Szigetet vegyenek, jó áron az álomsziget!

Ki ne álmodozott volna gyermekkorában – talán még később is – arról, hogy szigetlakó lesz. Esetleg elviszi magával szeretteit, és boldogan élnek a természet lágy ölén, hátrahagyva ezt a zord világot. Csak igen keveseknek adatik meg, hogy álmuk valóra váljon. Ám közülük is jó néhány – a problémákkal szembesülve – rövid időn belül szabadulni próbál az olyannyira vágyott „ékszerdoboztól”.

Sztárok, milliárdosok. Akinek nincs szigete, az már nem is lehet sztár Hollywoodban – nagyjából ezt a következtetést is levonhatnánk, ha végigtekintünk a szigettulajdonosok listáján. Johnny Depp és Vanessa Paradis egy 15 hektáros földdarabot birtokolnak a Bahamákon, amelyről mindketten azt nyilatkozták, hogy itt tudják megtalálni a normális életet. Leonardo Di Caprio már messzebb tekint, Belize környéki 45 hektáros szigetén környezetvédő luxushotelt akar építeni. Nicolas Cage is a Bahamák rabja, csakúgy, mint Julia Roberts, Mariah Carey, Diana Ross és David Copperfield. Érdekes, hogy Tony Curtis sem magyar szigetet vásárolt. Robin Williams mindig kilóg egy kicsit a sorból, ő inkább Kanada partjainál vásárolt egy tenger övezte földet. De a legnagyobb persze Mel Gibsoné, ő öt éve tulajdonosa Fidzsin egy 20 millió dolláros szigetnek, amelynek fenntartásához 14 teljes állású alkalmazott szükséges. Persze, nemcsak a szórakoztatóipar üdvöskéinek jár ki a valóban gondtalan üdülés. A brit milliárdos, Richard Branson a Virgin-szigeteken talált egy csendes zugot, ahol csak a tenger zúgása hallatszik. De megállíthatatlanul jönnek a feltörekvő nemzetek fiai: mostanában a szigetkereskedőket ellepik az orosz és indiai milliárdosok, mind valami jó üzlet reményében. Van, akinek csak fél szigete „van”. De elég nagy, egy országnyi, a Hispaniola nyugati fele. Sean Penn a januári földrengés után Haitira költözött, ott segít a bajbajutottaknak.

