Érdekegyeztetés – tiszta fejjel

Ma délután kinyílik az aréna kapuja, s a küzdőtéren felsorakoznak a bajvívók csapatai. Nem tudni, lesz-e látványos ütközet, mindenesetre erőiket összemérik, s készülve a majdani nagy tusákra, megcsattogtatják fegyvereiket. Hónapok óta érlelődik e találkozás, s – talán nem véletlenül – a küzdő felek némelyike kemény szavakat hallat, hátha nyomást gyakorolhat ellenlábasára, s esetleg a nagyérdeműt is felcsigázhatja. Nos, ezek az előjelek azt sejtetik, hogy a kormány, a munkavállalók és a munkaadók részvételével mára öszszehívott Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) első ülése és a későbbi folytatás nem lesz könnyű menetelés. A mai debütálást azért is nagy figyelem övezi, mert utoljára május elején ült össze az OÉT; az új kormánnyal ma először.
Előzmények persze voltak. Az első csörte néhány hete lezajlott, amikor a szakszervezetek és a munkaadók érdekképviseletei „levelező tagozatos ötletelésnek” nevezték a kabinet azon kérését, hogy a partnerek írásban tegyenek javaslatokat az érdekegyeztetés jövőbeni megújítására. E munkáltatói és munkavállalói javaslatok nem készültek el, viszont a kormány gőzerővel dolgozott – és dolgozik – az emberek életét és közérzetét javító programokon. Mert bár a kabinet nem kért száz napot, de eleget akar tenni választási ígéretének, s érdemi lépésekkel kívánja jelezni, hogy a nemzeti együttműködés jegyében nemcsak céljaiban, de cselekedeteivel is szolgálja – mások mellett – a munkavállalók és a munkáltatók érdekeit is.
Mintha mindez elkerülte volna némely szakszervezet figyelmét; az utóbbi időben egyikük-másikuk igencsak türelmetlenkedni kezdett. Különösen a Borsik János nevével jegyzett Autonóm Szakszervezeti Szövetség ütött meg kemény hangot, azt üzenve, „fogy a türelem”, azaz mielőbb tárgyalóasztalhoz kell ülni és érdemi vitát nyitni a bérekről, az adóváltozásokról és a költségvetésről. Szakszervezeti megszólalások itt és ott, nyilatkozatok a tévében és a sajtóban: az embernek az az érzése támadt, hogy némely, az előző szocialista kormánnyal oly nyájas és lojális szakszervezet mintha máris ellenségként, nem pedig partnerként tekintene a kabinetre.
Természetesen senki sem vitatja, hogy az OÉT a hazai érdekegyeztetés fontos konzultatív testülete, a szélesen értelmezett munkaügyi kérdések megvitatásának kitüntetett színtere. Tudja ezt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter is, aki, eleget téve kötelezettségének, összehívta a grémiumot.
Fölöttébb visszatetsző viszont, hogy némely szakszervezeti megszólalásból kísértetiesen viszszaköszön a szocialisták riogatása. Arcátlan, ahogyan az MSZP-sek díszes csapata az OÉT öszszehívását kommentálta. Azt fejtegették, hogy a nemzeti együttműködés fabatkát sem ér, ha a munkavállalók és a munkáltatók képviselői nem mondhatják el véleményüket az őket érintő döntésekről. (Ugyan már, miért ne mondhatnák el?) S szemérmetlenül még azt is hozzátették, „a Fidesz–KDNP-kormány az elmúlt hónapokban bőven tett róla, hogy legyen miről beszélgetni.” Mondják ezt ők, akik regnálása megalázó kiszolgáltatottságot hozott a munkavállalók, s teljes bizonytalanságot a munkaadók számára. Még jól emlékezhetünk azokra az OÉT-ülésekre, amikor Gyurcsány fűt-fát ígért a szociális partnereknek, aztán beindította a lepusztuláshoz vezető úthengert, s ezt bizony lenyelték azok a szakszervezetek – tisztelet a kivételnek –, amelyeknek híresen-hírhedten erősek a szocialista gyökereik. S azt sem haszontalan megemlíteni, hogy az előző kormány idején hihetetlenül drágán és pazarlón működött az OÉT; a horribilis kiadások lefaragásáért és a hatékony működésért most nyilvánvalóan átalakításra szorul a rendszer.
De legfőképpen az a kívánatos, hogy az érdekegyeztetés – a nemzeti együttműködés jegyében – az értelmes párbeszéd helyszíne legyen, s színjáték és pártoskodás nélkül tiszta fejjel teljesítse hivatását.