A közmédia elfogult és egyoldalú

Botrányos és felháborító. Ezek a legenyhébb jelzők, amelyekkel a közmédia és a távirati iroda tevékenységét jellemezni lehet. Amit tapasztalunk, az nem egyszerűen csak a tájékoztatás alacsony színvonalában, a közreadott hírek egyoldalúságában vagy az ellenzéki vélemények túlsúlyában, hanem kimutathatóan az új politikával való szembefordulásban nyilvánul meg.
A hír- és műsorszerkesztés mostanra már olyan egyoldalú és ellenséges, hogy az már szinte elviselhetetlen. A rádió és televízió vezetőit és szerkesztőit súlyos felelősség terheli, ezért sokan gondolják azt, hogy az említett szándékos magatartás nem maradhat büntetlenül. Már csak azért sem, mert a félretájékoztatásnak, a közvélemény manipulálásának, sajátos befolyásolásának súlyos következményei vannak.
A kormány mindenkit érintő intézkedései, törvényalkotása, az új társadalmi és gazdasági struktúra kialakítására irányuló törekvései, azok oka és indokai, valamint ennek magyarázatai egyszerűen nem jutnak el az emberekhez, ennélfogva a hallgatókat és a nézőket megfosztják a kiegyensúlyozott, teljes és objektív tájékoztatáshoz fűződő jogaiktól. Miért? A hírekből árad a szerkesztés negatív szándéka, sugallata, nem érezni a változást, minden a korábbi évek gyakorlatának megfelelően zajlik.
Tehát: amit a jobboldal akar, az rossz, semmi sem fog neki sikerülni, minden elhibázott. Az örökös jelszó: kételkedj, vond kétségbe, fordulj szembe vele. Közben pedig változatlanul gyártja a média az ellenségképeket, munkamódszere pedig a cinizmusra és nihilizmusra épül, modortalan, arrogáns hangnemben már-már sportot űz az ellenkezésből és szembenállásból.
A hírek szerkesztésének módja immár évtizedek óta ugyanazt a nem éppen jóindulatú szándékot követi, amelynek főbb jellemzői az elhallgatás, a fontos történések bagatellizálása, más esetekben pedig a jelentéktelen hírek tetszés szerinti, nem titkoltan hátsó szándékkal történő felnagyítása. Bizony, ez is a félretájékoztatás egyik formája. Ez a fajta kirívó manipuláció különösen tetten érhető volt az elmúlt két hónapban, amikor is történelmi léptékű törvények és kormányzati intézkedések születtek, s ezek jelentőségükhöz mért magyarázata mind-mind elmaradt. Helyette viszont felsorakoztattak olyan „szakértőket” és „elemzőket”, valamint a parlamenti ellenzék képviselőit, akik hosszasan fejtegették ellenvetéseiket és rosszallásukat.
A hírműsorok többségét tendenciózusan és hosszan taglalt negatív eseményekből állítják össze, mintegy sokkolva a hallgatóságot, mintha velünk semmi örömteli, büszkeségre okot adó esemény nem történne, hogy aztán egy másik műsor a magyarok pesszimizmusával és depresszióra való hajlamukkal kedvetlenítse tovább a nézőt vagy hallgatót.
Legfőbb ideje, hogy ennek a károkozásnak egyszer s mindenkorra véget vessünk. Most nem másról, mint a polgári kormány üzeneteinek a polgárokhoz való eljuttatásáról van szó, s ha ez akadozik, az üzenet sem ér célba.
Bíró Géza
Budapest