Aföldön körülbelül 130 ezer természetes sziget van. Ám ennek a jelentős számnak csupán öt százaléka biztonsággal megközelíthető. Van köztük ember számára elviselhetetlen éghajlatú, de akad azért kellemes klímájú is. Ezek a főként a Karib-tengerben, az Antillákon, az Indiai- és Csendes-óceánban található kis földdarabok igencsak beindítják az ember képzeletét: türkizkék, tiszta tenger, fehér homok, árnyékot adó pálmafák. Egy kis bungaló vagy esetleg minden luxussal felszerelt ház, amelynek teraszáról káprázatos képet nyújt a tengerbe alábukó nap.
Nagyjából ilyen vágyakkal érkeznek az érdeklődők Hamburgba, a Vladi Private Islands irodájába, hogy tájékozódjanak a szigetek kínálatáról. Az biztos, hogy jó helyen járnak, hiszen negyven év óta a világ egyik legnagyobb szigetekre specializálódott ingatlanügynöksége a hamburgi. A világon évente nagyjából ötven magánsziget cserél gazdát, ebből harminc ebben az irodában.
A 65 éves Farhad Vladit, a német származású, de Kanadából hazatelepült tulajdonost a francia sajtó akkor kapta fel, amikor kiderült, hogy ő volt a közvetítő a Seychelles-nél található Arros szigetének megvételekor Liliane Bettencourt, a L’Oréal tulajdonosa és az eladó között, aki nem volt más, mint Irán egykori uralkodójának, Pahlavi sahnak a családja. „Ez valóságos álomsziget, paradicsomi állapotokkal” – árulja el Vladi, aki több hete váltig állja a francia média ostromát, és nem hajlandó közölni a vételárat. Azt azonban más ingatlanszakértőktől lehet tudni, hogy mai áron körülbelül 500 millió eurót kérhettek a szigetért.
A hamburgi szigetkereskedő negyvenéves pályafutása során vagy kétezer üzletet kötött. „Itt nem érződik, hogy gazdaságilag jó vagy rossz évet írunk, mindig megy a bolt” – nyilatkozta elégedetten a tulajdonos a Le Monde francia napilapnak. Most is világszerte 120 szigetet kínál megvételre. Katalógusában a legdrágább ingatlan egy Bahamáknál lévő, 90 hektáros sziget, 6500 négyzetméteres összlaktérrel, amelynek az ára 110 millió dollár. De aki inkább valami olcsóbbra vágyik, annak van itt 22 ezer euróért egy sziget Új-Skócia partjainál. „Elég gyakori, hogy a vevők ideérkeznek káprázatos meleg tengeri álmaikkal, aztán hazamennek egy skandináv sziget tulajdonosaiként” – mondta el mosolyogva Farhad Vladi.
A jó fekvésű szigetek ára évente 10-15 százalékot emelkedik, tehát még befektetésnek sem rossz. A legolcsóbbak – úgy félmillió euróért – Brazília és Kanada partjainál vannak. Érdekesség, hogy mint mindenki gondolná, nem az egyesült államokbeli polgárok birtokolják a legtöbb magánszigetet, hanem a kanadaiak. Egy sziget árát az említett klimatikus viszonyok mellett az is meghatározza, hogy van-e természetes kikötője, strandolásra alkalmas partja. A megközelíthetőség is lényeges kérdés, hogy milyen messze fekszik a tulajdonos lakhelyétől. Ezek a tulajdonságok egyenként is 30–40 százalékkal növelhetik az árat.
Ilyen szigeteket találhatunk a karibi térségben, Ausztráliánál, Új-Zéland közelében, nem beszélve az Indiai-óceánról és Fidzsiről vagy éppen Polinéziáról. De itt már szerencsésnek kell lenni, hogy valaki egymillió euró alatt találjon szigetet. Természetesen Európában is van választék, igaz, csekély, errefelé nagyon nehezen és borsos áron szabadulnak meg a tengervíz övezte földdarabtól. A közelmúltban egy német képviselő a görögöknek azt javasolta: a nagy adósság csökkentése érdekében miért nem bocsátanak áruba vagy száz szigetet? A görög állam valahogy nem díjazta az ötletet, de magántulajdonban lévő sziget kapható, például az Athéntól 40 percre fekvő Trinity, potom 18 millió euróért.
Franciaország partjainál is majdnem 1300 magántulajdonban lévő sziget található, de ezekhez nagyon ragaszkodnak tulajdonosaik, évente csak három-négy cserél gazdát – világosította fel a Le Figaro napilapot az egyik ingatlankereskedő. A Bretagne partjainál lévő Morhiban-öböl a nagy kedvenc, itt napok alatt el lehet adni egy szigetet.
Tegyük fel, hogy megvettünk álmaink szigetét. Odaköltözésünkkor azonnal szembesülünk vele, hogy milyen gondokat vállaltunk fel. Már ha van hova, ugyanis természetesen az új tulajdonosnak nem felel meg a régi ház. Az építőanyagot messziről kell hozni, nincs a sarkon tüzéptelep. A munkások is legalább dupla áron dolgoznak, mint a szárazföldön. Aztán kell egy kertész azt a pár hektárt rendben tartani. Meg kell oldani az élelmiszer-ellátást, itt nem lehet leszaladni a közértbe. Mind-mind költség. És biztosak lehetünk benne, ha adópapírjainkon megjelenik egy sziget megvásárlása, akkor szinte azonnal számíthatunk a hatóság érdeklődésére, hogy miből futotta nekünk erre.
De az ingatlanszakértők szerint még nem is ez az oka annak, hogy a szigettulajdonosok legalább harmada két-három év után megválik álmai beteljesülésétől. Hanem pont az, amiért szigetlakók lettek: a magány. Rájövünk, hogy magunknak nem vagyunk jó társaság. Csak érdekel az a fránya világ. Mint egy szigetétől a közelmúltban megszabadult boldog tulajdonos elmondta a francia hírügynökségnek: „Nincs borzasztóbb annál, mint saját szigeted foglyává válni.”