Bolond bolsevik

A n y a n y e l v ü n k

A magyar helyesírást okkal vagy ok nélkül ostorozók példatárában manapság is föltűnik, hogy a zsíros kenyér és a vajas kenyér kifejezés nem egyformán írandó. Ez tévedés ugyan, ám nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
A mai helyesírási szabályzat alapkiadása 1954-ben jelent meg, s akkor az egyik említett kifejezés sajtóhibával, egybeírva jelent meg. Ezt a tévedést akkortájt folyvást emlegették, mint állatorvosi lovat, amelyiken minden betegség föllelhető. Természetesen a későbbi kiadások már mind a két szerkezetet különírva közölték. A legutóbbi, tizenegyedik kiadás is így tesz, és nyilván így lesz a következőben is, minthogy a kenyér lehet zsíros is, vajas is, de akármilyen másféle is lehet, például keletlen kenyér, sületlen kenyér, lekváros kenyér, penészes kenyér és így tovább. Más a helyzet a kiflivel, abból van (vagy inkább volt?) bizonyos fajta, amelyet vajaskiflinek hívnak, mint ahogy a zsömle lehet császárzsömle vagy vizeszsömle, s ezeket a péksüteményfajtákat jelzi az egybeírás. Aki csupán kevéssé is ismeri a nyelvet mint rendszert, nem hihet mást, mint a zsíroskenyér-szerű szerkezetek különírását és a vajaskiflifélék egybeírását. A helyesírás ebben az esetben (is) nagyon hasonló a közlekedési szabályzathoz, amely – természetesen – nem írja elő, hogy a gépkocsivezetőnek az úttal megegyező irányt jelezni kellene, de nyilvánvaló: jeleznie kell, ha kanyarodni vagy előzni kíván. Az egybeírás sem önkényes döntés következménye: jelzi a szokásostól való eltérést.
A magyar helyesírást kárhoztatók gyakran nemcsak tájékozatlanságról, hanem olyanféle magatartásról is tanúságot tesznek, amellyel az 1954. évi szabályzatot összeállító nyelvészek is találkoztak. Ugyanis mindig vannak olyanok, akik a jelenségekben saját kizárólagos véleményük elleni támadást látnak. Nos: az akadémiai helyesírási szabályzat szójegyzékét összeállító nyelvészek közül valaki észrevette, hogy a bolond szó és származékai után ábécérendben a bolsevik következik… Mivel a Magyar helyesírási szabályzat még kommunista diktatúra idején készült, amikor az éber elvtársak és az ÁVH célzásnak vehették az összeolvasható sorrendet: bolond bolsevik – ilyen utalásnak abban a korszakban ismeretes következményei lehettek. A fiatalabb nemzedék már aligha találkozott a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja elnevezéssel, amelyben a bolsevik voltaképpen a kommunista többséget jelentette, ezt a párt nevében 1952-ig mindig föltüntették. Törték hát a fejüket a szójegyzék készítői, hogy mit lehetne a két magyar szó közé csempészni. Keresgéltek a régi szótárakban, és találtak megoldást, ugyanis ráleltek a széleslevelű békakorsó (Sium latifolium) „bolonyik” nevére, amelyet Gombocz Zoltán és Melich János idestova százesztendős Magyar etymologiai szótára jegyez. Így azután bolond, bolonyik, bolsevik lett a sorrend, amely még az 1972-ben kiadott Magyar értelmező kéziszótárban is megtalálható. A régi növénynevek közül előbányászott bolonyik nevet az Új magyar tájszótárban azonban hiába keressük.
A zsíros kenyér helyesírásának valahai elírása az akadémiai szabályzatban máig ürügy a helyesírást ilyen-olyan okokból el nem sajátítók számára, mint ahogy a bolsevik rendszer kigúnyolásának bűnét lehetett volna a bolond, bolsevik sorrenddel bizonyítani. Persze ennek az ellenkezőjére is van példa. A rendszerváltozás utáni években egy nyelvész (!) a lélegzet szó írásmódja miatt marasztalta el a helyesírási szabályzat szójegyzékét összeállító magyar nyelvészeket, mondván, azért írták a Rákosi-érában g betűvel, hogy ne emlékeztessen a lélekre, amely nemkívánatos fogalma a marxizmus–leninizmusnak. Csakhogy a szónak és családjának g betűs írásképe már 1506-ban megjelent a Winkler-kódexben, tehát félezer éves hagyománya van; a ferences barátok evangéliumrészeket és imádságokat tartalmazó kézirata éppenséggel másként akarta szolgálni a lelket…
A magyar helyesírás (és a finnugrisztikai vonatkozásaival együtt értendő magyar nyelvészet) elleni kitételeket többnyire csekélyke nyelvtudományi fölkészültséggel teszik jobbára nem is a nyelvtudomány, nem is a magyar nyelv és a nyelvi műveltség érdekében. A közlekedési szabályok példájához visszatérve: azokban nehéz volna politikai és ideológiai nézetek kiszolgálását kimutatni – így van ez a helyesírás szabályzatával és lényegében a (magyar) nyelvtudománnyal is.