Nem az az értelmiségi vagyok, akinek nincsen otthon tévéje. Olyan sem vagyok, aki véletlenül kattint rá bármely kereskedelmi csatornán zajló, ráadásul ott gyártott műsorral. Előre megfontolt szándékkal – igaz, anyagi haszon reményében – szoktam megtekinteni a magyar nyelvű csatornák legszutyadékabb műsorát is, mégsem jöttem még rá a mai napig sem, mi értelme annak, ha ismert sztárok (és családtagjaik) vetélkednek kvízműsorokban. Mi volt az előnye annak, amikor egykor a közszolgálati csatornán bulvárművésznők sikongattak, ha akciós mobiltelefont vagy kimenőszériás DVD-lejátszót nyertek, és most sem értem, mi jó van abban, ha Nádas György színész-humoristának és gyermekének a Széf című műsorban azt a kérdést teszik fel, hogy Aranyosi Péter stand up-os előadóművésznek mi a kedvenc fegyvere, a számszeríj vagy pediglen a tank.
Előnye persze a humorista-párviadalnak lehetett volna némi munkabefektetés esetén. Lehetett volna vicces, ugratós a játék, de nem volt az, inkább kicsit komor volt, kicsit fáradt, kicsit elszomorító. Nem voltak igazán komoly kérdések, nem lett volna jó, ugye, ha a sztárok túl nagyot égnek, de a szerkesztők még annak se álltak ellen, hogy legalább a belterjességet hangsúlyozó intimpistáskodást ne vigyék bele a játékba. Mikor értik meg végre a magyar tévések, a színházi emberek, és mások is, hogy a bennfenteskedés leárazza a produkciókat és résztvevőiket, mert kívül rekeszti a befogadót és relativizálja az értékeket.
A bennfenteskedő, vállveregető attitűd ellenkező véglete az, amikor egy produkción érezni, hogy az alkotók túllépve személyes érdekeken és érzelmeken, a legjobbat hozták ki magukból a produkció érdekében. Ebből nem látszott itt most semmi. Inkább az látszott, hogy ezen az adáson mindenki túl akar lenni, mindenki meg akarja úszni, miközben a rivális TV2 – különféle médiagerilla módszereket igénybe véve – Varga Balázs legintimebb testrészei után talán majd valakinek a beleit mutogatja mindazoknak, akiket újabb szenzáció reményében sikerül a megfelelő internethelyre elnavigálni.
A Széfben nem az volt a legkínosabb, hogy a két humoristából poént egy óra alatt sem sikerült kiszorítani, hanem például az a kínlódás-tipródás, ahogyan magyar értelmiségiek tanakodtak azon, hogy a mondabeli Csaba királyfinak ki lehet a papája, vagy még inkább, hogy Hamlet monológját ki szakítja meg. Aranyosi szerkesztő úr ösztönösen fején találta a szöget, amikor azt mondta némiképp lekezelő hangsúllyal: biztos nem egy nő zavarta meg a filozofikus sorsmonológot. De bizony egy nő, és vele egy másik sors éppen elvesző ígérete. Pont ezt akarta mondani az a hosszúnevű angol csávó.
(Széf, RTL Klub, szeptember 13.)
origo.hu
A Hell közleményben reagált az energiaitalok korlátozására
