véve kell korrigálni a korábbi rendőri létszámot, és ahol a feladatok az elvándorlás miatt vagy a schengeni határok változásával csökkentek, onnan kell átcsoportosítani a megfelelő erőket.
– A parlamenti meghallgatásokon szó esett volt beosztottja és későbbi üzlettársa, Gergényi Péter egykori fővárosi főkapitány szerepéről is. Felelősnek tartja őt a 2006 őszén előfordult rendőrszakmai hibákért?
– Az, hogy akkor szakmai hibák történtek, nem kérdéses. A tévészékház ostromának esetében az volt a hiba, hogy a rendőrségre rábízták egy épület védelmét, amelyet elvállaltak, de nem tudtak teljesíteni. A másik gond az a túlkapás volt, amikor 2006. október 23-án az ünneplő tömeget úgy oszlatták fel, hogy a megjelentek erre nem adtak semmiféle okot. Rendőri szakmai hibának tartom azt is, hogy egy garázda csoportot engedtek az ünneplők közé, és miután ezek a személyek elvegyültek a békés emberek között, tevékenységüket már nem lehetett kezelni. Azt, hogy ki hibázott, milyen parancsok nyomán, a megfelelő belső ismeretek nélkül nem lehet megválaszolni. Ehhez szükség van azokra az utasításokra, védelmi tervekre, amelyeket ezt megelőzően készítettek, azokra a parancsokra, amelyek menetközben keletkeztek, és tisztázni kell, ezeket kik adták ki, és kik hajtották végre. A Balsai István volt igazságügy-miniszter által folytatott vizsgálat ezekre a kérdésekre objektív válaszokat fog adni. A bizottság jelentést tesz, a következtetések levonása pedig a rendőri vezetők és az én felelősségem lesz.
– A korábbi eljárások idején az ügyészség, majd egyes bírák is azt kifogásolták, a rendőrök által rosszul felfogott bajtársiasság az oka, hogy sok esetben nem sikerült megtalálni a véres tömegoszlatások felelőseit. Mit tehet ön, hogy a Balsai István vezette tényfeltáró munka sikeres legyen, és az esetleges későbbi vallomások ne ebbe az irányba mutassanak?
– Az egész vizsgálat ezt célozza.
– Mi szükséges ahhoz, hogy a rendőrség visszaszerezze azt a tekintélyét, amelynek maradékait a 2006-os őszi véres tömegoszlatások idején vesztette el?
– A tekintélyt a rendőrségnek kell visszaszereznie, amiben segítséget tudok nyújtani, de úgy vélem, ezt a folyamatot nem szabad mindenáron siettetni. Ez nagyon sok munkába fog kerülni azoknak is, akik semmilyen hibát sem követtek el, mert sajnos a 2006. őszi rendőri intézkedések minden egyenruhás tekintélyét erodálták.
– Öntől a rendőrség nem tanácsokat vagy segítséget, hanem megfelelő utasításokat, parancsokat vár.
– Meg is fogják kapni.
